Legyen elég erős, nyújtson élvezetes menetteljesítményeket, de azért a környezetet is kímélje. E három feltételnek biztosan megfelelnek a bajor autógyártó most bemutatott újdonságai.

Nem lehet mondani, hogy a BMW fejlesztői túlzásba vitték a lelkesedést a hibrid hajtásért, hiszen még a nagy konkurens Mercedes is lehagyta őket. Igaz, a csillagosoknak csak úgynevezett mild, azaz félhibridre tellett (az S-osztálynál), ami nem képes önálló elektronos üzemre. A BMW a csúcs 7-es sorozatban szintén ilyen technológiát valósít meg, ugyanakkor ott az X6, ahol viszont bevetették a teljes értékű hibridhajtásukat. Ezen a területen – a prémium szabadidő-terepjárók között - a Lexus az úttörő az RX-szel, talán éppen a japánok sikereit irigyelte meg a BMW.

Az új BMW ActiveHybrid X6-ot a világ első teljes hibrid Sport Activity Coupé modelljének hirdetik, bármi extrát jelentsen is ez a szóösszetétel a „szabadidőautó”-hoz képest. Fogták ezt a hatalmas vasat, és 4,4 literes V8-as, duplaturbós benzinmotorja mellé két elektromos szinkronmotort csatoltak, s mindkettőt a hétfokozatú automataváltó házába tették. Alapesetben egyikük a hajtásba segít, a másik pedig a nikkel-metálhidrid akkumulátorokat tölti, de ha igény van rá, képesek együtt is az autó mozgatásáért dolgozni. Az összteljesítmény meggyőző: 485 lóerővel és 785 Nm nyomatékkal szolgálják ki a sofőrt. Sportgépekhez illő az 5,6 másodperces 100 km/órára gyorsulás, viszont – bár a bemutatón alapvetően az ülésbe préselős sprintekkel akarták elkápráztatni az újságírókat – igen kedvező a fogyasztás: a hagyományos V8-as kivitelhez képest körülbelül 20 százalékos spórolást lehet elérni, ez számokra lefordítva 9,9 l/100 km-es átlagértéket jelent.

A teljes értékű hibridrendszer ütőkártyája, hogy képes tisztán elektromos árammal menni. Ha az akkuk töltöttségi állapota megfelelő, és a pilóta is megelégszik a nem túl dinamikus gyorsulással (vagyis nem provokál, és nem nyom nagy gázt), meg tud tenni 2,5 kilométert csak elektromotorjaira és telepeire támaszkodva. Ilyenkor a csúcstempó 60 km/óra lehet, e felett ismét belép a benzines. Az üzemmódváltás természetesen teljesen automatikus, legfeljebb onnan érzik az utasok, hogy felmorajlik vagy elnémul a V8-as. Magáról a rendszer működéséről egy folyamatábra is tanúskodik, amely a központi kijelzőn jelenik meg.

A hibrid terepes kívül extra fényezésével (csak ehhez és a 7-es hibridhez adják a „Bluewater” metálkék színt), a motorháztetőre faragott domborulatával, a 19 colos, légellenállást csökkentő felnijeivel és a kaszni több pontjára felvésett „ActiveHybrid” felirataival tűnik ki a tömegből.

Ne menjünk el szó nélkül a 7-es hibrid mellett sem. A csúcskategóriás limuzinban szintén a 4,4 literes, duplaturbós benzinmotornak jutott a főszerep, s ehhez tesznek még egy váltakozó áramú, háromfázisú elektromos szinkronmotort, amely a váltóházban dolgozik. Együttesen 465 lóerőt és 700 Nm nyomatékot állítanak elő (az elektromotor önmagában 20 lóerőt és 210 Nm-t), nem meglepő, hogy valóban hátbavágós (még az X6 hibridnél is acélosabb) gyorsulásra sarkallható a nagy batár: csupán 4,9 másodperc kell 100-ig! Fogyasztásban is jobb, mint a testvér, 9,4 l/100 km átlagot érhet el, így 15 százalékkal kevesebbet kér a benzines, V8-as 7-esnél.

Mint az elején írtuk, ez a típus nem képes önálló elektromos üzemre, de például arra igen, hogy fékezéskor áramot termeljen, amit aztán a csomagtéri töltéstárolóban el is raktároz. Az elektromos erőforrás alapvetően csak „besegít”, mint siklóernyősnek a hátára szerelt motor: főként indulásnál és gyorsításnál ad extra energiát, s emellett még önindítóként is funkcionál.

A BMW a hibridekkel képzeli el a jelent, de már jó ideje töri a fejét a közeli és távoli jövőn: a hidrogénhajtásban bízik, ezt fejleszti több mint 30 éve, ám hogy azt végül milyen formában valósítja meg nagy szériában, egyelőre titok.