Ha már itt elkezdem az ömlengést, akkor nem tudom, mennyi puskaporom marad a végére. Határozottan jót tett a 2009-es modellévre időzített ráncfelvarrás: szemből a LED-technikás nappali fény hangsúlyos, hátulnézetből lényegesebb változásokat is felfedezhetünk az autón, a Maybach über-luxuslimuzin lámpáira emlékeztetnek az átrajzolt vonalak. Méltóságteljes, magabiztos, komoly, mégsem pökhendi vagy lekezelő. Nyoma sincs a W140 brutalitásának. Szerencsére a közvetlen előd erőltetett kecsességét is elfelejtették. Egy S az legyen S, meine Herren. Sikerült eltalálni az arányt. Mégiscsak ez a Mercedes csúcsmodellje, ha úgy tetszik, mozgó névjegye, imázshordozója, és nem utolsósorban gazdasági stabilitásának egyik fontos pillére.

Biztos van, akinek jobban tetszik az A8 vagy a Siebener. Tény, hogy mellettük a Mercedes kissé pocakosnak tűnik. Biztos azért, mert nem kell ugrálnia.

Példás kidolgozási minőség, válogatott anyagok, finom bőr, igényes fa, változtatható színű hangulatvilágítás, masszírozós hűtött-fűtött fotelek, legelborultabb igényeket is kielégítő, dobhártyaszaggató hangerejű, kristálytisztán szóló hifi, elképzelhetetlen helykínálat, egyszerű kezelhetőség. Extrák garmadája, minden igényünket kielégíteni képes berendezések sokasága. Nem lehet belekötni.

Néhány fejezetben kénytelen leszek még leírni, előre is elnézést az ismétlésért, de az igazság az, hogy az S-osztály mindent felvonultat, amire ma az autóipar szériagyártásban képes. Egyértelmű a 10 pont.

Elektromosan állítható, hűthető-fűthető ülések masszázs funkcióval. Navigáció, Pre-Safe rendszer, légrugózás, Distronic Plus (távolságtartó tempomat, amely akár állóra is fékezi az autót), éjjellátó kamera, DVD, TV, Split View (a vezető és az utas egyszerre más-más képet lát ugyanazon a kijelzőn), holttérfigyelő rendszer, tolatókamera, kulcsnélküli indítás, elektromos rolók, 4 zónás klíma, sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, ajtószervo, automata távolsági fény, vészfékasszisztens, stb., stb., stb...

Ami ebben az autóban nem volt benne, vagy legalább nem rendelhető hozzá, az nem is létezik.

Zöldnek kell lenni manapság, a Mercedes sem menekülhet ettől. Papíron közel 280 lóerős a hajtáslánc, soha, semmilyen helyzetben nem érezzük kevésnek a teljesítményt, mégis bőven el tudjuk képzelni kétszer ilyen erősnek is. Mindössze 15 kW teljesítményű a beépített villanymotor, tisztán elektromosan nem is képes haladni az autó. Az úgynevezett mild-hibrid kategóriába tartozik. Még ez is jóindulatú ferdítés.

Azért erősen kamuszagú ez a hibrid-sztori, de erről később. Ha a jelenlegi kérdésre kell válaszolni, akkor azt kell mondjam, hogy ha a tömeg/lóerő arányt, illetve a teljesítményleadást kell pontozni, akkor a maga kategóriájában egy erős nyolcas.

Mintha egy láthatatlan, gondoskodó tenyéren lebegnénk az út felett. A magyar útviszonyok hírtelen nem is tűnnek olyan tragikusnak ebben az autóban. Mindegy, hogy apró úthibáról vagy brutális gödrökről, esetleg alattomos rövid keresztbordákról vagy repedezett útfelületről van szó, az S osztály futóműve mindent simára vasal. A kormányzás mercedesesen stresszmentes, a váltó hét fokozata között nem vesszük észre az átjárást.

Sportosságnak jele sincs. Szerencsére. Ezt csak azok kedvéért említem, akik szerint van értelme öt méternél hosszabb, két tonnánál nehezebb autóval kanyarvadászatot rendezni. Szerintem nincs, és aki szerint van, az valamit csúnyán félreértett, szerintem. 10 pont, mi sem természetesebb.

Minden pillanatban érezni, hogy a tökéletesből hasíthatunk magunknak jókora szeleteket. A Mercedes S-osztálya mindig is arról szólt, hogy az aktuális kor műszakilag megoldható biztonsági és kényelmi berendezéseit zsúfolják egy olyan autóba, amely meghatározza ezáltal a világ autógyártásának következő 5-10 évét. Nincs ez másként az aktuális generációnál sem. Külön ki kell emelni a komplex rendszerek rendkívül egyszerű és nagyon átgondolt kezelhetőségét is, amely jelen pillanatban egyértelműen a legjobb a luxusautók között. Legyen szó a vezetést támogató rendszerek beállításáról vagy a klíma finomhangolásáról, esetleg a hifi adjusztálásáról, semmihez sem kellett elolvasni a használati útmutatót, ami a legnagyobb dicséret egy ilyen kaliberű autónál, főleg a konkurensek hasonló rendszerei ismeretének tükrében. Nem beleszórva vannak az extrák, tanácstalan felhasználói arcokat eredményező módon, hanem valóban használhatóan csoportosították a funkciókat. Nem kell geeknek lenni ahhoz, hogy egy percen belül be tudjuk állítani, záródjanak-e az ajtók elindulás után maguktól, vagy hány másodpercig maradjon égve a hazakísérő fény. Nem érezzük magunkat agyonnyomva a szolgáltatások sokaságától, hanem kisegítve, kezünk alá dolgozva, előzékenyen van ott értünk az autó, és nem mi az autóért. Parádés, csak lelkesedni tudok, látva a kezelés kristálytiszta logikáját. Ennél több szolgáltatást máshol sem adnak, viszont máshol háromszor beleőszülünk, mire megtaláljuk mondjuk a beszállást segítő ülés- és kormánymozgatás-beállítást. A fontos funkciók külön gombokat kaptak, hogy azonnal hozzájuk lehessen férni (például a navi, vagy az ülésállítás finomhangolása), a többi pedig a központi, i-Drive-szerű, ám annál ésszerűbben működő tekerő-nyomó-toló gombról érhető el. Egy felsőkategóriás limuzinnak sem kell ijesztőnek lennie.

Ezen túl már tényleg csak a gondolatolvasás van.

Lassan tényleg semmit sem kell csinálnia a sofőrnek. Az autó figyeli a holtteret, figyelmeztet, ha sávváltásra készülünk, amikor nem kellene, automatikusan gyorsít vagy fékez autópályán, dugóban akár állóra is. A gázpedált azért biztonsági okokból meg kell pöccintenünk, ha álló helyzetből el akarunk indulni. Pihentetőbb vezetni 500 kilométert, mint otthon a fotelben a tévé előtt elaludni. Éjjellátó kamera segít "kiszúrni" a kivilágítatlan bringásokat. A kép félelmetesen éles. Koromsötétben 100 méterre lévő autók rendszámát simán le tudjuk olvasni a monitoron keresztül. A legmodernebb fényszóró-technika óv éjszakai utunkon, nagyban hozzájárulva ahhoz, hogy ne fáradjon el szemünk akár több órai sötétben vezetéstől sem.

Jó lenne végre valami fogást találni az autón, mégsem írhatom be kontrának, hogy markolni kell a kormányt vezetés közben...

Hibridről van szó, és eddig nem véletlenül nem szenteltem ennek túl nagy figyelmet, ugyanis nem érdemli meg a sok egyéb jó mellett, hogy különösebben lelkendezzek egy erősen marketingszagú megoldásért. A S-osztály egyik fő piaca Amerika, ott pedig a varázsszó továbbra is a hibrid. Kellett hát egy mutatóba a stuttgartiaknak is. Elektromosan ugyan nem tud menni egy métert sem - a villanymotor indulásnál segíti ki a viszonylag nyomatékszegény benzines aggregátot, a lithiumos akkuk tárolják a fékezésnél gyűjtött energiát, a benzinmotor pedig leáll, ha nincs rá szükség, csökkentve ezáltal a fogyasztást. Zöldnek ettől még nem lehet nevezni egy ilyen cirkálót. A biztonsági elemeket előzőleg már felsoroltam. Hiánytalanul megtalálható minden.

A fékpedál-érzetét az energia-visszanyerés miatt szokni kell, kis pedálerővel egészen mást mutat, mint komolyabb nyomást kifejtve. A gyári fogyasztást itt sem sikerült elérni: a realitás 10 és 16 liter között mozog, ami bámulatos egy ilyen autótól, de egy 320 CDI ennél is bámulatosabb tud lenni. A pazarlás miatt (is) luxus a luxus.

Már nem annyival drágább a konkurenciánál, mint egykoron. A hibridsége pedig milliós regadó-megtakarítást jelent még akkor is, ha ezt nehezen lehet megideologzálni.

Az alapár nagyjából 25.8 millió forint a hosszabb tengelytávú változatnál. Extrákra még egy igen korrekt újautó árát simán el lehet költeni. Az értékvesztés horribilis. Négyévesen, 100 ezer kilométerrel jó esetben az újkori ár harmadáért adható tovább. Ez nominálisan és százalékosan is húzós tétel. A biztosításról és a szervizről is érdemes megemlékezni egy pillanatra.

Aki ilyet vesz, szegény nem lehet. Ez bizony kicsiny hazánkban lehet pro és kontraérv is egyszerre. Egyértelműen a legerősebb megítélésű autó a kategóriájában, egyszersmind nemzetközileg a legjobb eladási statisztikával rendelkező modell a nagyok között.

Érthető módon irigységet ébreszt, ahogy bármi, ami ennyibe kerül és ennyire fényűző. Szigorú értelemben véve szükség nincs rá. Azért jó, hogy van.

A világ talán legjobb szériagyártású autója még ezzel a félig átverős hajtáslánccal is. Semmihez nem fogható kényelem, átgondolt kezelhetőség, presztízs, biztonság.

Mercedeséknél illene csinálni egy valódi hibridet is, és üdvözítő lenne, ha a gyári fogyasztási értékek a valóságban is produkálhatóak lennének. Nyugodtabb lelkiismerettel terpeszthetne benne a nyugat-európai sebész, bankár, államelnök. Az amerikai befektetőt valószínűleg kielégíti, hogy hybrid van ráírva, a balkáni gengszert meg amúgy is a keményebb verziók vonzzák, csak hogy a sztereotípiáknál maradva fejezzem be írásom.