Hogy néz ki? Úgy, hogy nem kevesen újnak hitték. Mert más, nem éppen olyan, mint a megannyi alapmodell. Meg persze ott a fejekben a friss és nagy hír, hogy igen, hogy már gyártják, hogy bemutatták a legújabb esztergomi büszkeséget. Bizony. De vissza tesztalanyunkhoz, a még "régihez": a Swift Sport háromajtós, 17-es alukerekes, szpojleres, dupla kipufogós, sötétített üveges, dögös, minis, vagányos. Nem riasztóan sportos, csak más. Több.

Amilyen rövid és keskeny, olyan magas, még így sportosan is. Bizonyos szögekből teljesen rendben van, máshonnan nézve meg esetlenke, de csak egy picit.

Egyszerű, funkcionális. Elöl tágas, remekül kilátni belőle. Kényelmes a félkagylós ülés, piroscérnás a bőrkormány, meg ilyenek.

Hátul már szűkös (amúgy vigyázat, nem öt-, csak négyszemélyes), illetve a kétszintes csomagtartó egyértelműen kicsi. Esetleges bővítésekor a hátsó üléstámla egyben dönthető. A második sorba be-, s onnan kiszállni sem túl hálás. A kormány tengelyirányban fix. És a legkomolyabb probléma: a magas üléspozíció. Alacsony sofőr is kocsisnak érzi magát a bakon, oszt hajt. A forgalomban üdvös (akinek arra van szüksége, hogy rálásson a mindenségre), de sportoláskor nagyon nem az.

A külsőt már érintettük (alufelni, szárny, dupla kipuf), a ruha alatt pedig a Monroe lengéscsillapító vagy az ESP a szokásos, többi hárombetűssel, ami külön szóra érdemes. Bent aztán dőzs van: kulcsnélküli nyitás-zárás, indítás, automata légkondi, bőrkormányról vezérelhető, MP3-at is játszó CD-s hifi, ülésfűtés, fedélzeti számítógép, fémpedálok, sok-sok légzsák.

Tempomat is lehetne benne, bár pár rovattal lejjebb rávilágítunk, hogy.

Egyhatos a két vezértengelyes, változó szelepvezérlésű motor, szívó, őszinte, kiváló darab. Nem kimagaslóan izmos, "csak" 125 lóerős, ráadásul durván forgatva jön meg a kedve. De akkor megjön. Ordítva. A Swift Sport üresen alig nyom egy tonnánál többet, és persze a váltó áttételezése is segít a 9 mp alatti 100-as sprintidő elérésében. Kettes leszabályzásnál, olyan 7200-nál, bent a pirosban... Két-háromezer környékén is eldöcög türelmes, polgári üzemmódban. Étvágyáról a megfelelő rovatban.

Reménykedjünk, hátha a következő generáció könnyűatlétája még erősebb lesz. Tán még turbót is kap. Vagy nem.

Ha eddig bárkinek bármilyen hiányérzete támadt volna, a Swift Sport ebben a versenyszámban tündököl, mit tündököl, oszt. Pofonokat. Sokkal komolyabbnak tetsző gépeket ver parádés futóművével, direkt kormányával és a legényes kuplung-váltó kombóval. És még játékos is. Na ehhez mondjuk nem elég egyszer megnyomni az ESP Off gombot, viszont megéri a 7-8 mp-es várakozás, mert aztán ügyesen mozgatja a fenekét, orrtolós elsőkerekessége minimalizált. Alaposan keresztbe vágható, élvezetes.

Rossz úton ráz, az úthibákon elpattog, na bumm. De keményített lengéscsillapításostul is tűrhető. A fékbetét fogyóeszköz, az egyébként egész jó gumival együtt gyorsan fogyó.

Ha a hétköznapok fővárosi dugózásban merülnek ki, akkor nulla pontot érdemelne. Ahogy kvázi az összes autó. De igenis férjen bele az élvezkedés, a gyorsulgatás és főképp a kanyarvadászat. Legalább hétvégente.

A bevásárlás, cuccolás, családszállítás, stb. mondakör nem a kedvence. Az üzletileg szánalmasan kicentizett parkolóházakban meg az átlagosnál húzósabb fordulóköre hátráltatja.

Vagy csutkára fel kő tekerni a (közepes) hifit, vagy elviselni (netán imádni) a konstans motorbőgést. Autópályán közel 5000-et forog a motor. Ezt nem ide kellett volna írni, na mindegy.

Az a baj ezzel a hanggal, hogy fárasztó. Swift Sportot nemigen vesz a magyar második autónak, pedig úgy kéne. És nem menni vele messze, autópályára sok emberrel, sok csomaggal, sokk. Tempomat? Igen, kéne, de mégsem, mert ugye sztrádára eleve nem való a gép.

A gyár szerint városban 9-et, átlagban 7,2 litert eszik. Na, erre a teszthét első felében még alá is benéztem. Aztán meghajtottam, végül a fedélzeti 7,7-es értéken állapodott meg. Tankolás után úgy számoltam, hogy ez a 7,7 igazából 8, de sebaj.

Az ős-Swift minden szempontból "vékonka" volt, ez már jóval biztonságosabb. Az új generáció meg tuti merevebb lesz, az kell, hogy legyen.

Gazdag a felszereltsége, erős a motorja, zseniális a futóműve, rövid úton kapcsolható a váltója, direkt a kormánya, jól is néz ki. Ezt azért meg kellett említeni, mielőtt.

Nem olcsó a Swift Sport, hiszen listaára 4,3 millió forint. Kevesebbért elhozható egy Renault Twingo RS, pláne akciósan, házi hitelkonstrukcióval. Ford Fiesta Sport is kapható a Mi szeretőnk áráért, mondjuk ő messze nem megy ilyen jól. A Fiat Panda 100HP szintén csúnyán lemarad az egyenesben, azonban kanyarban elképesztő. És olcsóbb.

Mióta a mi autónk, a Suzuki egyszerre lopta be magát sokak szívébe, s lett bizonyosan lesajnált autócska egy másik réteg szemében. Swift Sportból kevés szaladgál az utakon. Akinek van, bizonyosan esküszik rá. Aki ült már benne, bizonyosan leesett az álla (ha értő kezekben volt a kormány). Aki csak a külső alapján ítél, bizonyosan bejön neki.

Tízből négy embernek bizonyosan megmagyarázhatatlan, hogy egy Suzuki is lehet jó kocsi. Hogy egy Swift Sport igenis klassz. Hogy megéri az árát (bizonyosan ez a legkeményebb dió). Tízből négy az hat. Pont.

Gazdag a felszereltsége, erős a motorja, zseniális a futóműve, rövid úton kapcsolható a váltója, direkt a kormánya, jól is néz ki. Öö, igen, ezt a mondatot az Ár rovat Pro részéből másoltam ki. Ja, és még takarékos is tud lenni. Várjuk az új Swiftet, a sportváltozatot is.

Csak négyszemélyes, hátul szűk, csomagtartója kicsi, és hát túl magas az üléspozíció. Ha ezen nem változtatnak, az új - tőlem - lehet vagy 220 lóerős, mint a Swift S1600 versenyautó, kerülhet 3 millióba és fogyaszthat 5 litert, akkor sem fogom jobban szeretni.