Atyaég, majd’ 16 év telt el azóta, hogy 1994. május 1-jén életét vesztette Imolában. Kevés ekkora klasszisa volt, van és lesz a F1-nek, vitathatatlan. Mondom, írom ezt anno Prostért szorítóként, meg Mansell sikereinek tapsolva. Igen, én is azok táborába tartozom, akik tudását, maximalizmusát és elképesztő gyorsaságát ugyan elismerték, de vélt vagy valós arroganciája, erőszakossága, afférjai láttán képtelenek voltak őt szeretni.

Tudom, nyerni akart. Megszállottan. A legjobbak általában ilyenek. Schumacherről, vagy, hogy még fiatalabbakat citáljunk, Alonsóról, Hamiltonról is joggal mondhat bárki csúnyát, ők sem, Prost sem ment a szomszédba egy kis „csibészségért”.

A Forma 1-es karrierjét 1984-ben kezdő brazil, az esőmenő, az edzéskirály a Toleman és a Lotus színeiben töltött esztendőket követően a McLaren-Hondával ért a csúcsra, és háromszoros világbajnokként igazolt utolsó csapatához a Williamshez. Nem feledve kőkemény csatáit (kiváltképp Prosttal, Szuzukában), nem feledve látványos, meg nem alkuvó stílusát, most mégis ezzel a videóval tisztelegnék, ez az egyik kedvencem.

Klasszikus. Zokni tesztautó-színű, elegáns, korhű fehér, cipő makkos, indulás gumifüstös, vezetési technika parádés. Szuzuka, Honda NSX, japán kommentár. Senna 50.