Az Italdesign-tervezte Fiat Sedici-rokont mindenki ismeri, a nemrég - módjával - frissített SX4 közkedvelt, mert viszonylag olcsón betölti a családi kocsi szerepét, miközben akár fiatalosnak, formásnak is nevezhető. Nem kicsi hosszában és széltében sem, de főleg 1620 mm-es magasságának köszönhetően súrolná a kompakt szabadidő-autós határvonalat, ha volna ilyen. A família Suzukijának alapból is emelt a padlója, az összkerekes verzió bezzeg még távolabb, a földtől 190 mm-re hordja a hasát. Persze ezzel és a később taglalt 4WD-technikájával együtt sem terep-, legfeljebb telekjáró. Nem Grand Vitara, nem Jimny. Pár divatos műanyag dekorelem, tetősín, 16-os alufelni, ködlámpa, a B-oszloptól sötétített üveg, egy 4x4-es típusjelzés és kulcsnélküli nyitásra utaló gombok hirdetik, hogy GS csúcsfelszereltségű esztergomi mindenessel van dolgunk.

Igazából itt és most nem is az Ignishez képest gyönyörű SX4-et pontozzuk, hanem a helyzet miatt kap 8-at a 10-ből. A helyzet pedig az, hogy ádáz a csata, hogy egy Kia Soul, egy Skoda Yeti, egy Toyota Urban Cruiser vagy, hogy a legújabbat említsük: egy Nissan Juke sokkal vonzóbb külsejű (és márkajelzésű). Az árral és a megítéléssel foglalkozó rovatokban visszatérünk és taglalunk.

Egyszerű. Egyszerű kialakítású, egyszerű anyagokból építkező. Racionális. És tágas. Elöl-hátul. A fedélzeti számítógép kijelzője beköltözött a sebesség- és a fordulatszámmérő közé, így könnyebben leolvasható (ugyanakkor az kár, hogy mondjuk a kormányról nem lehet lapozni az infók között). Változott a középkonzol teteje (hangot szór), nem piros a módosított műszerlapok megvilágítása, digitálisos a klíma. Új huzatba bújtatták a kemény tömésű üléseket.

Na ja, valahol buknia kell a 4,15 méter hosszú autónak, s ez a csomagtartó. Szűkös. Kisautós mércével átlagos a 270 liter, családi kocsisan riasztó (főleg az ár és a kommunikált tudás, illetve pozicionálás tükrében). A hátsó, osztottan dönthető üléstámla előrehajtásával azért megvan az egyköbméternyi raktér, csak hát ebben az esetben, bőröndökkel teletömve az autót a lurkók maradnak otthon, például. Megoldás? Tetőcsomagtartó, tetőbox, utánfutó tán. Mármint a pakkoknak. És még: legmélyebbre engedve is magas az üléspozíció, továbbá a kormányoszlop csupán tengelyirányban állítható. A műanyagok kemények, kopogósak.

16-os alufelni, szpojler, oldalvédő gumicsík, tetősín, ködlámpa, B-oszloptól sötétített üvegek, elektromosan állítható, fűthető külső tükrök, bőrbevonatú multikormány, krómozott műszerfal-keret, fedélzeti számítógép, elektromos ablak elöl-hátul, kulcs nélküli indítás, automata klíma, 9 hangszórós hifi, ülésfűtés, 6 légzsák, ESP, i-AWD kapcsolható intelligens összkerék-hajtás, meg az apró. Nem rossz.

A csak magasságában állítható kormányoszlop miatt itt is dohogunk, aztán könyöklő kéne meg tempomat, ja és navi, Bluetooth-kihangosító, USB-csatlakozó. Persze utólagosan mind megoldható, kvázi a sarki közértből (vagy elegánsabban a gyári tartozékok listájáról). A hifi max. átlagos.

A változó szelepvezérlésű 1.6-os erősebb, mint volt (107 helyett 120 lovas), tisztább (Euro5-ös, mint a többi motor is, az 1.5-ös benzines meg a kétliteres dízel), fogyasztása fél literrel csökkent. A jobb szigetelés miatt halkabb is. Tisztességesen húz, nyomatékos, ha nem várunk tőle csodákat, lehengerlő robbanékonyságot vagy turbódízeles rugalmasságot, elégedettek leszünk vele. Százra 11,5 mp alatt gyorsítja föl az SX4 (vezetővel együtt) több mint 1,3 tonnáját, végsebessége 175 km/h.

Az Euro5-ös környezetvédelmi normákat teljesítő motorok általában kelletlenek, indulási készségük kis gázzal gyatra, nem pörgősek, viszont lomhán ejtik a fordulatot. Az SX4 szíve sem sportszív.

Az elöl McPherson, hátul torziórudas felfüggesztés legjobb tulajdonsága, hogy magasan van. Ilyen szörnyű utakra, padkázós parkolásra ez kell. Különben feszes a futómű hangolása, a rugózási komfort legfeljebb átlagos. Hasonlóan teljesít a kormány és a váltó is. Ami a hajtást illeti: alapból az első kerekek kaparnak - menetdinamika- és fogyasztásbarát. Ha úgy ítéljük meg, hogy kellhet a 4WD (víz, latyak, sár, hó), kapcsoljuk automatára, s az intelligens rendszer eldönti, mennyi nyomatékot küld a hátsó tengelyre. Végül ha szükséges, zárható is az 50:50-es arány (60-as tempó alatt).

Hangyányit puhább futómű, pontosabb váltó kéne. Automata csak a kétkerekeshez választható.

Magassága előny a mindennapok forgatagában. Hogy a nem magas ember is magasan ül, szintén pozitív (forgalomra rálátásilag). A sávváltás mellett parkolni is könnyű az SX4-gyel, a tükrök nagyok, holttérmentesek. Pohártartó, rekesz, fiók bőven van.

Követeljük a tengelyirányban is állítható kormányt! A vaskos A-oszlop sokat kitakar, a kis oldalablak csak enyhít a problémán. A hifi nem annyira hi.

Képzeljük azt, hogy van egy tetőcsomagtartó az SX4-en, és minden rendben. A motorerő elég, az utastér tágas, 130-nál a zaj nem bántó, a fogyasztás nem vészes, az ülés keményen kényelmes.

Ami még baj a kisautós csomagtartón túl, az a tempomat hiánya. Sokan most nyilván azt gondolják, hogy ez nem más, mint nyafogás, hiszen a sebességtartó automatika csak egy flancos kényelmi extra - szerintem nem pusztán az. Fogyasztáscsökkentő, tisztasági szerepe is van, no meg biztonsági. Nem részletezem, talán majd egy Észbontó cikkben.

A kapcsolható összkerék-hajtásnak az az előnye, hogy többnyire simán, ellölhajtósként használjuk az autót, s ezért nem kell számolni kényszerűen biztos többletfogyasztással. Euro5, hosszú áttételezés - a gyári 6,5 literes átlag - abszolút tartható. Pedig sehol egy start-stop automatika, alacsony gördülési ellenállású gumi, fékenergia-visszanyerés, váltási segédlet vagy ültetett futómű.

Négycsillagos törésteszt, suzukisan puha karosszéria. Sok várossal, sok dugóval, hóban-fagyban összkerekesen csapatva nyilván bekapja a 9-10-et. Melyik másik ilyen autó nem?

Az SX4-eladások zömét nem az 1.6 GS 4WD modellek teszik ki. Az 1.5 GC alapverzió 2,7 millió forint akciósan, klímával is kijön háromból, ez jó ár. Crossover-vonatkozásban egyébként hősünk 4,9 milliós ára is versenyképesnek titulálható.

Ha az SX4-re kisautóként tekintünk, akkor a majd' ötmilliós ár szimplán taszító. Suzukiként dettó. Aki meg szabadidő-autót vesz, az általában ott kezdi a keresgélést, hogy Qashqai, stb. És ha ötmilliós indulót lát, márpedig annyit, akkor a mi telekjárónk megy a levesbe.

Az SX4 a magyar utcakép szerves része, kedvelt, közkedvelt, de főként azért, mert annyivan nem drágább mondjuk egy Swiftnél, amennyivel nagyobb, komolyabb, családosabb. És Suzuki, azaz viszonylag igénytelen, olcsón szervizelhető, megbízható és jó.

Először nem itt és nem most ír valaki arról, hogy Magyarországon több tízezren kétszer-háromszor akkora és kétszer-háromszor drágább kocsikkal járnak, mint amekkorára szükségük van (s amekkorát megengedhetnek maguknak). Sznobizmus, magamutogatási és megfelelési bevésődés, lássa csak a nép, lássa a szomszéd, lássák a csajok, lássák a haverok, lássák a kollégák, hogy. Egy másik, bölcsebb Magyarországon (és másutt) lenne esélye az összkerekes SX4-nek. Nem megyek bele, mert túl messzire vezet, csakis azért hoztam fel, mert olyan hű, de nagy divat a szabadidő-autósdi.

Kíváncsian várjuk, hogy lesz-e bármi is a pletykált Suzuki-Volkswagen házasságból (lásd pl. VW-emblémás SX4 TSI- és TDI-motorokkal), de addig is igenis javallott az összkerekes SX4, ha hasonlóra fáj a fog. Egész jól néz ki, egész tágas, felszerelt, motorja erős, nem fogyaszt sokat, fenntartása vállalható, értékvesztése közepes.

Ha én importőr volnék, ajándék tetőboxot adnék az SX4-hez. És a 4WD modelleket is akcióznám, plusz tesztvezetni vinném a vevőjelölteket dzsuvába, könnyű terepre, télen meg csak bele a szűzhóba, és hajrá.