Régóta akarnak emocionálisabb, izgalmasabb márkát faragni a Volkswagenből a konszern irányítói, a legutóbbi nagy nekibuzdulás nyomait viseli magán az aktuális Passat, szinte utolsóként a modellpaletta tagjai közül. Öt éve kifejezetten szépnek és a wolfsburgiaktól szokatlanul bátornak tűnt a karosszéria vonalainak szabása.

Lehet, hogy tévedek, de egy népautótól nem extravaganciát vár el a vásárló, hanem időtálló, uram bocsá' konzervatív jelleget. Az előző karosszéria a mai napig nem akar fáradni, annyira végtelenül egyszerű és semleges. A jelenlegi Passaton bizony meglátszik az idő nyoma. Ami 2005-ben látványos volt, például a hatalmas króm hűtőmaszk, az már túljátszottnak hat.

Valahányszor Volkswagenről kell írni, kötelező elemként rutinszerűen keres egy jól hangzó mondatot arra, hogy "minden kezelőszerv ösztönösen használható, logikus, egyszerűen kezelhető". Komolyan, ezt a műfajt tényleg nagyon érzik - aki tízévente egyszer beül egy – bármilyen - VW-csoportos autóba, annak semmilyen problémát nem okozhat az akkortájt gyártott Audin, Skodán, Seaton vagy épp Volkswagenen klímát állítani, tempomatot finomhangolni vagy csatornát programozni a rádión. Arról nem is beszélve, hogy hagyományosan tág állítási lehetőséget biztosítanak az ülések valamint a kormány esetében, szinte bármilyen testalkatú vezető könnyedén megtalálja a helyét az autóban. Érdekes, hogy minőségérzetben nem egy konkurens képes már überelni az egykor etalonnak tartott modellt.

Valami, akármilyen pici kis jelét adhatta volna a Passat annak, hogy "őt" is emberek, és nem robotok tervezték. Grammra kimért minden a műszerfalon, az ezüstösen csillogó betétekkel is viszonylag komor a hangulat, ráadásul, mint ahogy előbb utaltam is rá, sok helyen látszik a spórolás az anyagokon. Semmi gagyira nem kell gondolni, csak hát pont ez az a márka, amelyik az átlagvásárlót is elkényeztette igényesen kivitelezett autóival, magasra helyezve saját maga számára is a lécet. Nem csodálkoznék rajta, ha ebben a számban mutatná a legnagyobb fejlődést a hamarosan bemutatkozó utód.

Régen vége van már annak az időszaknak, amikor kis túlzással még a letekerhető ablakokért is szabad szemmel jól látható összegeket gomboltak le rólunk egy új VW rendelése esetén. A Comfortline szinten alapvetően kielégítő szolgáltatásokat kapunk az alapverzióhoz képest emészthető felárért. Nagyjából 200 ezer forintért a Trendline-ban is már széria automatikus klímaberendezés és ESP mellé első könyöktámasz tároló rekesszel, tempomat, részben elektromosan állítható vezetőülés jár, hogy csak néhány példát említsek.

A komolyabb tételek, mondjuk navi vagy bőr, esetleg a DSG továbbra is nagyon drágák, de hát valamiből meg kell élni a gyárnak is...

Használható benzinmotorral, ésszerű áron Passatot emberemlékezet óta nem lehetett kapni. A régi 1.6-ost nem kell kommentálni, mindenki ismerheti az autós újságírók által talán egyik legtöbbet szidott motort. Az izmosabb, nagyobb köbcentis motorok irreálisan drágák, mutatóban futkos egy-két 2.0 TFSI a magyar utakon, a sima 2.0 FSI pedig megközelítőleg sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, szép csendben ki is múlt. Nem csoda tehát, hogy egy Passatal benzinkúthoz érve pavlovi reflexszel nyúl a kutas a dízelpisztolyhoz. Jóstehetség nélkül is be lehet vállalni azt a kijelentést, hogy ez a jövőben változni fog, az 1,4 TSI ugyanis kevés érvet hagy a dízelhívők számára. Nyomatékos, egyenletesen adja le erejét, erőlködésmentesen bánik a Passat súlyával, rezgésmentes, kulturált és nagyon csendes. Nincs olyan élethelyzet, amivel zavarba lehetne hozni. A lórugásszerűen viselkedő, hangos és füstölő PD TDI-k emléke ugyan már kezd kikopni, de a TSI még a nagyon visszafogottan működő CR TDI-khez képest is egy teljesen külön világ.

Autópályán hiányzik egy kicsit az erősebb dízelek magabiztossága. Bár most, hogy gyakorlatilag már egymást váltják a sztrádák felüljáróin a sebességmérő mögött álldogáló rendőrök, visszakozom előbbi kijelentésemtől.

Lehet, hogy a formán látszik az eltelt öt év, de a technikán bizonyosan nem érződik. Még mindig az egyik legkiegyensúlyozottabb a közepes limuzinok között. Finoman rugózik, határozott az úttartása, precíz a kormányzása, pontos, jól kiosztott fokozatokkal operál a váltó, egyenletesen magas színvonalon teljesít minden feladatot - kiugró erősségek vagy gyengeségek nélkül.

Hasonló komfort mellett élénkebben vezethető például a Mondeo. Rögtön hozzá is teszem, hogy más érvet nem tudnék felhozni mellette. Igazából nem lehet komolyabban belekötni a Passatba.

Bőséges helykínálat, szolid kidolgozás, élvonalbeli biztonság, kedvező fogyasztás, jó értéktartás.

A félautomatán működő elektromos kéziféket bármiben el tudtam volna képzelni, csak nem egy német autóban. Motorleállítás után nem húzza be magát, számomra érthetetlen módon, viszont csak akkor old ki induláskor, ha be van kötve a vezető, ami helyes ugyan, csak erre kevesen jönnek rá, így marad a szerencsétlenkedés meg a lefulladás. A frissítés előtti széria klímája huzatmentesebben temperálta az utasteret, bár erre azért esküdni nem mernék...

Kevés ennyire halk autóval volt dolgom eddig. Motorhang gyakorlatilag csak tiltásig húzatva hallható, szélzaj minimális, tényleg döbbenetes a csend az utastérben. Nekem nagyon kényelmesek az ülések, volt, aki másról számolt be.

A hatótávolság a TDI-hez képest kisebb. Nem mintha 6-700 kilométer nem lenne elég, de hát egy Passatnál ezerhez vagyunk szokva.

Nincs részecskeszűrő, ami tönkremehet, nincs koromképződés, ami rákkeltő, stb. Az átlagfogyasztás a gyári érték szerint bőven 7 liter alatt marad, és ez könnyedén tartható is, ami kisebbfajta csoda. Igazán nyugodtan közlekedők ötössel kezdődő értéket is megvalósíthatnak, idegbetegek sem érik el a 9 litert. Csak gratulálni tudok. Töréstesztje ötcsillagos.

Ebbe az autóba is kell tankolni.

Comfortline felszereltséggel 7 250 000 körül mozog az alapára a Passatnak, akciósan több mint egymillióval szerényebb: 6 165 000 forint. Nem különösebben olcsó, de nem is vészesen drága.

Olcsóbb extrák tennének jót az egyébként kedvező képnek.

A legjobb megítélésű nem prémium autó. Talán még a Honda Accord ilyen, bár teljesen más vevőkörrel és jelleggel rendelkezik. Aki Passatot vesz, nem kockáztat.

A sokat futott, szürkeimportos, tekertórás dízelek nem kedveznek az imidzsnek. Erősen cégesautós hangulatú.

Nem a formájáért vagy a sportosságáért veszik. Egy korrekt autó normális áron, ezzel a hajtáslánccal különösen. Hírtelen nem is tudnék jobbat ennyiért.

Ja, eszembe jutott, Octaviát több extrával kevesebbért ugyanezzel a motorral, DSG-vel.