Vezettük az új Opel Merivát a nemzetközi menetpróbán, teszteltük automata-dízelként, legutóbb pedig egy turbós benzinessel barátkoztunk. Az erősebbel. A kisegyterű kinézetével foglalkozó mondatokkal már nem is pazarolnánk az olvasó idejét, most legyen elég annyi, hogy szerintünk a kategória legfrissebb versenyzőjénél, a Hyundai ix20-asnál is mutatósabb. Pláne a sötétített ablakokkal és a gigafelnire húzott peres gumival.

Miért ne kaphatna kinézetére 10 pontot egy kiscsaládos, elvileg nem, gyakorlatilag viszont az érzelmekre is ható autó? Tessék.

Praktikus, tágas a kocsi elképesztően szélesre nyíló ajtókkal, könnyű ki/beszállással, rámolással, gyerekrendezéssel, alapból 400 literes, bővítve másfél köbméteres, kétszintes, közel síkpadlós, alacsony peremű, formára is tökéletes csomagtartóval, szuper variálhatósággal, sínen tologatható, kivehető, könyöklőként, tárolóként is funkcionáló multidobozzal, tologatható, dönthető hátsó sorral - pazar. A feláras ülés kényelmes és tart. Combot, felsőtestet. Derékbarát. Fejtámlája is pompás. A műanyagok sokkal minőségibb benyomást keltenek, mint a korábbi Merivákban, a panorámatető áldásos hangulatjavító és térérzetnövelő.

Aki autójában is puha, finom felületeket szeret tapogatni és nem csak a kormányt vagy a váltót fogdosva, picit csalódni fog a Merivában. És rengeteg a gomb. Nem süllyeszthető elég mélyre a vezetőülés. Ha teljesen kinyitjuk az ajtót, s úgy huppanunk be (előre vagy hátra, mindegy), hogy közben nem kapaszkodunk a behúzóba, hát akkor bajosan érjük el. Messzebb van, mint ide Rüsselsheim.

A kolléga múltkor azt írta itt, hogy Cosmo felszereltséggel kell Opelt venni, mert az a tuti. Én azt mondom, nem rossz, hiszen a Selection/Essentia széria ESP-jén és az Enjoy sok légzsákján, klímáján és hifijén túl 4 elektromos ablakot, tempomatot, bőr multikormányt, ködlámpát, 16-os alufelnit is ad, de.

De, bár ez az általános gyakorlat, tehát nem ér szidni ezért az Opelt, szóval ahhoz, hogy igazán gazdagon felszerelt Merivánk legyen, igen mélyen a zsebbe kell nyúlni. A Cosmo közben eleve 700 ezerrel drágább a Selectionnél. Ülésfűtés, kormányfűtés, esőérzékelő, elektrokróm tükör, automata világítás, kétzónás automata légkondi, sötétített üveg, 18-as felni, parkradar, adaptív világítás, panorámatető, sportülés, Bluetooth, navi, nem sorolom tovább - mind-mind komoly tételek, cserébe csomagban vagy egyenként is rendelhetőek, ami jó, el lehet dönteni, mire van szükség, mire van keret.

A Meriva motorjai egy kivételével mind turbósak, a szívó benzinesről csak elképzelésienk vannak (illúzióink ne legyenek). Az Opel-féle dízeleket nem annyira szeretjük, a feltöltött benzineseket annál inkább. Az 1.4 Turbo 120 vagy 140 lóerős verzióban érhető el - anno a menetpróbán mindkettőt vezettem, ezúttal az izmosabbat, és a tapasztaltak alapján feltétlen ezt ajánlom. Fölénye, csekély felára és a hozzá járó 6 fokozatú váltó miatt is. A szép nagyra hízott kiscsaládos autó (vagy kompakt egyterű) fürgén szedi a lábait, alig 10 mp alatt felgyorsul 100-ra, végsebessége közel kétszer ennyi, nyomatékos, rugalmas, forgatva a hangja is vérpezsdítő.

Nem tetszett az autó indulási készsége, nem tetszett, hogy bő gázzal érdemes el-elrajtolni, nem tapsoltam a turbólyuknak és a fogyasztásnak.

Egyértelműen a 140 lovas kivitel mellett szól a hatos váltó, így harmonikusabb, halkabb, valamivel takarékosabb is a Meriva. Sima, száraz aszfalton meglepő sebességgel és stabilitással kanyarodik, ebben - a sajnos nem túl fontos feladatkörben - ügyes a széles, peres gumi. A kormány sem halott - egész jó vezetni ezt az Opelt.

Egész jó vezetni ezt az Opel remek utakon, ilyenből viszont nem sok van az országban. A nagy kerék ráz, hangos is, ront az általános komfortérzeten. A váltási segédletet nyújtó elektronika igazából csak fölkapcsolásra buzdít, a visszagangolásra nem noszogat, pedig az is fontos ám. Lehet, hogy csak a tesztautó rendszere betegeskedett.

Nem túl nagy, könnyen manőverezhető, ki lehet belőle látni, első és hátsó radarral pedig gyerekjáték a parkolás. Ahhoz meg elég nagy, hogy csemetét és csomagot "számolatlan" szállítson vele apa vagy anya (vagy nagyi). Az ajtókülöncség kényelmes ki/beszállást biztosít. Jó, hogy elindulás után nem lehet kinyitni a hátsó ajtókat, ergo utána sem nyúl, nem potyog ki a gyerek. Szuper ez a sín, talán a dobozt vonatalakúra is tervezhették volna, úgy még nagyobb sikerre számíthatna a srácok körében. Pohártartó, egyéb rekesz, minden van.

Ha három kamasz vagy felnőtt utazik hátul, a középsőt zavarni fogja ez a sín. Már említettem, de talán itt is felhozom, hogy ha teljesen nyitva az ajtók, nagyon messze ki kell nyúlni értük. Bonyolult a menürendszer használata, kevesebb és nagyobb gomb kéne.

Jó hát, mert hely van utasnak és csomagnak egyaránt, erős, tartalékos motor is van meg tempomat, kényelmes ülés, sok-sok fény, hangulat, hallgatható hifi, gyors és nem hangos klíma, remek úttartás, kilátás, minden.

Autópálya-tempónál még komolyabban szigetelt utasteret várnánk el kevesebb menetzajjal, továbbá terhelten, sokat sztrádázva nem pihenhet a turbó, megugrik a fogyasztás.

A kisebb benzinesek és a dízelek fogyasztása és károsanyag-kibocsátása jó. Miként a jobban felszerelt modellek biztonsági arzenálja is példás. Ötcsillagos törésteszt, alapáras ESP.

Ha manapság azt olvassa az ember, hogy egy kis turbós-benzines autó gyári átlagfogyasztása 6,7 l/100 km, már ráncolja a homlokát. Hiszen a többség hasonló értéke 6 liter alatti. A teszt-Meriva nálunk 8 fölött evett, pedig nem "bántottuk", sőt. Városi használatban és autópályán egy kerek 10-essel érdemes kalkulálni, ami nem kevés.

Az induló 3,9 millió forint, ezért a pénzért mondjuk csak egy vélhetően lomha benzinmotorral szerelt és szerény felszereltségű Merivánk lehet. A klímás és metálfényes verzióért 4 149 000-et kérnek, ami még mindig jól hangzik. A legörvendetesebb hír, hogy a 140 lóerős és 6-os váltós Opel-egyterű felára mindössze 80 ezer Ft a 120-ashoz képest. A dízelek drágábbak, még a pici, 75 lóerős 1.3-as is.

Az 1.4 Turbo 140 Cosmo ára 4,9 M. Szóval öt. Ötmillióért már kapni kombit, szabadidő-autót, és akkor csak az újautókról beszélünk, persze. Konkurensei javarészt olcsóbbak (Citroen C3 Picasso, Hyundai ix20, Kia Venga, Nissan Note, Skoda Roomster, Toyota Urban Cruiser), a Ford C-Max drágább, például. Az is igaz, hogy a Meriva a többségnél tágasabb, és ilyen erős motort nem nagyon találni más boltokban.

Míg az előd "csak" jó és tágas volt, ez a Meriva már főleg a különleges ajtómegoldásáról szól. A dizájnról. Tán még a minőségről is. Az Opel ebben nagyot lépett előre. Kérdés, lehet-e egy ilyen egyterű olyan sikeres, mint egy Insignia vagy egy Astra.

A választ az idő fogja megadni, az mindenesetre tény, hogy szürke, unalmas, egyszerűen csak jó autókat ma nemigen lehet eladni. Akkora a túlkínálat, s akkora a - gerjesztett - igény. Az Opel közben már messze nem olyan olcsó, mint volt, s ez azért erősen látszik az olyan piacokon, mint amilyen a miénk is.

Divatos, látványos, tágas és praktikus autó az új Opel Meriva egy rakás flexizéval, erős turbómotorokkal, szériában jó, opcionálisan gazdag felszereltséggel, minőségibb kivitelezésben.

A nem alacsony ár és a nem alacsony fogyasztás, ami főleg a 140 lóerős 1.4 Turbo Cosmo (plusz miegyéb) ellen felhozható.