A vezetésbe belefeledkezve még a repülőnket is lekéstük, cserébe volt időnk feldolgozni az élményeket. Élőben lényegesen jobban néz ki az autó, mint a képeken, ezzel a véleményemmel nem voltam egyedül. Az 1-es egyszerűen nem fotogén: szélesebb és hosszabb, mint hét éve bemutatott elődje, viszont nem magasabb, ami furcsa, ha tippelnem kell, ellenkezőjére tettem volna a zsetont.

Piros és narancssárga tesztautókat kaptunk, Sport, illetve Urban kivitelekben. Gyökeresen eltérő karakterű autók, a Sport hangulatát talán nem kell különösebben magyaráznom, az Urban az iPhone generáció autója, fehér kiegészítőivel és sűrűbben, ráadásul szintén fehéren lamellázott vesékkel. Természetesen nem csupán ennyiben merül ki a különbség, mások a díszlécek, a hangulatvilágítás és kárpitok. M csomagot továbbra is rendelhetünk, ez nem a Sport kiegészítése, hanem önálló felszereltségi szint.

Nem különösebben erőltették annak kommunikálását, hogy alapáron - meglepő módon - az alapkivitelt vihetjük csak haza, trendi kiegészítők nélkül. De legalább már nem gyártanak klíma nélküli 1-est. Hatalmas fejlődés. Irónia nélkül állíthatom viszont, hogy az autó műszaki értelemben valóban fényévnyit ugrott. A sprőd, ronda utasterű, szűk elődnek mindent megbocsájtottunk az első kanyar után, amit olyan vigyorral vettünk be, amilyet előtte még nem rajzolt az arcunkra kompakt autó.

Az új 1-esnek nem sok mindent kell megbocsájtanunk. Pontról pontra javítottak ki mindent, amit komolyan kifogásoltunk a régiben. Az utastér végre úgy néz ki, ahogyan az ebben az árkategóriában elvárható. FinomAN kidolgozott, de BMW-sen sallangmentes és szikár. A helykínálat és a csomagtartó egyaránt öblösebb, mint eddig, persze így is csak alulról súrolja a kategória átlagát. Nem is elvárás, hogy lábtérkirályként reinkarnálódjon az 1-es. Az viszont mindenképpen, hogy ha lehet, úgy tartsa meg sportosságágát, egyedülállóan élvezetes vezetési élményét, hogy közben ne kínozza az utasokat betonkemény, rázós futóművével és nem éppen kényelmes üléseivel.

Szerencsére ezen is változtattak, ez az a pont, ahol igazán komoly és kulcsfontosságú az előrelépés, az 1-es ugyanis felnőtt. Anélkül érződik nívósabb, testesebb, nehezebb és komolyabb autónak, hogy közben egy fikarcnyi is elveszett volna virgoncságából, felszabadultságából. A látszólagos ellentmondást később, a BMW Weltben elfogyasztott ebéd során a sorozatot tervező mérnökök egyik vezetője, Hans-Joachim Engels oldotta fel. Beszélgetésünk során kiderült, hogy elsődleges szempont volt pontosan ennek az érzésnek a generálása az autó tervezésekor, ami nem kis feladat, két tökéletesen összeegyeztethetetlen dolgot kellett beoltani az autóba. Azonos felszereltség mellett egyébként valamivel könnyebb is az újdonság.

A kézi váltóval kiálló, a jelenlegi kínálat erősebbik benzinesét jelentő 118i-t egyébként finomabb autónak éreztem ez alatt az egy-kétszáz kilométer alatt, mint az automata 120d-t. Hangszigetelésben, járáskultúrában egyikre sem lehet panasz, erő is van bőven mindkettőben, a dízel nyomatéka szokás szerint fenomenális, ráadásul a nyolcfokozatú automata egyszerűen tökéletes, mégis az volt az érzésem, hogy a kevesebb jelen esetben több, annak ellenére, hogy a kézi váltó még mindig hagy némi kívánnivalót maga után. A kis turbós benzines viszont takarékosnak, pörgősnek, és bármilyen fordulaton azonnal bevethetőnek bizonyult.

A pletykák azért csak nem hagytak nyugodni, ebéd közben megtudtam, hogy még nincs végső döntés annak ügyében, hogy a jövőben valóban elveszíti-e azt a tulajdonságát az 1-es, ami egyedülállóvá teszi a kategóriában. Természetesen a hátsókerék-hajtásról van szó, amit jelen sorozat kifutásával állítólag nyugdíjazni akarnak, és az eddigi, 3-as alapú technikáról a harmadik generáció esetében a Mini-alapú, elsőkerékhajtású platformra állnának át. Legrosszabb esetben is van még minimum hat évünk.

Érdekes adatokat osztott meg velem Engels úr a vásárlók megoszlásáról. Talán nem annyira meglepő, hogy ez a sorozat rendelkezik a BMW modelljei közül a leginkább heterogén vásárlóközönséggel. 25 és 65 között, férfiak, nők hasonló arányban, a szó szoros értelmében korra és nemre való tekintet nélkül szeretik és vásárolják az 1-est. Közös tulajdonságuk valószínűleg csak annyi, hogy megtehetik, hogy az átlagnál többet költsenek autóra. Ja, és persze szeretnek vezetni. Minden eddigi karosszéria-változat kapható lesz az újabb modellből is, de 2-3 évet még bizonyosan várni kell a kupéra, kabrióra, illetve a sima háromajtós kivitelre, az előbbi kettő mostanában lett alaposan átdolgozva, nem kell velük sietnie a gyárnak. Hathengeresre egyelőre sem időpont, sem biztos válasz nincs.

A rövid ízelítő után remélhetően alaposabb teszten számolhatunk be hamarosan az új 1-esről, amelynek sikere a látottak alapján aligha lehet kétséges.