Na, most akkor tegye fel a kezét, aki látott már ilyet "élőben" idehaza. Mínusz szakmabeliek. Ezerből egy. És szinte biztosan ezt, a tesztautót pislogta rohangálni jobbára nyilván Budapesten, a kollégák kezei közt.

Nem titok, miért is lenne az, hogy mösziő LSR-601 már tavaly ősztől szolgál, mint sajtós kocsi. Mi viszont kifejezetten örültünk neki, hogy csak most, tavasszal, az igazi szezonjában kaptuk meg, s látva, mekkora sikert arat, s hogy a többségnek fogalma sincs, mivel is van dolga, joggal gondolhatjuk, hogy abszolút időben vagyunk.

Mert a Twingo-alapú kétüléses, kétajtós kis Windet bizony még most is megcsodálja apraja és nagyja, s kérdi: hát ez meg mi ez? Roadster? Öö, mondjuk elöl kapar. Kupé? Kabrió? Jaja, és műanyag tetejét 12 mp alatt dobja le. Szélsebesen.

Amúgy a Szél kicsi, viszonylag lapos és zömök, szép nagyok és látványosak a (16 vagy 17 colos könnyűfém) kerekei, van neki kis szárnyacskája is - a donor Twingóra legfeljebb szemből hasonlít.

Páran lenőiautózzák, de szinte mindenkinek tetszik - mi ezt tapasztaltuk. Kissé játékautós a megjelenése, nehéz komolyan venni.

Szuper, hogy nincs kábé értelmetlen hátsó sor - a Wind ugye kétüléses. Akár ilyen ízléses, világosbarna bőrrel kárpitozva, félig-meddig sportosan. A sofőr és esetleges utasa mögött kis tárolórekesz kapott helyet, a csomagtartó pedig tisztességes méretű, 270 literes (csak a merevítők zavarnak be). Ha fönt, ha lent a tető.

Fura, jópofa a szintén bőrözött kapaszkodó/ajtóbehúzó, más kérdés, hogy nem feltétlen áll rá az ember keze, hogy használja is...

A mini tető oldása manuális (álló helyzetben, behúzott kéziféknél), majd gombnyomásra elektromotor rejti el (vagy varázsolja vissza, hogy aztán újra sk fixáljuk).

Alig van valami a Wind belterében (ami nem is baj), de ami van, az nagyon Renault, s a Twingóból ismerős. Túlméretes a kormány. Az ablakemelők kapcsolói középen vannak, tükröt állítani térdmagasságból lehet. A napellenzőként funkcionáló apró plasztiklemez lehangoló. Nem zárható a kesztyűtartó.

Ha egyhatos benzinessel vesszük a Windet, Exception kivitelben kapjuk, ami egyenlő a remek felszereltséggel. Széria pl. a (kikapcsolható) menetstabilizáló elektronika, a 4 légzsák, a ködlámpa, a 17 colos alufelni, a fény- és esőérzékelő automatika, a digitklíma, a bőr-szövet sportülés, a tempomat, illetve a CD-s, MP3-as hifi USB-csatlakozóval.

Ha kisebb erőforrással is beérnénk (1.2 T), Dynamique szint dukál többek között (ugyancsak) ESP-vel, 16-os könnyűfém szettel vagy manuális klímával.

Bőr ülésfűtéssel, metálfény, egy kis csicsa itt, egy kis dekor ott, s még azért lazán elkölthető vagy félmillió forint, naná. Csak magasságában állítható a kormányoszlop.

Windünk szerencsére csakis benzinmotorral lehet - van 1.2 literes turbó (100 LE-vel és 152 Nm-rel viszonylag alacsony fordulaton, a 100-as sprint 10,5 mp) vagy szívó 1.6-os, mint tesztalanyunk esetében, a la Twingo RS. A max. teljesítmény 133 LE, a nyomatékcsúcs 160 Nm, na persze jó magasan, 6750 és 4400-as fordulatszámnál.

Szóval pörgetni kell, ha gyorsan közlekednénk vele, de érdemes is, mert érzetre jobban gyorsul a katalógusadatnál (0-100 km/h 9,2 mp), s némi hangélményt is produkál a motor/kipufogó páros.

Fogyasztása sem vészes (részletek lejjebb).

Ha valaki úgy vezeti, mint egy "normál" autót, semmit sem vesz észre erejéből. Tényleg muszáj taposni, tiporni, teligázzal tolni a szemét kifelé. És a Twingo RS-hez képest lassú, ami hát egyértelműen a pluszsúly folyománya.

Viszonylagos, de közben persze CC-ileg érthető nehézsége, nehézkessége minden pillanatban megvan, ezzel együtt a Wind is csábít az örömautózásra. Jó vele kanyarogni, az ESP nem avatkozik be idejekorán (és az 1.6-osnál teljesen ki is kapcsolható), a peres gumik rendesen tapadnak - minőségi aszfalton meglepően ügyesen mozog az autó. Mit mozog, szárnyal...

A változó rásegítésű kormány szuper, az ötsebességes váltó közepesen pontos, a négytárcsás fék (elöl hűtött és 280 mm-es) kiválóan adagolható.

Feszes futómű, nagy kerék, kupé-kabriós építésmód - a mi többnyire gyalázatos útféleségünket nem nagyon szereti a Wind (sem). Picit ráz, picit picit üt, picit nyeklik-nyaklik (azért a vártnál merevebb), ez egy ilyen műfaj. Pontosabb váltónak, kisebb kormánynak is örültünk volna.

Átlagos testalkattal jó a vezetői pozíció, elég hosszú a kényelmes bőrfotel ülőlapja (magasabbak más véleményen lehetnek), kézre esnek a gombok és a kapcsolók is. Könnyű és nagyon gyors nyitni-csukni a tetőt (de vigyázat, nem árt előtte felmérni a rendelkezésre álló teret, illetve a belmagasságot). A csomagtartó kisautós és kupé-kabriós mércével is elég tágas (utóbbi szempontjából pláne úgy, hogy nincs semmiféle háló, a tető pedig nem vesz el a raktérből).

Plusz tavasz, huszonfok, vidámság, színek, illatok (kontra szmog meg minden).

A kilátás igen gyatra a Windből. Előre, oldalra, hátra, bármerre. Bizony egy parkradar sem ártana - hiába kicsi a kocsi, se az elejét, se a hátulját nem látni.

Finnyásék, elpuhulték fikázhatják, hogy csak álló helyzetben nyitható/csukható a tető.

Finnyásék, elpuhulték huzatosnak fogják találni. Mármint ha lent a tető.

Magasabbaknak nem engedhető elég mélyre az ülés, lapja pedig rövidnek találtatik.

Kettecskén és kalandvágyón simán jó lehet a Winddel is utazgatni, hiszen az ülések kényelmesek, a csomagtartó elég nagy, minőségi úton rugózik, nem ráz vészesen a mini Renault. Tempomat van, stabilitás- és masszivitásérzet is - minél kevesebbet zúzunk vele a pályán, annál szélesebb lesz a vigyor.

Pályán hangos, fogyasztása is megugrik. A váltó ugye csak ötfokozatú, így hát sztrádatempónál vagy 4000-et forog a motor. Leengedett tetővel támadnánk az M7-esen? (Hiszen más, nagyobbacska CC-kkel lazán lehet.) Felejtős. Kb. 100-ig ajánlott. Közúton, szép utakon, kanyargósokon sokkal inkább.

Ami még sajnálatos, hogy hosszabb távokon az ember nem igen tudja hol pihentetni bal karját. A könyöklő mélyen van. Föl a "párkányra"? Az meg túl magasan.

A gyár szerint 7 alatt is elketyeg az 1.6-os Wind (a turbós egykettes étvágya pedig még vagy fél literrel szerényebb), mondjuk ha valaki ennyire keveset etetne meg vele... Na mindegy. Nekünk 7,8 l/100 km volt a minimum, ami szerintünk még mindig parádés.

Törésteszten nem járt a modell, aktív-passzív biztonsága rendben.

Aki a formájáért, a stílusáért venné a Windet, vegye a kisebbik, takarékosabb turbómotorral. Aki viszont meg-meghajtaná (nyilván a pörgős 1.6-ost), érdemes olyan 8,5-9 literes nagy átlaggal számolnia.

Az 1.2 TCe Dynamique kivitel már 4,8 millióért hazagurítható, az 1.6 Exception listaára pedig 5,3 M Ft. Renault-finanszírozással még rózsásabb a helyzet.

Ilyen sportos kupé-kabrió-roadstert ennyiért nem kapni másutt. Az egyetlen igazi konkurens az etalon Mazda MX-5 a maga kvázi tökéletességével, hátsókerék-hajtásával, 1.8 literes, 126 lóerős motorral, vászontetővel és alapfelszerelten is 6 M. Csöpp csomagtartóval.

Mi van még? Bár nagyon más, de itt a Peugeot 207 CC (1.6 VTi 120 LE), amelynek ára szintén 5,3 M Ft, de ESP nélkül, lemezfelnivel pl., vagy a Fiat 500c 4,4 milliótól (na de ő aztán a fasorban nincs a Windhez képest, ha).

Olcsónak azért semmiképp sem nevezhetjük a Windet, nem az. De ad annyi roadster-, kupé- és/vagy kabriófílinget, hogy igenis számoljon vele az, akinek ilyesmire van szüksége. Tehetősek ideális második autója, pl.

Formás, vagány, egyedi, jól megy, nyitható a teteje, remek a felszereltsége, nem megfizethetetlenül drága - akár sikeres is lehetne a Wind.

A bevezetőben említettük, hogy tavaly ősztől kapható a Wind, de nem nagyon adtak még el belőle. Szinte ismeretlen itthon. Műfajilag egyértelműen az MX-5 az uralkodó, stílusa miatt meg még tán az 500c a kedvelt (na nem mintha abból olyan sok futkározna mifelénk).

A Renault másik kupé-kabriója, a Megane CC sem aratja a babérokat (Magyarországon).

Van benne dög, van benne király motor, jókat lehet vele autózni, tökéletesen adja a huzatos-szeles szabadságérzetet, van használható csomagtere, gazdag a felszereltsége, nem fogyaszt sokat, nem megfizethetetlen - a Wind szerintünk szerethető, élhető kocsi max. ugye két személynek, ideális esetben második (vagy sokadik) családi kedvencként.

Lehetne még erősebb egy jobb váltóval, kisebb kormánnyal és brutál kagylóüléssel - a sportos énünk kőkemény Wind RS-ért kiált (a Twingo RS roadster változataként). Polgáribb szemüvegen át ráz, nem lehet belőle kilátni, hangos, huzatos, drága. Fölösleges, nem praktikus, luxus.