Nem túlzok, ha azt mondom: most olyan rossz állapotban vannak a magyarországi utak, mint 8-10 évvel ezelőtt. Akkor éppen a nagy munkálatok előtt voltunk, azaz nem indultak be a milliárdos rekonstrukciós programok, a 30 ezer kilométernyi közúthálózat állapotára a siralmas jelző illett a legjobban. A szakemberek nem vártak csodát a beinduló beruházásoktól – amelyek keretében a leglátványosabb korszerűsítési programokat a fővárosban végezték, de új burkolatot kapott tucatnyi első és másodrendű vidéki út is -, hiszen azt mindenki tudta: ilyen felújítási sebesség mellett 70 évnél is több eltelne az országos hálózat komplett megújulásáig.

A beruházások körül sok minden nem stimmelt. Egyrészt bitang drágán készültek a burkolatok. S most nem az autópályákról beszélünk – ahol kétmilliárd forint/km-es ár is kijött bizonyos szakaszokon -, hanem az egyszerű utak javításairól. Az önkormányzatok eleve a legdrágább, tűzoltásszerű kátyúzásra pazarolták a pénzt, hiszen ezzel lehetett gyorsan és látványosan javítani az utak minőségén. Igen ám, de a másik oldalon ott van az élettartam kérdése, ami a kátyúzással nem lesz hosszabb, sőt: a toldozás-foltozás azzal jár, hogy egy nagyobb kiterjedésű útfelület már szinte csak könnyen tönkremenő tömésből áll. Az igazi megoldás az alapoktól való újjáépítés lett volna (ennek költsége tereptől függően nagyjából 80-220 millió forint kilométerenként), de ezt a legritkább esetben kérték a megrendelők. E helyett jöhetett a kevésbé húsba vágó költségű, a kátyúzásnál jobb minőséget adó teljes felületcsere, ami azt jelenti, hogy lemarják a felső részt, és néhány centis új szőnyeggel borítják az útpályát – járdától járdáig. Elméletben ez évekig jó, a gyakorlat viszont azt mutatja: akár egy kemény telet követően kikandikálhat az aszfalt alól a régi kockakő vagy a repedezett alsó réteg.

Az idei tél igen látványos nyomot hagyott az utakban. Budapesten: a Fővárosi Közterület Fenntartó számításai szerint 2010 első két hónapjában annyi kátyút regisztráltak, mint tavaly egész évben. Ehhez hasonlóan nyilatkozott több megyei közútkezelő illetékese is. Ez az információ valójában sokkal többről szól, mint kátyúkról: kérdem én, vajon ha az elmúlt 8-10 évben folyamatosan dolgoztak a brigádok a pesti utak rekonstrukcióján, rengeteg pénzt áldoztak az önkormányzatok a korszerűsítésre, mi a magyarázat a rengeteg kátyúra? Egy valami: a felújítások rossz minőségben készültek. Nem kell sokat keresgélni, elég egy kört tenni a Hungária Körúton belüli néhány, az utóbbi 8 évben átadott szakaszon: Bartók Béla út (XI. kerület), Gyorsforgalmi út (Reptérre vezető), Dózsa György út (VII. kerület), Veres Péter út (XVI. kerület). Már megjelentek a kátyúk, jobb esetben csak a repedések. Az általunk megkérdezett szakértő szerint egyértelműen valamilyen technológiai hiba állhat a háttérben, azaz az építkezés során nem kellő körültekintéssel készült az alapozás, esetleg a kopóréteg. Sokszor okoz gondot a csatornafedelek körüli terület: a vaslapok kereteit sokszor utólag teszik a helyükre, a körülöttük lévő aszfalt – főleg ha a nyomvonalban van – hónapok alatt képes megrepedezni. Az építők általában 3-5 éves jótállást szoktak vállalni (ennyit kíván az úgynevezett Úttörvény is), vagyis elvileg a garanciális javítási lehetőség adott. Sajnos az esetek zömében az ingyenes helyreállítás a kivitelező csődje miatt elmarad, vagy csak részleges burkolat felújítással jár (az adott kátyút szűntetik meg), s a foltozott terület akár 1-2 év múlva újra kilyukad.

Jó hír, hogy Budapesten idén 70 útszakaszt újítanak fel, két ütemben. Friss burkolatot kap a többi között a Nagy Lajos Király útja, az Etele út, az Egressy út, az Állatkerti út és a Fóti út egy szakasza, a Várbusz útvonala. Belecsap a lecsóba az országos közúthálózatot kezelő Magyar Közút Nonprofit Zrt. is, márciustól összesen 600 kilométeren várható nagy felületű burkolatjavítás. A program összköltségvetése eléri a 8 milliárd forintot. Most lendül bele az Állami Autópálya Kezelő is, bár a sztrádákon általában csak kisebb felületi beavatkozásokra van szükség.

Hogy ezek a felújítások és az „életmentő” kátyúzások meddig tartanak ki, senki sem tudja. Csak bízni lehet abban, hogy néhány évig nyugodtan utazhatunk rajtuk.