Elsők között kapta meg az új márkaarculatot az ix35, az összes Hyundai közül talán a kompakt szabadidő-autón mutat legjobban a hatszög alakú hűtőrács. Jól eltalálták az arányokat, látványosak a karosszériába vasalt élek, meglepően sportos az összhatás. Semmi szégyellnivaló nincs az ix35-ben, akár az Opera előtt is bátran le lehet parkolni vele.

Hyundai-betegségben szenved az ix35 is, elöl, oldalt, mindenütt tele vannak ötletekkel a tervezők, de amint hátul kellene befejezni a munkát, elillan az ihlet. Nem sikerült a far, sem a lámpák, sem a csomagtartófedél nem váltanak ki érzelmeket, a burák mintha túlságosan előre nyújtózkodnának. A testvérmodell, a Kia Sportage talán jobban sikerült darab, de ez ízlés kérdése.

Utastereivel is próbálja bizonyítani a Hyundai, hogy már nem a szürke tucatmárkák közé tartozik, az ix35 kabinja egészen szellemes kialakítással készült. Sokféle arcot bele lehet látni a formákba, játékos a hangulat, a fémbetétes kormány szuperül mutat. Jó a műszerek kék háttérvilágítása is, bár amennyien szeretik, legalább annyian utálják is az ilyesmit, a szemet mindenesetre nem bántja. Jó az ergonómia, a kormányról a tempomat kényelmesen vezérelhető.

Látszik, hogy törekedtek a jó anyaghasználatra, de becsúszott néhány keményebb műanyag. Az első kopogtatás sok illúzióval leszámol, szerencsétlen dolog az is, hogy az ülések néha hajlamosak nyikorogni.

Style felszereltség felett már csak egy létezik az árlistán, abban bőrkárpitozás és integrált navigáció is van. Még a belső visszapillantó tükör is LCD-kijelzős, abban jelenik meg a tolatókamera képe, fényre meg sötétedik is - vajon mennyibe kerülhet, ha esetleg elromlik és újat kell venni? Nem hiányzott a tesztautóból az összkerékhajtás sem, nem állandó, hanem kapcsolható.

Elvileg az automata váltó is csak a kényelemért és kényeztetésért van, de bőven meg lehetne lenni nélküle. Annyit nem tesz hozzá az autóhoz, mint amennyi kompromisszumot jelent, a programozás módosításával lehetne segíteni ezen.

A kétliteres dízelmotor az autó fénypontja. Kétféle létezik belőle, 136 és 184 lóerős, utóbbit, a HP jelölésűt próbálhattuk. Untig elég ekkora teljesítmény az ix35-nek, sőt néha akár úgy is tűnhet, hogy túl erős a motor. Nem kicsit meglepő az első gázadás, óriási potenciál rejtőzik a blokkban, nyomatéka még kicsit magasabb is, mint kézi váltó esetén.

Egyszerűen nincs gyenge pontja, talán csak az, hogy túlságosan is csábít a sebesség-korlátozások semmibe vételére. És kézi váltóval biztosan jobban fogyaszt.

Nem rossz vezetni az ix35-öt, és ez a legnagyobb dicséret, mert nem is igazán jó. Teljesen semlegesen viselkedik, kicsit talán puhán, lágyan rugózik, de az összhangot eltalálták.

Ahogy a Ceed-i30 páros esetében, úgy Sportage-ix35 vonalon is igaz, hogy a Kiánál sportosabbra veszik a figurát. Jobb a Kia-féle megközelítés, az ix35 néha túl finomnak érződik, hiányzik belőle egy kis férfias keménység. Nem túl közvetlen a kormányzás, sokat kell tornázni egy jó kanyargászásért, az automata váltó lassú. Nem túlságosan, éppen annyira, hogy elégedetlenkedést szüljön, manuális üzemmódban nem nagyon engedi gyorsan felpakolgatni a fokozatokat.

Kényelmesek az ülések, nem kell túl magasra lépni a beszálláshoz, könnyen variálható az utastér. Húsz négyzetméternyi parkettát gond nélkül elnyel a csomagtartó döntögetés után, nagyobb ikeás bevásárláshoz is ajánlható. A tolatókamerás segítségnek hála a legkisebb helyre is könnyű a beparkolás, már ha éppen a városban kell letenni az autót. Alapvetően a váltó kicsit magasan tartja a fordulatot, de az Eco gomb megnyomása után csendesebbé és nyugodtabbá válik a motor, bátran lehet használni.

Mivel az automata váltó lassú, nem lehet beslisszolni a kis résekbe. Mindennapi használathoz és ehhez a motorhoz jobban illene egy manuális váltó, még akkor is, ha kuplungolni kell a dugóban. Vagy lehetne finomítani az automata beállításain.

Egy ilyen dízelmotor-automata váltó kombót szinte utazásra találtak ki, nem is okoz csalódást. Hosszú az utolsó fokozat, így autópálya-tempónál nincsen zavaró motorzaj, egyébként is jó az utascella szigetelése. Kényelmesek a hátsó ülések, bőséges a helykínálat, hosszabb távra is maximálisan ajánlott. Szuperbónusz: fűthető a hátsó pad, így télen alulról is jöhet az áldás az utasoknak.

Egy kis hiányérzet talán csak amiatt lehet, hogy tárolórekeszből nincs túl sok, így nehéz elszórni a mütyüröket. A nagy csomagtartóban is lehetne néhány rögzítőfül, hogy ne csúszkáljanak szerte-széjjel a csomagok és szatyrok.

Ahhoz képest, hogy mennyire erős a dízelmotor, a 10 literes átlag elérése nem reális veszély. Eco üzemmódban nemcsak a motor ereje tűnik kevésbé brutálisnak, az étvágy is csökken, érdemes örökké benyomva tartani. A törésteszt ötcsillagosra sikerült, 90 százalékot kapott felnőttvédelemre az ix35.

Automatás betegség a túlzott étvágy, ahogy a gyári katalógus is jelzi, a kézi változatnál jóval torkosabb (majdnem 9 liter volt a mért átlag). Robottal magasabb a szén-dioxid-kibocsátás, szóval így igazából nem sok értelme van a szerkezetnek.

Jobban felszerelt ix35-ért 8 és 9 millió forint közötti összeget kell kifizetni, de ezzel szépen beállt a sorba a kategóriában. Egy-két millióval drágábban lehet nagyobb presztízsű modelleket kapni a szegmensben, túlárazottnak, pláne összkerékhajtással, nem lehet nevezni. Az automata váltós 4 WD modellekre 800 ezres kedvezmény van.

Sajnos a kompakt SUV-k piaca mintha egy az egyben túl lenne árazva, nem biztos, hogy ennyi pénzt érnek ezek a modellek. Szubjektív dolog, de akkor már inkább egy kombi kevesebbért.

Sokat fejlődött a Hyundai az utóbbi években, sorra készíti a jobbnál jobb autókat. Az ix35 már egy új korszak terméke, mely sokat tehet a márkáért.

Hiába gyilkolja az előítéleteket az ix35, gyártóját nem tagadhatja le. Sokat kell tennie a Hyundai-nak azért, hogy neve jól csengővé váljon, egy kompakt SUV-val még nem lehet csodát tenni.

Hyundai, ugyan, hagyjál már! Na, azok az idők elmúltak, amikor fitymálóan csak ennyit lehetett mondani egy Hyundai-ra. Az ix35 egy nem hibátlan, de jól összerakott autó, melyben ülve érezni, hogy sokat foglalkoztak a megtervezésével. Jó úton járnak, s ha így folytatják a koreaiak, hamarosan meghatározó márkává válhatnak.

Nem ártana kijavítani a bosszantó apróságokat az első frissítés során, a túl kemény műanyagok és a néha nyikorgó ülések csökkentik a minőségérzetet. Semmi komoly, de az ilyesmire illik odafigyelni.