Ahogy a Honda nevezi, az első kéziváltós sporthibrid CR-Z vagány kis kupénak néz ki, s mivel - nem véletlenül - megidézi a legendás CRX-et, könnyű, gyors, száguldozós autónak mutatja magát. A "zöldségre" utaló feliratok (Hybrid, IMA) nem annyira szembetűnőek, de elsőre még a láthatatlan kipufogón sem akad fenn a streetracer-szellem, sőt a kocsi hangja, hanghiánya sem zökkenti ki téveszméjéből.

A CR-Z - viszonylag - lapos, széles, áramvonalas és kétajtós, a B oszloptól sötétített ablakai lőrésnyiek. Nappali LED-soros menetfénye trendi, könnyűfém kereke csinos, cápauszony-antennája elegáns, prémiumszerű.

Azt hiszem, egyesek az ilyen esetekben szoktak előhozakodni a push-up melltartós hasonlattal, na mindegy. Lép a verda?

A dizájnos, cW-barát kilinccsel az ajtót felrántva például Civic- és Insight-, meg tán Prius-ismerősöknek nem újdonság a beltér, mindenki másnak űrhajós. Temérdek gomb, játék a színekkel és a fénnyel, dizájn a köbön, mindez ízlésesen. Az anyagminőség, az összeszerelés remek. És elöl van hely - szuper a valamennyire a testet is tartó-támasztó plusz (átlag alkattal) kényelmes ülés.

Papíron 2+2 személyes a CR-Z, s mint a papíron 2+2 személyes autók zömében (és akkor még diplomatikusak vagyunk), hátul a Hondában se akarjon utazni senki. A csomagtartó is apró. A hátsó sor támláinak előredöntésével nyerhető egy kábé akkora poggyásztér, mint amekkorát a Civic alapból kínál. Helyigényes az akksi.

A CR-Z-t egyféle, GT felszereltségi szinten értékesíti a Honda Magyarországon, ez a csomag viszont felettébb vonzó. Széria a menetstabilizáló rendszer dombsegéddel, a 6 légzsák, a riasztó, a bőrkormányról vezérelhető, CD-t és MP3-at is olvasó hifi AUX- és USB-csatlakozóval, a sötétedés- és esőérzékelő, az automata klíma, a tolatóradar, a tempomat, az ülésfűtés, a Bluetooth-kihangosító, a Xenon lámpa, az alufelni, például.

Ami feláras (a metálfényen kívül), az a panorámatető és a bőrkárpit. A gazdag felszereltségnek persze ára is van.

A másfél literes i-VTEC benzinmotor egy kis elektromos segítséget kap a nagyjából 1,2 tonna takarékosan dinamikus mozgatásához, a rendszer összteljesítménye 124 LE hondásan magasan, 6100-nál, a nyomatékcsúcs 174 Nm, no de a pincéből, már 1000-es főtengelyfordulattól (erről gondoskodik a villany). A CR-Z kerek 10 mp alatt gyorsít 100-ra, ami ha nem is kiemelkedő, de tisztességes, végsebessége 200 km/h.

Üzemmód-függően élénk vagy "semmilyen" a kocsi: Sportba kapcsolva szépen veszi a gázt, rugalmas, felkeményedik a kormány, a hangja izgalmas. Az alacsony fordulaton ébredő nyomatéknak hála erősnek, fürgének mutatja magát. Normal fokozatban hozza a szokásost, az Econ bezzeg ráérős, lusta, tompa, cserébe spórolós, az akkumulátorba energia-visszatöltő.

Fura ez a kettősség, hiszen az autó sportosnak és hibridnek is hirdeti magát. A sport szó hallatán, a CRX-re emlékezve és a CR-Z formáját alapul véve többre számít az ember, s egy hangyányit csalódik. Mit üzen a hibridség? Környezetvédelmet, minimális károsanyag-kibocsátást és üzemanyag-fogyasztást. Úgy is felfoghatjuk ezt a kettősséget és a háromféle üzemmódot, hogy hű, de jó, sok az egybent kapunk, meg úgy is, hogy egyikből sem az igazit.

Ha bármilyen régebbi vagy új, bármi truvájoktól mentes autónak nem nyomjuk, nem megy, nem is zabál. Ha nyomjuk, megy, zabál. Így van ez, így is lesz. Ameddig lehet, ameddig engedik. Ha majd nem lehet és nem engedik, az (elektromos/cellás) autók abszolút helyváltoztató eszközökké degradálódnak...

Lehet élvezeteset kocsizni a kis Hondával, megvan, na jó, majdnem megvan hozzá a kellő erő és tudás. Tudás, keménység, stabilitás, közvetlenség/futómű, kormány és váltó. A futómű hangolása pont annyira feszes, hogy még ne rázzon - mondjuk messze nem sportautós. A kormány egész direkt, a hatsebességes manuális váltó pedig hondásan jó. Üresbe kapcsolva a motor leáll, egyesbe gangolva újraindul. Érzetre a fék is rendben, illetve az ESP, pardon, VSA sem köpköd a vezető levesébe.

Nos, igen, szóval a CR-Z futóművén bizonyosan reszelnek majd, ha tényleg lesz 1.6-os turbó. Nem hibrid. Az üzemmódváltásokat kísérő háttérvilágítás-szivárvány (Sport-piros, Normal-kék, Econ-zöld) sokaknak nyilván bejön, szerintem parasztvakítás. A takarékoskodást díjazó levélkékkel meg a váltási segédlettel együtt, jaj.

A hifije elég jó, felszereltségét már részleteztük: pazar. Nem ráz vészesen, nem hangos, keveset fogyaszt, elég erős. Nem túl nagy, ergó könnyű vele elevickélni a városban. Kisebb bevásárlások szatyraival elboldogul. Parkolni-tolatni segít a radar. Mindennek van helye (rekesz, fiók, zseb).

Hátra sréhen szinte semmit sem látni kifele, veszélyes. A dupla üvegtető hamar koszolódik. Az igazi komfortos-spórolós-hibrides, pihentető autózáshoz automata váltó dukál kuplung nélkül. Hülyeség, hogy kulcs kell a gyújtáshoz és gomb az indításhoz.

Annyira jó, amennyire jó lehet egy kis kupé vagy kabrió vagy sportkocsi vagy kisautó. Százötvenig elég erős. Finoman működik a tempomatja.

Sztrádatempónál már hangos. A fogyasztása megugrik. Kicsi a csomagtartója. Hosszabb távon nem a legkényelmesebb az ülés. Hátul utazni? Talán csak a jobb egy mögött úgy, hogy az anyós félig a kesztyűtartóba hajtogatja magát.

A CR-Z aktív-passzív biztonsága példás, megkapta az 5 csillagot az EuroNCAP-törésteszten. Ha a CRX a száguldó koporsó, bezöldült utódja a fontolva haladó bunker. Ami ráadásul képes úgy 6-6,5 literrel is eltötyögni.

Gyári átlagfogyasztása 5 l/100 km (ehhez kapcsolódó CO2-kibocsátása 117 g/km), na ehhez képest, ha néha vezetési élményt keres benne az ember, inkább a 7 a reális. A Prius, az Auris HSD jóval kevesebbel is beéri. A mezei dízelekről nem is beszélve.

Az első kéziváltós sporthibrid ára 6,5 millió forint. Ezért a szép összegért persze nem ad keveset a Honda CR-Z, és hát az Auris HSD is nagyjából ennyi, a Prius meg jóval drágább, ha szétnézünk az elérhető hibridek piacán.

A praktikusabb, tágasabb Insight olcsóbb. Sok-sok kompakt, sok-sok nagyra nőtt kiskocsi olcsóbb gazgadon fölszerelve kiváló motorokkal, hasonló menettulajdonságokkal, hasonlóan takarékosan. Élményautók? A Renault Wind 4,5 milliótól kapható (1,2 literes turbómotorral), az 1,8-as Mazda MX-5 hattól, például.

A Hondát szeretik, mi is szeretjük, a Jazz, a Civic Type-R, az Accord, a CR-V mind kitűnő autók. Keresettek, rendesen tartják az értéküket, megbízhatóak, minőségiek. A Honda-féle pörgés, az üvöltő szívómotor a betonkemény futóművel és a pontos kormányzással, a sportos üzenet szívünkhöz szól.

Ez a sporthibridség kissé becsapósos. Jó-jó, van a CR-Z-ben némi dinamika és élményfaktor, és ha párhuzamos is, ha mild is, de hibrid, viszont egyik versenyszámban sem tündököl.

Formás, múltidéző, dizájnos, két embernek kényelmes, biztonságos, üzemmódváltó. Egész jó futómű és kormány, kiváló váltó, fék és üléspozíció. Viszonylag takarékos motoregyüttes. Gazdag felszereltség, trendi megjelenés, környezetvédő beállítottság, hondaság.

Lehetne CRX-esebb, erősebb, ütősebb. Kéne már, nagyon kéne egy kis Honda-sportkocsi (lásd még Integra). A CR-Z csak papíron 2+2 személyes, hátra legfeljebb pár csomag fér. Veszélyesen semmit sem látni belőle sréhen hátra. Nem képes csak elektromosan menni, nem fogyaszt kiemelkedően keveset, Econ állásban elképesztően tompa. Drága.