Kevés társához lehet hasonlítani a Land Cruisert. Egy Pajeróhoz vagy Discoveryhez képest kifinomultabb, egy Q7- vagy X5-tulaj pedig régen a helyi traktoros keresésére indul ott, ahol a Toyota épp csak kezdené feltűrni képzeletbeli inge ujját, hogy munkához lásson.

Határozott, karakteres formát kapott az aktuális batár, élekkel, nagy, egybefüggő vízszintes és függőleges felületekkel, ami egyfelől jót tesz az autó átláthatóságának - ez terepen fontos tényező -, másfelől a helykihasználásra is üdvös hatással van.

Az előd formavilága rám harmonikusabb benyomást tett.

Eddig sem adott okot panaszra a Land Cruiserek belseje, ezután még kevésbe fog. Ízléses, de nem csicsás, minőségi, de nem rongyrázós környezet fogadja a „betérőket” a hangárméretű utastérben. Elöl és a középső sorban ízlés szerint lehet tehénkedni, a második sor támláinak dőlésszöge állítható, az egész pad osztottan tologatható előre-hátra. Gond az utolsó sorban sincs, ha arra használjuk, amire tervezték: szükség esetén legfeljebb 170-175 centiméter magas utasok maximum kétórás utaztatására. A két hátsó ülés elektromosan, gombnyomásra bújik elő a padlóból, csak arra kell figyelni, hogy az előtte lévő sor ne a leghátsó állásban legyen, illetve a kalaptartó ki legyen szedve.

Gombok szerteszét - helyenként komoly fejfájást okoz egy-egy funkció megtalálása vagy értelmezése. A parkradar kikapcsolására például nincs külön gomb, mint ahogy azt a kezelési könyv el szeretné hitetni velünk. A kormányról irányítható menüben kell viszonylag macerásan kiiktatni. Ez azért is sajnálatos, mert az autó egyébként minden létező módon igyekszik segíteni a manőverezést városban és terepen is. Egy-két ilyen apróság viszont rendkívül bosszantó, főleg, hogy például az említett parkradar az autó elejét is figyeli, és ha mondjuk túl közel gurultunk az előttünk lévőhez a dugóban, akkor permanens pittyegéssel igyekszik figyelmeztetni bennünket, aminek az a vége, hogy kikapcsoljuk a rendszert, de elfelejtjük visszakapcsolni, ami a következő parkolásnál okozhat kellemetlen meglépetést.

Gyakorlatilag minden fontos és kevésbé fontos extra rendelhető. Tesztautónk a legmagasabb szint alatti felszereltséget képviselte, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a fontosabb extrák közül a navigáció és a szintszabályozás a hátsó tengelyhez hiányzott. Volt viszont bőr, kanyarkövető xenon, tolótető, remek hifi, elektromos ülésállítás, automata váltó, egy halom kamera és számos egyéb apró-cseprő kényeztetés.

Egy-két modern, vezetést támogató berendezést legalább opcionálisan kínálhatnának hozzá, ha már van oldalkamera, kombinálhatták volna például holttérfigyelő-rendszerrel a dolgot.

Hatnál kevesebb hengert kevesen tippelnének az autó jellegét látván, pedig itt bizony csak négyre oszlik a közel 3000 köbcenti. Az előd továbbfejlesztett, kicsit izmosított motorja dacol az elemekkel, a kielégítőnél lényegesen jobb eredménnyel. Nyomaték, na az van bőven, mindegy, milyen helyzetről van szó. Autópálya sem gond, a pluszsúlyt pedig mintha meg sem érezné.

Négy henger bizony nem úgy szól, mint hat. A gyakorlatban ezen kívül más nem indokolná a bonyolultabb felépítést.

Alvázas létéből szinte semmit nem érezni, finoman lapítja ki az útegyenetlenségeket. Elcsépelt szlogen, de újra és újra jó átélni, hogy mehetünk büntetlenül keresztül mindenen. Fekvőrendőr? Mi az hogy, nagyon is! Padka? Bagatell. Terepszög, gázlómélység átlagon felüli a kategóriában, a kormányzás sem olyan döglött, mint ahogyan azt várnánk az autó karaktere alapján, a váltó meg pont azt csinálja mindig, amit kell.

Nincs jobb a Land Cruisernél a konkurensek termékei között.

Méreteit meghazudtolóan egyszerű vele a manőverezés, szuverén, magabiztos érzést nyújt, hogy a lámpás rajtolásán kívül nincs az az élethelyzet amiben ne alázná le az utakon futó autók 98 százalékát. A teljességből meríthetünk nap mint nap anélkül, hogy különösebb kompromisszumokat kellene kötnünk.

Parkolóhelyből azért lehetne több, illetve nagyobb a világon. De ez sem a Toyota hibája. A parkolóhelyeké.

Magas, kényelmes üléspozíció, pazar fotelek, elegendő erőtartalék. Az igazi meglepetés a jól sikerült hangszigetelés, ami nem kis feladat ilyen adottságok mellett. 130-140 felé járva szélzaj még szinte nincs, a szubjektív sebességérzet nagyságrendekkel csekélyebb a valósnál.

A terepgumik azért nem az optimális választást jelentik autópályára. Ha meg sima kerekeken gördült volna a tesztautó, akkor terepen húztuk volna a szánkat. Ennyi kompromisszumnak bele kell férnie.

Ez nem a Land Cruiser fejezete, mármint a fogyasztás/zöldség témakör. Biztonságosnak biztonságos.

Csodákat nem lehet várni fogyasztás ügyében egy üresen is több mint két tonnás terepjárótól, és nem is vártunk. A gyári értékeket ugyan nem közelítettük meg, de a városi 11,6, illetve az országúti 10 liter elfogadható érték, bár nem előrelépés a korábbi modellhez képest. Azzal tudjuk védeni környezetünket, ha csak akkor veszünk ilyen autókat, ha tényleg szükségünk van rá. A vásárlók többségének, nyugodtan kijelenthetjük, nincs.

Nagyságrendileg 16 millió forintot kérnek egy, a tesztautóéhoz hasonlóan felszerelt cirkálóért (VX Sport automata). Az alap 11 milliónál indul. Tegyük mellé képzeletben egy propelleres vagy egy sok karikás márka árlapját. Ugye, hogy nem vészes? Ráadásul az értékvesztés is elviselhető, már ha lehet az, egyáltalán.

Lehetne azon sopánkodni, hogy más ennyiért lakást vesz, csak nincs sok értelme. Ezen a szinten ennyibe kerülnek a dolgok.

Nem lett belőle gengszterautó, bár megvan hozzá minden adottsága. Jómódú, általában nagycsaládos, valamilyen aktív szabadidős hobbival rendelkező vásárlói vannak a Land Cruisernek, lovat, hajót húzni, környező országok hegyeibe kirándulni tökéletes választás.

Egyre kevésbé PC ilyen monstrumokkal járkálni, főleg városban.

Jó minőségben megépített hatalmas darab vas, amely minimum bő évtizedig szolgálja egy komplett család minden ügyes-bajos dolgát. Érződik rajta a tartósság, komoly terepjáró képességekkel, kombinálva olyan szintű kulturáltsággal, amit senki sem kínál hasonló összeállításban.

Mint minden jónak, ennek is ára van. Nem maradt más hátra, mint spórolni, és benépesíteni a hátsó üléssorokat.