Az előző két generáció szikárabb, férfiasabb, értelmezhetőbb vonalaihoz képest a harmadik, vagyis jelenleg is futó sorozat tervezésekor a kényelem, a praktikum és a "barátságosság" formai megjelenítése is szempont lehetett, elvégre a CR-V célközönsége elsősorban a többgyermekes családfők táborából kerül ki.

Kifejezetten rajongani nehéz a lassan négyéves, nemrég minimálisan frissített formáért, megszokni viszont meg lehet. Az új Sportage vagy éppen a CX-7-es Mazda sokkal jobban néz ki, persze vannak elrettentő példák is, lásd Koleos.

A prémiumközeli Honda-minőség a CR-V-nél is jelen van - kevés dologba lehet igazán belekötni, annál több viszont az értékelhető, sőt kifejezetten szerethető tulajdonság a beltérben. Jól variálható és tágas az utastér. Elöl nem zavarja semmi az "átjárást" a műszerfal előtt, ami egészen a sík padlóig húzódik, befele mélyülve ügyesen játszik rá a térérzetre, tele van polcokkal és rakodórekeszekkel. A két első ülés között kapott helyett a szokatlan formájú kézifékkar, valamint a pohártartókkal egybeépített, minden kacatot elnyelő tároló. A hátsó sor osztva tologatható, igény szerint előrehajtható. A csomagtér masszív polccal osztott, amit akár otthon is lehet hagyni, ha nincs rá szükségünk. A bőr hondásan finom, illata is tipikus, összetéveszthetetlen, sokadig generációváltás óta is. A műanyagok igényesek, a kidolgozás pontos; zörgés, nyöszörgés nem volt tapasztalható a teszthét alatt, minden masszívnak és minőséginek tűnt.

Egyáltalán nem rendelhető tolótető a CR-V-hez, csak nyithatatlan panorámatető, aminek nem sok értelmét látom, hiszen télen hűti, nyáron fűti az utasteret. Meg ad némi fényt is, ami príma, de maradnék a hagyományos megoldásnál, ha lehet. A középső szellőzőket sajnos továbbra sem lehet külön elzárni. Néhány kapcsoló furcsán van elszórva a műszerfalon, időközönként keresgélni kellett a takarásban lévő gombokat.

Több kategóriatárstól eltérően minden CR-V összkerék-hajtású. Menetstabilizálós, soklégzsákos. Olyasmiket is nyújt, mint ütközést mérséklő rendszer, adaptív tempomat vagy kanyarkövető xenon fényszóró - a csúcs Exe szinten. De a 18-as alufelnitől a bőrkárpiton, a kétzónás automata klímán és a panorámatetőn át a parkradarig vagy a fejlett szórakoztató elektronikáig tulajdonképpen bármit, mindent megad.

A gazdagságnak ára van, hogy ezzel a kiváló bölcselettel éljünk. Az Exe szint és az automata váltó, a fényűzés és a technikai arzenál olyan 1,7 millió forinttal kerül többe egy Lifestyle felszereltségű, kéziváltós változathoz képest.

A 2.2-es Honda-dízelt nem lehet eleget dicsérni. A 180 lóerős, kéziváltós Accord után sem tűnt lomhának a 30 lóerővel gyengébb, 100 kilóval nehezebb, automata váltós CR-V, igazából ilyen jellegű autóhoz nem is kell ennél több. Az Accordnál jobb hangszigetelést kapott a CR-V, ami ott kissé hangosnak tűnt, az itt, dízelhez képest kifejezetten halknak és selymes járásúnak hatott.

Jelenleg ez a motor a mérce a kategóriában.

A CR-V egyetlen generációja sem próbált egy pillanatra sem valódi terepjárónak tűnni, a jelenlegi modell pedig minden ízében egyértelműen a sima utcai autók kényelmét igyekszik nyújtani magasabb üléspozícióval és hosszabb rugóutakkal. A futómű a 18'-as kerekek ellenére is jó úthiba-elnyelő képességekkel örvendezteti a bent ülőket. A kormányzás a márka többi autójánál megszokotthoz képest kissé indirekt, a kategóriatársaihoz mérve viszont precíz. A váltó 5 fokozatú, hagyományos bolygóműves, az összkerék-hajtás állandó, automata, intelligens.

A magas súlypont miatt feszesre kellett hangolni a rugózást - érdekes, hogy egy hagyományos középkategóriás limuzin lágyabban siklik át például a keresztbordákon, mint a CR-V, pedig ránézésre épp az ellenkezőjét várná az ember. Ugyan az előbb dicsértem a kormányzást a konkurensekhez viszonyítva, de a Kuga például egy fokkal ügyesebb ebben a számban. Látszólag a "kontra" rovatban pont mindkét előző állításomnak mondok ellent, de tegyük hozzá, hogy minden relatív. A CR-V esetében pedig egy kiegyensúlyozott válogatást kapunk ebből is, abból is.

Ideális beszállási magasság, könnyen átalakítható utastér, jó átláthatóság, nagy csomagtartó, halk, kényelmes futás, kátyúrezisztens futómű, biztonságos négykerék-hajtás. Mi kell még a családiautós békéhez?

Izgalmasabb menettulajdonságok a családi szekérnek, hogy apu se unatkozzon a szerpentineken. De ezt tényleg nem róhatjuk fel szegény Hondának. Lehet venni Accord Tourert, de anyunak vélhetően kevésbé tetszene az ötlet.

Síelni, extrémsportokat űzni sok cuccal, gyerekekkel tengerpartra indulni, jetskit húzni - ilyenekre van kitalálva ez az autó. Kartámaszos fotelek elöl, állítható dőlésszögű háttámlás ülések hátul, távolságtartó tempomat, jó hifi, 130-as tempónál 2600 körül forgó motor. Nyugodt stílus mellett napi 1000 kilométer sem fárasztó benne.

Sietős-németes autópályázáshoz nem ez az ideális választás. Gyors sztrádázásnál érezhető a magas homlokfelület hátránya, nagyon megnő az egyébként kedvezőnek mondható átlagfogyasztás. Úgy 150 felett mérsékelten ugrik a gázadásra a nagy test.

A tesztautó városban 10 körül, átlagban valamivel 8 liter alatt fogyasztott, ami ha nem is kiemelkedően jó érték, de egy automata, összkerekes és ekkora kocsitól abszolút elfogadható.

Ez még egy olyan automata, ami növeli a fogyasztást. A kéziváltós egy literrel kevesebbet eszik (és jobban megy), CO2-kibocsátásban is komoly a különbség. A CR-V töréstesztje csak négycsillagosra sikeredett - legalább van miért átdolgozni a karosszériát, főleg a frontrészt a majdani modellváltásnál.

A csúcsfelszereltségű dízel automata CR-V ára több mint 10,5 millió forint (Lifestyle csomagban 9,25 M). Ez így húzósnak tűnhet és húzós is, viszont a helyzet az, hogy riválisai sem olcsóbbak. És akkor csak japánilag néztünk szét (Mitsubishi Outlander, Nissan X-Trail, Toyota RAV4). Prémiumék pedig sokkal drágábbak.

Hiánypótló a dízel-automata kombó, de annyira nem korszerű ez a váltó, hogy feltétlen megérje a 450 ezres felárát. A hatsebességes manuális szerkezet meg kitűnő darab. Ha valaki most szabadidőautót szeretne venni, egyrészt óriási a verseny, elképesztő a kínálat, másrészt hasonlóan gazdagon felszerelt, dízel-automata-összkerekes autókat jóval olcsóbban is találni.

Benzines és dízel kivitelben egyaránt keresett, hűséges vásárlókkal rendelkező kategóriabajnok. Ha kell, mindennel fel tudjuk szerelni. Megbízható, jól tartja értékét. Ami az alsó középkategóriában a Golf, az a hobbiterepesek között a CR-V. Mást lehet venni, jobbat nem feltétlenül.

A gombamód szaporodó konkurensek a CR-V helyzetét is megnehezítik, de még mindig nagyon jól állja a sarat a friss jövevényekkel szemben is.

Remek hajtáslánccal rendelkező magas presztízsű, praktikus, kényelmes szabadidőautó a CR-V. Európába nagyon kellett a dízel-automata kombináció, most már ez sem lehet akadálya a még erősebb piaci szereplésnek.

Vannak szebb, sportosabb, tágasabb, izgalmasabb autók is a kategóriában. Kiegyensúlyozottabb nincs.