Ugyan a Corsa formavilága már nagyon elfáradt, a GSi-ben még van spiritusz. Jól áll neki a fehér, kilóg a sorból, főleg a látványos apróságoknak hála. Senki nem veszi komolyan a lökhárító kopoltyúit, a 17-es kerekek is túlzásnak tűnhetnek, de legalább van mit nézni. Mutatós, a többi Corsához képest.

Amikor a mezőnyben ott sorakozik egy DS3, a Corsa nem nagyon rúghat labdába. Ég és föld a különbség a német és francia formavilág között, a Corsa túl konzervatív.

Komolyan vették az Opelnél, hogy sportmodellt készítenek, az ülések majdnem úgy tartanak, mint a beton. Nemcsak férfi, hanem női testeket is, ami jelzi, hogy mindenki megtalálhatja a számításait. Ahhoz képest, hogy a hátsó oldalablak milyen kicsi, egész jól kilátni.

Szűkös. A térd nekiütközik a középkonzolnak, a háromajtós kialakítás miatt gyötrelem bemászni hátra. Hátul eleve csak ketten férnek el, de így is lehetnek klausztrofóbiás rohamaik, a középkonzol kialakításáról pedig jobb nem is beszélni. Insignia és Astra után elavult, és még mindig össze-vissza kell nyomkodni mindent az eligazodáshoz. Vaskosak az A oszlopok, gyalogosok veszélyben, az összeszerelés minősége kérdéses, a tesztautó legalábbis nagyon nyöszörgött.

Van, aminek lennie kell. Csapott aljú sportkormány, amiről mindenféle jóság vezérelhető, dolgozik az ESP, hatékony az automata, kétzónás klíma, sorakoznak a fémpedálok, kívül pedig ott a sok spoiler és az egyedi lámpaburák. Nem hiányzik a sportfutómű sem, majdnem teljes a kép.

Azért valami kulcsnélküli rendszer nem lenne rossz, kicsit szerencsétlen, hogy folyton dugdosni kell a kulcsot. Ezt még a Swift is tudja. És a kormány, talán túl sok a bütyök rajta, alig lehet megfogni.

Az 1,6-os turbós benzinest kapta a GSi, a 150 lóerő untig elég egy kisautóba. Jól kihegyezték, csak úgy sípol, süvít a turbó, érződik, hogy tán még rá is játszottak erre a hangulat kedvéért. Gyorsan éled, 1800-tól már megy a móka, még a farát is megtáncoltatja. Szorgalmasan kell kapcsolgatni, rövidek az áttételek, ilyennek kell lennie egy sportmodellnek.

Nem lehet vele lassan menni, kívánja a tempót. Minden pillanatban ki akar törni a nyers erő, ez néha zavaró.

Jól sikerült a sportfutómű, még 17-es kerekekkel sem érződik túl keménynek, kanyarokba ész nélkül betolható. Minimális az oldaldőlés, alig kell korrigálni - ha nem alacsony a tempó.

Már a motornál is előjött, hogy nem lehet lassan menni az autóval - csak ismételni lehet. Kis tempónál bosszantó a kuplung keménysége, hogy alig lehet finoman elindulni, a fék túl harapós, folyton bólogat a Corsa. Keményen kell tolni a váltókart, hogy tegye a dolgát, a nagyon közvetlen kormány meg bárkit megtréfálhat párhuzamos parkolásnál, a megszokott mozdulatokkal manőverezve többször is korrigálni kell. Sosem nyugszik a Corsa, menne, amerre lát, folyton igazítani kell a kormányon, csak nagyobb tempónál válik kezesebbé. Ezt a felfogást a városi traffipaxok nem annyira szeretik.

Ha sietni kell, a GSi jó választás. Autóba be, gyorsan dologra, aztán vissza - tán erre találták ki. Nagyokat megszégyenítve szlalomozik a sorok között, csak a süvítés marad utána.

Keménykedős hajlamai miatt dugóban majdnem alkalmatlan a közlekedésre, márpedig ilyesmiből a városban akad egy kevés. Kisautósan apró a csomagtartó, ha bent van az elválasztó lemez, még a nagybevásárlást is alig lehet belehajigálni.

Szerencsére a hatodik fokozat a többinél hosszabb, így relatíve korán lehet tolni. Már 60-nal is eldöcög. Más nem jut eszembe.

Ellenérvből több van, például a sportülések is csak egy ideig kényelmesek. Talán a Balatonig ki lehet húzni megállás nélkül, tovább nem. Kevés olyan mazochista van, aki önként beül hátra, meg ott van az is, hogy a hosszú hatodik ellenére is hamar hangoskodni kezd a motor (3400-as fordulat 130-nál). Hétfokozatú kézi váltó, valaki?

A Corsa biztonságos autó, a GSi sem különb társainál. Mivel a motor turbós, tíz liter alatti átlagról csak a katalógusban lehet álmodni, a valóságban legalább tartja ezt a szintet az autó.

Kemény sportolásnál szinte szabad szemmel látni, ahogy a benzines mutató közelít a nulla felé. Ez egy ilyen műfaj.

Olcsóbb, mint a DS3. Ugyanannyiba kerül a három- és ötajtós kivitel.

Az alap-alap háromajtós Corsa, vicckategóriás motorral 2,959 millióba kerül. A GSi listaára 5,116 millió forint. Sok? Eléggé. Mert oké, hogy a Swift 1,6-osán nincs turbó, hogy szigorúan nézve nem is egy kategóriáról van szó, a listaár mégis majdnem egymillióval alacsonyabb a japánoknál, ráadásul az adott élmény sem kisebb. Mindezek tetejébe a mostani Corsa egy lassan cserére érett konstrukció.

A Corsát sokan szeretik és elismerik. Német precizitás, rend, blablabla. Ha jönne az új, az insigniás és astrás tapasztalatok alapján nem lenne nehéz eladni.

Két pont levonás, mert a GSi legendás név az Opelnél, de ezt a patront talán kár volt ellőni.

Sportmodellekre szükség van, mert kellenek a piacnak. Ha csak néhány darabot vesznek belőlük, akkor is ott kell lenniük a palettán, mert a presztízs mindenek felett áll. Ennyi szól a GSi mellett.

Ne kapkodja el a vásárlást, aki sportos Corsát szeretne. Lesz még jobb vétel.