A második generációs Superb esetében a VW-konszern irányítói kiengedték a nagyobb-de-olcsóbb Passat hálátlan szerepköréből a legdrágább Skodát, a szabadságért cserébe viszont szabotálták az alapkivitel formatervét. Nehogy már a nagyobb haszonkulccsal kecsegtető VW-emblémás rokontól halássza el tömegesen a kelet-európai jövevény a jól fizető vevőket... A cseheknek meg több sem kellett, Jürgenék pillanatnyi figyelemhiányát kihasználva a kicsit később bemutatkozó Combi esetében, ha nem is kiugróan szép, de legalább vállalhatóan harmonikus fart rittyentettek a Superbre.

B oszlopig megegyezik a Combi formája az ötajtóséval, s bár az autó elejével eddig sem volt különösebb gond, letisztultnak vagy akár szépnek erőlködve sem lehetne nevezni.

Azzal manapság már senkinek sem árulunk el újdonságot, hogy egy Skodát is lehet majdnem audis szintig extrázni. Valószínűleg azzal sem lepünk meg senkit, hogy az anyagválasztás és az összeszerelés minősége a kategória átlaga fölött helyezkedik el. Jó tapintású, rücsis műszerfalborítás, kellemes fogású bőrhuzatok a kormányon és a váltón, poroszos ergonómia, értelmes kezelhetőség. A helykínálat minden képzeletet felülmúl. Ha fapados légitársaság üzemeltetné a Superb kombit, biztosan beszerkesztenének még egy üléssort az első és a hátsó közé. Hely az lenne rá bőven, minden túlzás nélkül. A csomagtartó 633 literről 1835-re bővíthető a hátsó ülések előrehajtásával. Ehhez a művelethez az ülőlapot is előre kell döntenünk, a sík padló érdekében mindenképp. A nyers számok nem fejezik ki eléggé azt, ami az ember elé tárul akkor, amikor gombnyomásra felnyílik a hatalmas ötödik ajtó. Gondolatban már a targoncakezelői tanfolyam elvégzésére keres időpontot a megszeppent felhasználó. Szerencsére a Skoda rakodást segítő térelválasztó rendszerével van némi esélyünk arra, hogy megtaláljuk a bedobált cuccainkat anélkül, hogy szó szerint bemásznánk a csomagtartóba. Aludni viszont biztosan lehetne benne.

Nem jelenteném ki, hogy érződik a minőségbeli különbség egy Passathoz képest, de valami tettenérhetetlen módon mégis jelen van a belső hierarchiában elfoglalt hely egyértelmű kinyilatkoztatása. Lehet, hogy a hangszórókon keresztül mételyezik elménket tudatalatti üzenetekkel a VW felsőbbrendűségéről? Nem hinném, az viszont tény, hogy az importőrnek rövid időn belül a második Skodát sikerült úgy kiadnia, hogy laza volt a vezetőoldali ajtóhatárolót tartó torx csavar, minek következtében minden ajtónyitásnál és zárásnál úgy kattogott szerencsétlen sokmilliós tesztautó, mint egy rossz Tavria reggeli sztrájkon.

Alapból, Comfort felszereltségi szinten jár az ESP a megannyi hárombetűssel, a sok-sok légzsák, a klíma, a 4 elektromos ablak, a hifi, a ködlámpa, például. Az Ambition kivitel már tolatóradaros, tempomatos, a légkondi kétzónás, van elsőülés-fűtés, bőrkormány, térdlégzsák is. Az Elegance (mint tesztautónk) Bi-xenon lámpás, 17-es alufelnis, esőérzékelős, hátul is ülésfűtéses, nívósabb hifis.

A Skoda már rég nem olcsóságáról híres. Ha jól felszerelt Superbet szeretnénk, az Ambition szint a minimum, de persze az Elegance-en felül sem nagy kunszt elkölteni még néhány százezer forintot navigációra, elektromos csomagtérajtó-nyitásra, ilyesmikre.

Az 1.2-es, az 1.4-es és a kétliteres TSI-kkel szerzett remek tapasztalatok alapján magas elvárásokkal kellett megküzdenie a 160 lóerős, 1.8-as TSI-nek. Nem csalódtam. A motorcsalád többi tagjához hasonlóan rendkívül csendes, négyhengeres létére bársonyos járáskultúrájú, takarékos és erős benzinesről beszélhetünk. Turbólyuk szerencsére itt sem volt, temperamentum viszont annál inkább. Igazi felüdülés volt a rengeteg praktikus dízel-kombi után végre egy praktikus benzines-kombival közlekedni, ráadásul anélkül, hogy a csendességért és az erőért cserébe a töltőállomáson kelljen kijózanító tételeket fizetni. A Superb takarékos volt. Meglepően takarékos.

Minden igényt kielégít, amit egy modern, benzines, négyhengeres motorral szemben támaszt a vásárló. Egyértelmű 10 pont.

A futómű és a kormányzás stresszmentes karakterükkel hívják fel magukra a figyelmet. Már ha egyáltalán bármivel felhívják magukra a figyelmet. A Superbben nem akarunk kanyart vadászni, nem akarunk tapadási határértéket kutatni, de azt sem érezzük, hogy ha véletlenül ilyen furcsa gondolataink támadnának, akkor ne tehetnénk meg mindezt a "hozott anyagból". A komfort adott, a stabilitás is. A fékek erősek és kiválóan adagolhatóak. A váltó, mint ahogy azt már számtalanszor és sok helyen olvasni lehetett, parádés. Nem véletlenül tér át lassan minden autógyár a duplakuplungos megoldásra 450-500 Newtonméteres forgatónyomaték alatt. A 7 fokozatú DSG észrevétlenül és szélsebesen pakolja a fokozatokat, valóban szakadatlan erőt biztosítva ezáltal. Kézzel is be lehet avatkozni, de mint a legtöbb esetben, itt is teljesen felesleges ezzel bohóckodni.

Nyugalom ide vagy oda, azért a kormány lehetne egy csöppet élénkebb. A DSG minden erénye ellenére konstrukciójából adódóan bizonyos helyzeteket nem képes olyan finoman megoldani, mint a klasszikus nyomatékváltó. Lejtőn elindulás, lépésben csordogálásból hírtelen padlógázos gyorsítás képes enyhe, de érezhető rántást generálni a hajtásláncban. Nem vészes, de említésre méltó hiányosságok ezek.

Szerencsére a Skodánál nem jár kényszerű árúkapcsolásként a kezelhetetlen menürendszer a magas felszereltséggel. A navigáció kifejezetten gyors, ráadásul tényleg könnyen állítható rajta minden, például köztes úticél, elkerülendő szakaszok, térképnézet, stb. Semmihez sem kell különösebben sokat agyalni. A gyári xenon fényszórók remekül teljesítettek éjszaka, nappali menetfényt és kanyarba világító ködfényszórókat is kapunk. Nincs akkora ember vagy éppenséggel tárgy, ami ne férne el az autóban. Ez is ad egyfajta magabiztosságot. Méretéhez képest fordulékony.

A kétzónás digitális klímát nehéz finomhangolni - általában melegem volt az autóban, hiába állítottam 20 fokra vagy az alá a szabályozót. A gyári, opcionális hangrendszer, ami ráadásul Sound System néven fut, mintha csak egyfajta hangzásra lenne optimalizálva. Már közepes méllyel is le akarja verni az ajtókárpitokat a vázról a legártalmatlanabb zene mellett is, egy lazább deep house szett pedig csak minimumra tekert basszussal és negyed hangerővel úszható meg őrült torzítás nélkül. Kanyarodás közben könnyen elállítódik a hangerő, mivel tekerős megoldással szabályozható, a kormány bal küllőjéről. Az elektromos csomagtérajtó-mozgatásra költött pénzt nyugodtan fordítsuk valami hasznosabb extrára, semmi értelme bíbelődni a lassú, távírányítással csak nyitni képes rendszerrel.

Keresve sem találni ennél jobb autót, ha valaki nyakába akarja venni fél Európát a családdal, de ódzkodik az egyterűek világától. Nem csupán a motor, hanem a szélzaj hangja is minimális. Az ülések tartanak, erős négyest érdemelnek egy ötös skálán. Tág határok között állítható a kormány és az ülések, a kilátás minden irányban jó.

Némi tekintély nem ártana a Superbnek a belső sávban. A képességei alapján az utakon futó autók 85 százalékának önként helyet kellene adnia egy tükörben megjelenő, sietős nagy-Skoda hűtőmaszkja láttán, mégsem teszi szinte senki.

Kapható Superb gyengébb, erősebb és kifejezetten erős, mégis takarékos dízelmotorokkal, de a TSI-modellek sem fogyasztanak sokat, sőt. Ennek a cethalnak 7,3 liter a gyári átlagfogyasztása (manuális vagy DSG váltóval), s ha ezt feladat is reprodukálni, azért a vegyesben 8, városban 9-10 liter egész jó. Töréstesztje alapján nagyon is biztonságos autó.

A dízelek kevesebbet fogyasztanak. Úgy 6-6,5 liter körül.

A Superb Combi alapára 125 lóerős 1.4 TSI motorral, 6 fokozatú manuális váltóval 6,5 millió forint. Ehhez képest az 1.8-as felára 500 ezer, 7 sebességes DSG-vel egymillió. Abszolút versenyképes ajánlat. A kisdízel (1.6 CR TDI 105 LE-vel, 5-ös kéziváltóval) 6,4 M, a másik véglet a V6-os benzines 260 LE-vel, összkerékhajtással és 6-os DSG-vel, Elegance szinten 12,2 millióért.

Gazdagon felszerelt tesztautónk ára 10 millió fölötti, és ezért az összegért már majdnem minden kapható.

Ennyi pénzért bármit lehet venni ebben a kategóriában. Ennek ellenére jó lapokkal indul a Superb Combi a vevőkért folytatott pókerben. Praktikusabb, de semmi lényeges tulajdonságban sem rosszabb egy hajszállal sem, mint a Passat. Igényesebb, részletgazdagabb egy Mondeónál, összehasonlíthatatlanul tágasabb, mint egy Insignia, autószerűbb egy Avensisnél, értéktartóbb, mint egy C5. A végső kegyelemdöfés pedig most jön: Nyugat-Európában ez az autó a tökéletes konkurense a V70-es Volvónak. A két márka vevőköre azonos értékeket tart fontosnak: a Volvo előnyben van a biztonságos imázsával, viszont a Skoda 35%-kal kevesebbért pont azt nyújtja, amire a leginkább vágynak a svéd márka vásárlói: tágas, szolid, feltűnésmentes családi autó. Nálunk más szempontok dominálnak: például a vagyonosodási vizsgálatot kiválóan meg lehet előzni egy kívülről szerény, belülről luxus Skodával.

Itthon a Skodasága miatt sokan odáig sem jutnak el, hogy egyáltalán komolyabban szemügyre vegyék a Superbet. Rosszul teszik.

Hiánypótló autó a Superb Combi, a divatkombik világában nem pusztán a végtelennek tűnő helykínálatával hódít, hanem jó értéktartása, remek műszaki alapjai és a konkurensekhez képest emészthető ára racionális, ugyanakkor szerethető választássá teszik.

Hazánkban egyelőre még sokan csóválják a fejüket egy tízmilliós Skoda láttán-hallatán.