A friss és ropogós ix35-tel töltött hét minden napján más és más autó jutott róla az eszembe. Belelátni egy nagyadag Hondát, némi Toyota-Lexust és Fordot is. Ja, meg egy kis Hyundait, de egyrészt nem bűn a keveréses másolás, másrészt Koreában alap, aztán meg ha jól néz ki, semmi baj. És ez a jellegtelenségében bájos Tucsonból lett ultramodern ix35 nem csúnya, sőt divatos, látványos. Törésvonalai, domborulatai, ívei vannak, arculata pedig előrevetíti a közeljövő Hyundai-filozófiáját. Hosszában-széltében nőtt, magasságából leadott. Egyszerre terepjárós és egyterűs-buszos, és ha valaki lesportosozza, hát neki is igaza van. Az ix35 vetélytársai a Qashqai, a Kuga, a Tiguan, a Yeti vagy a RAV4, de a CR-V-vel is állja a versenyt. S ha majd a konszerntestvér Kia is előrukkol az új Sportage-dzsel, lesz baj bőven.

Az tán a probléma ezekkel a sportos SUV-nak vagy crossovereknek aposztrofált öszvérekkel, hogy terepjárós látszatot is keltenek, noha egyáltalán nem valók a dzsuvába. Vagy csak feltételesen. A Hyundai sem kivétel, miért is lenne az. Kekec szemüvegen át meg túl zagyva a formaterv.

Tágas. Nem akkora, mint fivérei, a Santa Fe és pláne a belsősáv-takarító ix55, de 180-as magasságig hátul is kedélyesen elférni benne. A csomagtartó is ilyen: nem túl nagy, elég. Könnyen pakolható. Az ülések kényelmesek, oldaltartásukról mondjuk a Kontra rovatban kéne elmélkedni. A látótérbe eső, illetve kézközeli anyagok minőségiek, miként a kidolgozást sem érheti kritika. A kormány méretre, fogásra is jeles. És még dizájnra, csinos részletekre is futotta – nem végeztek félmunkát. Amiért pedig hatalmas piros pont dukál, az a nem pusztán függőlegesen állítható fejtámla. A panorámatetőt szintén csak szeretni lehet, főleg így, ha nyitható is.

Variálhatóságban csupán átlagos az ix35. Jó lenne, ha előrébb lehetne húzni a könyöklőt. Jó lenne, ha még lejjebb lehetne engedni a vezető ülését. Jó lenne, ha a pohártartók valamelyikében elhelyeztek volna egy szorító-tartógyűrűt, de az is lehet, hogy a félliteres palackokat a tervezők kizárólag az ajtózsebekbe szánták. Az A oszlop vaskos, sokat kitakar. Nem egyszerű a ki-beszállás, mert magasra kell huppanni, vagy a felhők közül aláereszkedni. Kényelmetlen, ruhakoszolós is.

Bizony alapból, Life szinten is gazdag az ix35 felszereltsége, mert 6 légzsákot, menetstabilizáló rendszert, lejtmenet-vezérlőt, visszagurulás-, illetve borulásgátlót is ad. Meg alufelnit, MP3-as, CD-s hifit, csatlakozókat adathordozókhoz, fedélzeti számítógépet, ja és klímát is, például. A Comfort csomaggal már ködlámpa, tetősín, a B oszloptól sötétített üveg, tolatóradar, bőrborítású, tengelyirányban is állítható kormány vezérlő gombokkal, hangfelismerős Bluetooth kihangosító, kétzónás automata légkondicionáló, tempomat is jár. A Style-ból csak pár csemege: tolatókamera, ülésfűtés elöl és hátul (a széleken), intelligens kulcs, 18-as kerék. A csúcs Premium szint panorámatetővel, bőrkárpitozással, navigációval csábít. Az összkerék-hajtás a Comfort lépcsőtől opciós, ráadásul most akciós.

Van, aki még bénának és olcsónak tartja a koreai kocsikat? Nyilván, csak (neki) fájó kisebbségben. Nem, a Hyundai és a Kia minden szempontból vállalható közlekedési eszközöket gyárt (tőlünk nem is oly’ messze, Zsolnán is), és megkéri az árukat. Ár/érték arányról lentebb értekezünk.

Kétliteres benzinmotor 163 lóerővel – vérszegénynek hangzik? Ugye, hogy nem? Ha hozzátesszük: könnyűfém, változó vezérlésű és szívócső-hosszúságú, Euro5-ös besorolású? Szuper! A végsebességi és gyorsulási adatok alapján sem indokolt a szájhúzás, de mindez elmélet, következzék a feketeleves.

Az elindulási készsége gyatra, 3000-es fordulatszám alatt gyenge, tétova. Fölötte megjön az erő, csak ekkor már bömböl, a hangja bántó, a fogyasztásról nem is beszélve (de, csak külön fejezetben). Nem rossz ez a motor, csak a jó nem ilyen. Kelletlen, na. Az sem mentség, hogy mások hasonszőrű kétliteres szívói sem muzsikálnak fényesebben. Lehet, hogy a tesztautó alig ezervalamennyi kilométere is felelős, de nem hiszem. A váltó? Nem. A hajtás? Ennyire nem. A tömeg? Nem, ennyire nem (bár majd’ 1,6 tonna üresen). Az Euro5? Egyezzünk ki abban, hogy ez a 2.0i benzinmotor nem való az ix35-be, és passz. Dízellel kéne, dízellel bizonyosan nagyságrendekkel harmonikusabb. Van is, naná, hogy van a palettán egy kétliteres CRDi 136 vagy 184 lóerővel (és közel 400 Nm nyomatékkal), és őszre közvetlen befecskendezéses 1,6 benzinest, továbbá 1,7 dízelt is ígérnek start-stop automatikával, várjuk.

Az elöl MacPherson, hátul multilink felfüggesztés megfelelő rugózási komfortot biztosít. Polgáribb felnin és ballonosabb gumival kellemesebb lehet. A karosszéria oldaldőlése átlagos, a biztonságosan, semlegesen elérhető kanyarsebesség bezzeg meglepően komoly (bár nem feltétlen fontos). A fogyasztást optimalizálandó váltási segédletet is nyújt az autó fel-, illetve lefelé kapcsolásra ösztökélő nyilacskákkal. Az elektroszervós kormány a kategóriában szokott mennyiségű visszajelzést ad.

A szükség esetén hátul is hajtás csúszós úton visszahozhatja a felárát. A tesztidőszak alatt például kvázi állandóan esett, és a beiktatott – közepesen enyhe - terepgyakorlaton bizony felázott talajjal, ocsmány sárral szemeztünk (plusz nyomvályú és bakhát). Lock gomb be, ESP ki, gatya fel. A szabadmagasság 170 mm. És nem akadtunk el, csak majdnem. Volt kilinccsel előre meg minden. Belefékezés, volántekergetés ezerrel, játszás. Engedte, elnézte a technika.

Az ix35 egyenesfutásán lenne mit csiszolni. Országúton és autópályán csöppet kóvályog, folyton korrigálni kell (úgy viselkedik, mint az aktuális Fiat Bravo). A váltó határozott mozdulatokat igényel, a kar néha meg-megakadt a tesztautóban. Terepre menet kéretik azzal tisztában lenni, hogy hiába a 4WD, az úton kitűnő gumi útfélen csak feltételesen ajánlott.

Egy-két gyerek, kisebb-nagyobb bevásárlás, szállítmányozás, oké. Magas üléspozíció, rálátás a forgalomra, rendben. Parkolás radarral, kamerával sima ügy. A tükör nagy, elektromosan behajtható (a Style szinttől). A hifi szól, a klímát BMW-sen alacsony hőfokra kell belőni, nem elhinni a számokat. A navigáció nemcsak grafikára, tudásra is ötös.  Kulcs a zsebben, nyomógombos indítás, szuper. Szűk utcában manőverezgetés, pipa. Sötétedő belső tükör, automata világítás, ajvé. Ülésfűtés, halleluja. Panorámatető, hab a tortán.

Jaj, a fránya, kelletlen motor! Az ix35 dízel mellett automatáért is kiált (van is, úgy kéne). A Bluetooth-kihangosítós telefonálás működött, csak beszélgetőpartnereim nem hallottak. Én őket igen. Lehet, hogy a készülékemben van a hiba. Filléresen bosszantó, hogy elektromos ablakilag csupán a balegy automata. A már említett, nehézkes ki-beszállás is ront a mindennapos használhatósági összképen. És a kövér A oszlop.

Hely van, kényelem van, szórakoztatás van. A tempomat pihentető, kötelező.

Már csak röviden: így, ezzel a motorral ne. Vagy csak dízelgyűlölőknek. Még valami: ha már manuális a váltó, egy hatodik sebességi fokozat üdvös volna.

Elvileg környezetbarát a technológia. Az ix35 aktív és passzív biztonsági arzenálja példás.

A gyáriak 7,6 literes átlagfogyasztást igyekeznek elhitetni velünk, ami korrekt is lenne. Kétliteres benzinmotor, 4WD, több mint másfél tonna. De még egy-másfél literrel magasabb értéknél sem kongatnánk a vészharangot. Csakhogy tesztautónkkal 10 alá sem néztünk be, pedig mindent megpróbáltunk. Talán párezer kilométerrel arrébb csökkeni fog, drukkolunk. És ez a csúfos benzinár…

Az ix35 indulóára 5,6 millió forint (2.0i Life), ez jónak mondható. A legolcsóbb dízelért még 800 ezret kell leszurkolni. És az sem gáz ebben a szegmensben, hogy uszkve 7-7,5 millióból gazdag felszereltségű, minden bizonnyal baráti dízelmotoros, ja és összkerekes Hyundai-SUV boldogíthatja a családot.

Nagyjából arra jutottunk, hogy dízelként és automata váltóval kéne az ix35. Kényelmi szolgáltatásait is igénybe véve simán 8 millió fölött vagyunk, karcoljuk a 9-et, és az már rengeteg pénz.

Amit a Kia/Hyundai páros elért az elmúlt pár évben, azért kalap le. De főleg annak okán, mert jó autókat építenek jó áron, jó hosszú garanciával. És az emberek veszik, joggal, jól teszik.

Sokan mindig is le fogják nézni a koreai autókat, sokan tudomást sem vesznek róluk, az ő saruk.

Formás, tágas, bátor, igényes, felszerelt, biztonságos. Ára, híre, jövőképe kecsegtető. Motorpalettájának bővülése csak előnyére válhat. A konkurencia reszkethet.

Ez a benzinmotor arra jó, hogy a dízelt népszerűsítse. Hoppá, lehet, hogy ez vele a cél?