Állok a dugóban a Bartók Béla úton reggel, miközben egymás után suhannak el a buszsávban azok, akikre nem vonatkozik a törvény. Közben mindenki egyre idegesebb, már a szabályosan besorolni akarókat sem engedik be. Mögöttem egy ignisesnek elege lesz, csikorgó gumikkal kanyarodik a villamossínre (!), körülbelül 80-nal húz el a megállóban, porral beterítve az egykedvű utazóközönséget. Biztosan az épp szülő asszonnyal siet a kórházba, nyugtatom magam, miközben arra gondolok, hogyan lehetne beszerezni a fegyvertartásit. Olyat valamiért sosem látok, hogy az ilyeneket elkapják, pedig annyira szeretném. Legszebb öröm a káröröm, ugyebár. De semmilyen öröm nincs, csak ön- és közveszélyes közúti pilóták, akiknek nem tud megálljt parancsolni senki. Erre találták ki a pontrendszert.

Lassan tíz évvel ezelőtt ötölték ki a közhivatalnokok, hogy a megszokott bírság felett – nyugati példára – bevezetik a pontrendszert, vagyis bárki, aki szabálytalankodik, szép nagy fekete pontokat kap majd a megszokott csekk mellett, egy idő után pedig, ha összegyűlt 18 pont, a jogosítványt is elvehetik. Az arányok azonban nagyon elcsúsztak. Először is, évi 25 ezer kilométert vezetek, időnként szabálytalan is vagyok (mindenki tegye szívére a kezét, ki nem?) de egy árva pont nem sok, annyim sincs, és hallomásból sem ismerek olyat, akinek összejött volna a bűvös 18. (2004-ig, az első szigorításig egyetlen sofőrnek sem jött össze ez a szám.)

Nézzük, mennyit kapnék például halálos, cserbenhagyásos gázolásért? Pontosan 9 pontot, vagyis a határérték felét. Mi értelme van így az egésznek? Az lenne az értelme, hogy a különösen szabálytalan autósok kedvét elvegyék, de a jelenlegi szabályozás erre elégtelen. A legutolsó, 2008-as szigorítás sem szolgálja kellőképp a biztonságunkat, ugyanis még mindig nagyon kevesen, alig ezren érték el a 18 pontot, és vonták így be a jogosítványukat. Persze ez is csak hat hónapra szól, utána egy vizsgát letéve újra vezethetnek, a halálos balesetek száma pedig még mindig magas (2009-ben 747-en haltak meg közúti balesetben).

A közúti forgalom veszélyes üzem. Ha félünk, hogy lezuhanunk repülővel, mennyivel inkább félhetünk az M7-esen, ott ugyanis jóval nagyobb az esélye, hogy meghalunk, mint a levegőben. Sokkal szigorúbb ellenőrzések és a felesleges állományok átcsoportosítása jelenthetne megoldást. Nálunk sajnos a közúti morál nem attól fog javulni, hogy szépen kérik, hanem attól, ha keményen büntetnek. Ez van, mi, magyarok úgy látszik, ilyenek vagyunk. A pontrendszer kiindulásnak jó, de korántsem életszerű, és nem elég szigorú. A most adható pontok esetében én a „kipontozódást” 10 pontra állítanám be. Normális ember ennek a közelébe sem fog jutni, a notórius szabályszegők közül viszont többen kényszerülnének tömegközlekedésre vagy taxira.

A kommentekben elindítanám a pontversenyt. Őszintén kérném olvasóinkat, mondják el, hány pontjuk van, és hányat érdemelnének! Aki pedig még nem olvasta az objektív felelősséggel kapcsolatos írásunkat, itt megteheti.

Galambos Zoltán
szerkesztő