Hétköznap délután, Budapest, Felvonulási tér (vagy már más a neve?), mindegy, a lényeg, hogy ingyenes a parkolás, kafa. De mégsem olyan nagyon kafa, ha azt, hogy nem kell fizetni, ergó ellenőrzés sincs, valaki, valakik úgy értelmezik: bármit megtehetnek. Következmények nélkül. Tojva másra, a többi autósra, a felfestésekre, stb. Azt nem tudom, fordított esetben ők hogy viselkednének, képsorozatunk apropójába mindenesetre belefutottunk. Szívni éppenséggel nem szívtunk, csak mások kínjában osztoztunk.

Ők akkor már vagy 30-40 perce vártak, várakozgattak, rendőr és/vagy közterületes hívását fontolgatták, végül egy centizős-padkázós-akadályversenyes kényszerjátékba fogtak. Tudniillik simán, normálisan nem tudták személygépjárművükkel elhagyni a parkolót, mert egy-két magyar és külföldi kolléga nemes egyszerűséggel ott állt meg, ahol kedve szottyant. Útban. Az út közepén.

Nézze meg képriportunkat a jobb oldali képekre kattintva!

Miért kell ezt? Miért kell ezt így? Igen, olyan ez, mint amikor esik egy kis eső, vagy még csak az se, és a szembejövő vadul ködlámpázik. Vagy az előttünk haladó zárófénnyel gyilkolja szét retinánkat, hogy az akut agysejt-sorvadást ne is említsük. Vagy reflektorral vagy rosszul vagy nem beállított tompítottal támad. Vagy amikor autópályán félelmetes 80-nal autózik határon a kedves adrenalinvadász hol máshol, hát a belső sávban. Mi a terve? Mi a tervük?

Témánkhoz visszatérve: miért kell arra a megállapításra jutni, hogy le az ingyenparkolással?! Hiszen a fizetős helyeken nemigen vetemednek ilyesmikre, félnek a büntetéstől, hogy elszállítják a kocsit, stb. Miért a félelem a mozgatórugó?

Ön tapasztalt már ehhez hasonló bunkóságot? Ha önnel tolna ki egy ilyen parkbetyár, mit tenne?

Kántor István
főszerkesztő