A kompakt egyterűek között nehéz látványosat dobbantani, ez (is) egy olyan műfaj, ahol nagyon hasonlóak az autók. Azért az Opelnél megtettek mindent, amit tudtak: az Insigniával kezdett pengés irányvonalat ügyesen sikerült átültetni a korábban észrevehetetlen Merivára, most már van karaktere is. És még az ajtók is szokatlanul nyílnak, van hát miről beszélni.

Biztosan hasznos, de elég szokatlan az övvonalba szúrt törés, no meg nehéz lenne letagadni, hogy a hátsó részhez érve elfogyott a lendület. Önmagában nem negatívum, de egy ilyen autóra felesleges ekkora felniket csavarozni.

Szintén az Insignia adta a kezdő lökést a belső váltáshoz, az Opel korábbi modelljeihez képest egyértelmű a fejlődés. Igényes gombok, kellemes anyagok kerültek elő, nem rossz érzés beülni. Hasznos az elektromos kézifék, jól mutat a kárpitozás, minden kézre áll.

Majdnem minden új Opelben ugyanez a hangulat érhető tetten, persze akinek csak egyfajta van, annak ez édesmindegy. Valahogy érzelemmentes a Meriva, gombból is rengeteg van, túl sokat kell nyomogatni. Jó, hogy van pohártartó, de az már nem annyira, hogy egy nagyobb méretű gyorséttermes cucc már nem fér bele.

Cosmo felszereltséggel érdemes Opelt venni, ami itt nincs, az talán nem is létezik. Van tempomat, ülésfűtés, színes képernyős navigáció Magyarország-térképpel és még sok minden más, egészen példás. A gyengébbek kedvéért magyarul is tud a menü.

Ha már a műszerfal tetején ott a színes képernyő a navigációnak, egy tolatókamerás képet nyugodtan bele lehetett volna pakolni. Bár sokan vannak, akik úgyis csak tükörből tudnak tolatni.

Száz lóerő elég egy családi autónak, nem arra van, hogy lámpától lámpáig streetracingeljünk vele. Elvben nem rossz választás a dízel sem, feltéve, ha manuális váltó kapcsolódik hozzá.

Az 1,7-es dízel egy őskövület. Piszkálhatja az Opel kedvére (van már belőle 110 és 130 lóerős változat is, automatát speciel csak a leggyengébbhez adnak), de nehezen lesz olyan járáskultúrája és hangja, mint egy modern fejlesztésű blokknak. Tévedés az automata váltó is, ez a verzió egyszerűen nem lehet túlságosan népszerű.

Kényelmes helyzetben vannak a mérnökök, amikor egyterűhöz kell futóművet tervezniük. Nem kell a sok sallang, csak az egyszerűre, biztosra kell menni, nem élményautó alkotása a cél. Ebben a műfajban jól teljesít a Meriva, a futómű a tökéletes kompromisszum, nem túl kemény, nem is túl lebegős-billegős, a kormányzás is teljesen oké. Sokat nem tesz ugyan hozzá az élvezeti értékhez, kellően közvetlen és precíz, ennyi épp elég.

A hatfokozatú automata váltó nélkül a pontszám sokkal magasabb lenne. Szerencse, hogy az autóiparban lehet válogatni, kérhető helyette manuális változat. Ezen nem is kell sokat gondolkozni, a váltó programozása ugyanis hiányos: nem elég, hogy jellemzően magasan tartja a fordulatot, kézi üzemmódban gyakorlatilag használhatatlan. Meggyőződése, hogy mindent jobban tud az embernél, nem lehet csak úgy tetszés szerint váltogatni a fokozatokat. Erre a "Váltás nem engedélyezett!" üzenet folyamatosan emlékeztet - öt perc hadakozás után valószínűleg mindenki feladja a kilátástalan küzdelmet. Kár, mert egy jobb programozással akár a fogyasztást is lehetne csökkenteni.

Feltétlenül a Meriva mellett szól a FlexMánia, mely ha másra nem is jó, arra mindenképp, hogy részben kellemesebbé tegye az életet. A FlexDoors ajtókon beszállva a FlexSpace rendszer rugalmasan alakítható utasteret kínál, a hátsó székek különállóan tologathatóak előre és hátra. Leghátsó pozícióban bőségesen elegendő a fej és lábtér, elöl is könnyű elhelyezkedni, a FlexRide sínen tologatható könyöktámasz pedig minden apróságot elnyel. Remek családi autó a Meriva, melyből a forgalom is átlátható.

Ha valamiért, akkor az ellentétes irányba nyíló FlexDoors ajtókért fogják megvenni a Merivát, ilyen másnak nincs. Mindenki erre kíváncsi először, de ez a megoldás nem mindig akkora áldás, mint ahogy a marketingesek próbálják beállítani. Például ha csak a laptoptáskát szeretnénk bedobni a hátsó ülésre, rosszul jönnek a "rossz" irányba nyíló ajtók, messzire kell nyújtózkodni. Szűk parkolóhelyen sem egyértelmű előny az ellentétes irány, ha a "szomszéd" túl közel parkol, nehéz bepattanni hátulra. Ennek áthidalására van ugyan kapaszkodó, de ha már a B oszlopról nem lehet lemondani, talán egy tolóajtó okosabb megoldás. Sávváltás csak óvatosan megy, az automata váltó padlógázra nagyon lassan reagál.

Egyetlen dolog szól az automata váltó mellett, hogy legalább a hatodikat jó hosszúra hagyták. Autópályán, tempomattal ideális, nagyobb szélzaj nincs, a szigetelések teszik a dolgukat.

Olykor lassan kúsznak felfelé a fokozatok és a váltó néha akkor is visszakapcsol, amikor nem kellene.

Hivatalos törésteszten még nem járt az új Meriva, de meglepő lenne, ha nem hozná az öt csillagot. Légzsákok fityegnek mindenhol, illetve csak akkor, ha baj van - erről szerencsére nem kellett meggyőződnünk.

Lehetne zöldebb is, ha az automata váltó hagyná kibontakozni az emberi akaratot. Gyorsabb felváltásokkal takarékosabbá válna a Meriva és a szén-dioxidot sem köhögné annyira - a 8 liter körüli érték bizony nem kevés ekkora méretű autótól. Még akkor sem, ha túlsúlyban van a város.

3,9 millió forinttól lehet Merivát venni, ami teljesen reális beugró, pláne azt figyelembe véve, hogy a FlexDoors ajtókkal újdonságot is hozott a szegmensbe. Szintén jó pont, hogy akár egy kombi alternatívája is lehet.

1,7-es dízellel és automata váltóval már legalább 5,1 milliót ki kell fizetni a Meriváért, a tesztelt Cosmo felszereltséggel 5,8 millióra emelkedik a listaár. Elszállásról azért nincs szó, de ezen már jobban el kell gondolkozni.

Ez a Meriva már messze nem az a Meriva, ami eddig volt. Gyakorlatilag tiszta lappal indul, köze nincs elődjéhez.

Ahogy előny a tiszta lappal indulás, úgy hátrány is egyben: a korábbi tapasztalatok nem érvényesek, most kell felépíteni a renomét. Egyelőre semmi másra, csak az opeles-németes alapértékekre lehet építkezni, ezt a pontot szintén lehetne mindkét fül alatt szerepeltetni.

A mai új autók között szerencsére már nincs egyértelműen rossz, a Meriva is helyén van a maga mezőnyében. Előítéleteskedni nem ér csak azért, mert van a kínálatban egy szerencsétlen motor-váltó kombináció, attól még nem lett elfuserálva az egész. Családi autó vásárlása előtt álló famíliáknak kötelező a nyílt napok látogatása.

Kerülendő az automata váltó és dízel páros, nem hoz annyit, mint amennyibe kerül, ellenben idegeskedni sokat lehet miatta. Jó az Opel 1,4 literes turbós benzinmotorja, nincs mese, a Merivát azzal kell venni.