A tapasztaltak alapján a Kuga apraja-nagyjának bejön. Kinek, főleg a férfiembernek és a gyerkőcnek azért, mert jókora, menő terepjárónak látja, kinek, esősorban egy nőnek azért, mert egyszerre masszív (ergó biztonságos) és cuki (pláne ebben a trendi kékes-fehérben). Tény, hogy fullos az eszköztára, mindene megvan, ami a hódításhoz kellhet. Részleteiben is megnyerő (lásd dombornyomott géptető).

Az autózásért zsigerileg lelkesedők csak a típusjelzés láttán hagyják abba a fejcsóválást.

Elöl tágas, hátul nem rossz, a belmagasságra panorámatetőstül sem lehet panasz - a sok-sok extra fény persze javítja a térérzetet. A bőrkárpitozás tetszetős, a műanyagok sem tűnnek olcsónak. A műszerfal informatív, nem szétcsicsázott, az ergonómia közel hibátlan. Az ötödik ajtó kétféleképp nyitható, a csomagtartó rendben, bővítve hangáros. Egyéb tárolókban sincs hiány.

A vezetői pozíció ugyan megfelelő, magasan trónolunk és rendesen kilátunk, viszont az ülőlap rövid. Az indítógomb messze van, gibbonok előnyben. A panorámatető fix. A térképzseb passzentos. És az összes kezelőszerv költséghatékonyan ismerős (a C-Maxból, a Mondeóból, a Focusból). Ez mondjuk nem feltétlenül baj.

A turbóKuga csakis Titanium szinten kelleti magát (500 ezer plusz a Trendhez képest). Ehhez a motorhoz a Haldex-féle összkerék-hajtás is alap. Aktív-passzív biztonság kipipálva, meg a szokásos tételek is. Az extralista végtelen.

A kasszánál találkozunk (Mennyibe kerül? rovat), ott lehet szemöldököt összehúzni, homlokot ráncolni.

Igen, ez bizony ugyanaz a kettőfeles, Volvo-készítette Duratec benzines turbómotor, amely a csodás Focus ST-ben 225, a kőkemény RS-ben pedig 305 lóerős. A Kuga orrába 200 lovasra butítottan csavarozták, hogy ne fogyasszon túl sokat. De nem is ezek az értékek számítanak, hanem az öt henger csodái: a selymes járás, a mélyről jövő nyomatékáradat és a könnyfakasztóan gyönyörű hang.

Más tészta, hogy ehhez a hobbiautóhoz a kétliteres dízel való.

Hátul is igényes a felfüggesztés, a kormányrásegítés mértéke a menüből állítható. Az ötfokozatú automata megéri a 350 ezres felárát, mert a dolgát ugyan nem kapkodja el, mégis kellemesen elváltogat, szinte észre sem venni, hogy. Jó vezetni a Kugát, egyfajta – meglepő – harmóniát kelt az emberben.

Ocsmány utakra túl feszes hangolású, sportolni nem szeret (ahhoz lassú a váltó és dülöngél a kaszni). A nem kapcsolható összkerék-hajtás szükség esetén maximum 50 százaléknyi erőt küld a hátsó tengelyre, azonban ezt a truvájt gyakorlatilag csak télen kamatoztathatja.

Kényelmes, mert automata. Kényelmes, mert bőkezűen szolgáltat. Elférni benne, bevásárolni tökéletes, terjedelmesebb tárgyakat is befogad. Mindenféle zenés-telefonos kütyüt szintúgy. A hifi remek, az üléspozíció kilátós, a fotel fűthetős. Csak annak látszik, de nem olyan nagy, így könnyű vele lavírozni.

A gondmentes parkoláshoz nem árt az első-hátsó radar.

Utas, csomag bent, a navigáció rendelt vagy hozott, a komfort adott. Nagybenzines, szigetelt, ezért autópályán is halk. És nem is fogyaszt olyan mérhetetlenül sokat.

Azért a dízelhez viszonyítva mégiscsak. Részletezve egy rovattal lejjebb. Az árkülönbözet nyilván finomabb egy-két (tucat) gombóc fagyiban, mondjuk a tengerparton.

Ha egy autó gyári átlagfogyasztásának 10,3 litert adnak meg, az általában azt jelenti, hogy 12-13 alatt nem ússzuk meg. Nos, a 600 km-es tesztút során ennyit sem evett a Kuga. Pedig járt mindenütt, városban, országúton és sztrádán is. Kapott padlógázas gyorsításokat, vizsgázott kézi üzemmódban (viccesen durva, csak a motorfékért érdemes választani), kanyarvadászaton is járt (nem a kedvence). Oké, a környezetet egyáltalán nem védi, de a benne ülőket maximálisan.

Városi étvágynak 14.6-ot ír a katalógus, sajnos ez is reális. Valamit (2,5 T 4WD aut.) valamiért.

A legolcsóbb Ford-SUV listaára 7,4 millió Ft, ezért egy elsőkerekes, Trend kivitelű dízelt állíthatunk a garázsba manuális váltóval. Tesztautónk ára 10 millió fölötti. Hogy mi ebben a Pro? Igazából semmi, ezek a száraz tények. Ennyibe kerül a konkurencia is (ilyen vagy hasonló konfigurációban). Tiguan, RAV4, Qashqai, stb., persze öthengeres csodamotorja egyiknek sincs.

Meg kell fizetni a formát, a divatot, a tudást, az élményt, mindent, súlyosan. És átgondolni és dönteni.

Felettébb rákaptak a népek a kompakt utcai terepjárókra, bármekkora képzavar is ez a meghatározás. Mindenesetre a Kuga pozitív példája a kor kontra autózás tárgykörnek, a többségnek tetszik, a kisebbség pedig kisebbség.

Ennyi pénzekért sokan mást választanak, nem egy tömegalapú Fordot. Német prémiumokat alig használtan, japánokat, mert azok ugye megbízhatóak, de akár koreaiakat, végül is joggal.

Divat lenőiautózni ezeket a sokcélú, magas építésű, mégis formás tereptárgyakat, és a Ford Kuga bizony divatos. És férfiaknak is vállalhatós. Jó vezetni, adhat élményt, adrenalint, kényelmet, magabiztosságot. Irigy szemvillanásokat is, ha az kell.

Naná, hogy a kor ellentmond a kornak, így a trendi SUV-őrület a környezettudatos, létjogosult közlekedési elképzeléseknek. Amennyiben az utóbbi felé húznánk, kontrázhatunk napestig, habzó szájjal.