Míg az A1-gyel kisautó-fronton nagyot villantott az Audi, a kompakt méretosztályban nyolcadik évét tapossa a második generációs A3-as. Öregecske tehát, de jól áll neki a kor: elegáns, snájdig, s persze ott virít az elején az a négy karika, mely szinte mindent megold. Szemből épp annyira agresszív, hogy jelezze felsőbbrendűségét, oldalról és hátulról "csak" mutatós. Az "e" spórverzió finoman ültetett futóművéről és ballonos, alacsony gördülési ellenállású 15-ös kerekeiről ismerszik meg - a légellenállás javítása érdekében burkolt padlót csupán a műhelyekben lehet megcsodálni.

A márkához és a jeléhez társított képzetek már-már megkövetelnék a durva felni-peres gumi-sötét ablaküveg szettet - ez az egyáltalán nem excentrikus kivitel egyeseknek tán túl "mezei". A háromajtós amúgy is jobban fest a Sportbacknél.

Visszafogott. Kényelmes. Hátul is egész tágas. Csomagtartója kategória-átlagos. Az anyagok és a kidolgozás minősége példás. Az ajtózseb, a kesztyű-, a pohártartó és a többi kis rekesz mind használható méretű és kialakítású. Az ülések korrektek, a vezetői pozíció tökéletesre állítható.

Egyedül talán a klíma kezelésébe lehet belekötni: a két tekerőgomb ugyanis csak annak látszik, azonban nem forog. Szokni kell.

Széria az ESP, a visszagurulás-gátló, az alufelni, a nappali menetfény, a 4 elektromos ablakemelő, az automata klíma, a start-stop rendszer, a spéci gumi és az optimális sebességi fokozat kijelzése a műszerfalon, például.

De se hifi, se bőrkormány, se fény- és esőszenzor, se ködlámpa, se könyöktámasz, se parkradar, se ülésfűtés (mint a tesztautóban) - ezekért külön kell fizetni és nem keveset.

Az 1.9-es PD TDI-t nyugdíjazó 1.6 CR TDI, közös nyomócsöves, részecskeszűrős dízelmotor erősebbik, 105 lovas változata felel az autó mozgatásáért. Ha nem is kitűnőre, de jóra. Maximális nyomatéka 250 Nm, amit 1500-as fordulaton állít elő. Halk, kiegyensúlyozott. Az "e" modell indulási küszködése nem az ő hibája. Az alacsony fogyasztásban bezzeg partnere az egyéb eszközöknek (aerodinamikai elemek, motorleállító technika, fékenergia-visszanyerés, váltásra figyelmeztető nyilacskák).

Mondjuk a jó öreg 1.9-es dízel is étvágytalan volt, csak darabosabb és hangosabb. Ez az új 1.6-os blokk nem lesz a száguldozók, chipelve kormolók kedvence: 100-ra közel 12 mp alatt gyorsít, rugalmasságban is elmarad sok mai riválisától. Nem mintha probléma lenne, hiszen ez az autó a takarékos vezetésről és a környezetvédelemről szól.

Rettenetesek a magyar utak? A modern autók futóműve túl feszes hangolású? Szép a nagy felni és a peres gumi, de drága a javítása? Van megoldás: a ballonos abroncs, a relatíve kis kerék. A 195/65 R15-ös Michelineken pompásan rugózik az A3. A kormányszervo rásegítése eltalált, a váltó is elsőrangú, no de.

No de az áttételezést derekasan elszabták a kedves mérnökemberek. Plusz nincs 6, csupán 5 fokozat. A helyzet az, hogy fogyasztásilag hosszabbra vették a végáttételt, ami bizton jó hatással bír az étvágy(talanság)ra, ám indulásnál, illetve alacsony tempónál fulladós, kuplungcsúsztatós a dolog. Bosszantó.

Ha nem lenne ez a szenvedős-fulladós váltóáttételezés, agyba-főbe dicsérnénk az autót. Mert halkan, szorgalmasan teszi a dolgát, s a városi nyüzsgésben, dugóban, a lámpánál nem csak a motort kapcsolja ki, de a sofőrt is. Aki, miután elsajátította a lehető legkevesebb stresszel járó rajttechnikát, meglepően elszigetelten és elégedetten csücsül az Audijában. Kifizette pluszban, így élvezi a zenét, a könyöklőt, az automata világítást vagy az esőérzékelős ablaktörlő áldásos tevékenységét, parkoláskor a radar szükséges segítségét. És azt, hogy nem szennyezi csúnyán a helyet, ahol él. Mint mások. Nem értekeztünk még a fékenergia-visszanyerésről: a generátor áramot termel vissza az akksiba, az meg ugye ellátja a fogyasztókat. A fogyasztók pedig üzemanyagból tékozolnak.

Az ideális körülmények közt tényleg villámgyors, a kuplunggal irányított start-stop rendszer persze nem tud mindig vitézkedni. Ellensége a hideg, a meleg, a kimerülő akkumulátor. Ja, és itt megint muszáj leírni: a béna áttételezés a szokásosnál is gyűlöltebbé teheti a nagyvárosi közelharcot. De fogjuk fel másképp (és akkor köszönjük is meg az Audinak): legalább még kevesebbet autózunk és dugózunk, ami bolygószintű jócselekedet.

Jó, mert a háromajtósnál praktikusabb, tágasabb a Sportback. Jó, mert csendes és kényelmes az utastér. Jó, mert normál üzemmódban elég erős a motor, s bár csak 5 fokozatú a váltó, alig 2200-at forog autópálya-tempónál (az áttetelezés másik haszna). Bőven 1000 km feletti lehet a hatótáv, ritkán kell tankolni.

A tesztautóban nem volt tempomat, nélküle meg egy ilyen drága és prémiumos autó nem az igazi. A sebességrögzítő automatika egyébként szintén fogyasztáscsökkentő, ahogy a láb, na meg az agy is. Kiváltképp az agy, az emberi.

A fotókon is látható matricázás alapján 3,8 liter gázolajjal beéri a kocsi, CO2-kibocsátása pedig 100 g/km alatti - nos ez a gyár ígérete a háromajtós A3-asra. A Sportbacké gyűszűnyivel magasabb. Nálunk a tesztautó 4,2 és 5,5 között evett, átlagban a 4,5 liter reális.

Kötelező kör: "sima" dízelek, régi, mai szemmel nevetségesen ósdi gépek is elpöfögtek ennyivel. De el ám! És nem kerültek ennyibe. A konkurensek (BMW 116d, Mercedes A 160 CDI) sem kérnek sokkal többet. 2003-ban 4 csillagosra tört az autó, akkor ez klassz volt. Légzsákból 4 az alap, a többi opciós.

Egy Audi nem lehet olcsó. Egy korszerű éhezőművész sem (hogy a hibrideket, az elektromos autókat ne is említsük), egyelőre. Ergo az A3 Sportback 1.6 TDI e drága. Listaáron közel 7 millió forint. De a BMW 116d (2 l, 115 LE) is alapból 7,5 M, a Mercedes A 160 CDI BluEfficiency meg úgy 6,3, hogy sokkal gyengébb, csak 82 lovas és kisebb is. A Volvo C30-ból nincs ötajtós. Az Alfa Giulietta 1.6-os dízele is minimum 6,1. A Lancia Delta 6,4. A VW Golf 6. Ez egy ilyen liga. Komplett A3 Sportback-árlista itt.

Hét vagy inkább 7,5 millió forint egy alsó-közepes ferdehátúért csak viszonylag tágas utas- és csomagtérrel rengeteg pénz. Ne is kezdjünk bele az "ennyiből mi minden mást, jobbat-nagyobbat lehetne venni" felsorolásba, mert minek.

Az Audi lassan, de biztosan lenyomja a BMW-t és a Mercedest - legalábbis ez látszik ebben a pillanatban, s ez a többség álláspontja. Eladásilag sincs miért panaszkodnia a gyártónak. Termékeik bizonyítottan minőségiek, ráadásul nincsenek beskatulyázva, mint az "ősi" konkurensek (tetszik tudni, az egyik a sportos, a másik az uras). A négy karikának komoly ereje van. Az A3 és az A3 Sportback messze nem zászlóshajó, ezzel együtt népszerű módoséknál, méltán.

Nem is annyira negatív, sőt: a tesztautót és annak matricázást nézegetve nem kevesen csóválták a fejüket. Háromnyolc? Peeersze... Egy Audi nem feltétlen jelent egyet a takarékoskodással, pláne mifelénk és a hasonlóan szíjjeltáncolt cipőben bandukoló-bukdácsoló népeknél.

A prémium kompakt A3 (Sportback) osztályelső minőségben, helykínálatban, használatilag. Az 1.6 TDI motor jó. A spórcsomag ügyes - segítségével és józan pedálkezeléssel valóban szerény fogyasztású és környezetbarát, politikailag korrekt az autó (és gazdája). Kormányzás, futómű, felszereltség (plusz pénzért) rendben.

Üröm az örömben az indulásnál és alacsony fordulaton erőtlen, lefulladásra hajlamos motor - a hiba a sebességváltó áttételezésében keresendő. Aztán tessék hozzá alkudni egy tempomatot a boltban, illetve elgondolkodni azon, miért is éri meg egy halom pénzt leszurkolni a szuper fogyasztásért. Mert az azért nem túl valószínű, hogy a környezetnek az ő védelméért kéri azt a kis "e" betűt a vevő. Hogy Audi kell neki és nem csípi a benzinkutasokat? Oké.