Itt egy Suzuki, melynek azonosításában csak az embléma segít. A Kizashival a fontos középkategóriába lépett be a márka, ennek megfelelően a formatervre kiemelt figyelmet fordítottak a mérnökök. Sportos, csábító karosszéria kell a vevőknek, szólt az ukáz, a derék japánok pedig teljesítették a feladatot.

Rövid túlnyúlásokkal, szélesített sárvédőkkel és 18 colos felnikkel vonzza a tekinteteket a Kizashi, tetővonala kupésan lejt. Már-már az ipari formatervezés csúcsa, amit a kipufogókkal műveltek a dizájnerek, és ez bizony nem tuning, a különös far alapáron jár. Divatosak a hátsó lámpák, trendik a küszöbök, égbekiáltó igazságtalanság lenne, ha ezért nem járna a 10 pont.

És az embereknek tetszik, amit látnak, nyilván alig hiszik, hogy egy Suzuki ilyen is lehet. Utoljára az első Dacia Logan tesztautók okoztak akkora felfordulást, mint most a Kizashi, a forgalomban elölről-hátulról vizslatták, előzték, lemaradtak tőle, hogy hátulról gyönyörködjenek benne, néhányan fotózták is. Csakis elismerésre utaló fejbiccentésekkel.

Lennie kell negatívumnak is, úgyhogy emlékezzünk meg arról, hogy a tanulmányautók ennél is bátrabb formavilágot ígértek. Meg aztán az első fényszórók formavilágába tényleg bele lehet kötni, egyértelműen a dizájn leggyengébb pontját jelentik.

Szépen összerakták a Kizashi belsejét, igényes bőrkárpitozással, formás középkonzollal készül. Kétzónás a klíma, jó fogású a kormány és a fokozatmentes váltó karja, ez (lehet) most a maximum, amire a Suzuki képes. Látványban és sugallt minőségérzetben nagyon erős.

Van még hova fejlődni. Alig van oldaltartása az első üléseknek, rögtön az első, tempósabb kanyarban kezdődik a csúszkálás. Ugyanaz a pontmátrix kijelző fénylik a Kizashiban, mint a Swiftben, csakhogy ami egy kisautóban (még éppen) elmegy, a középkategóriában kicsit ciki. Spórolós az anyaghasználat is, a műszerfal tetejét kopogós műanyaggal burkolták, jutott belőle a középkonzol aljára is. Fix a könyöklő, ez egyeseknek kényelmetlenséget okozhat.

Kizashi csak egyféle felszereltséggel kapható Magyarországon, mindenféle utólagos extrázás kizárt. Az említett bőrkárpitozás, kétzónás klíma és fokozatmentes váltó mellett akad még kulcsnélküli nyitás, bluetooth-kihangosító, xenonfény, összkerékhajtás, ESP, térdlégzsák, keréknyomás-ellenőrző és majdnem 500 wattos hifi, a funkciók a kormányról is vezérelhetőek.

Egyelőre hagyjuk az árat, de az hogy van, hogy a csúcsfelszereltségbe nem fér bele a navigáció? Nagyon hiányzik. Kimaradt a kanyarfényszóró is, és legalább extraként igazán rendelhető lehetne a hagyományos helyett elektromos kézifék meg néhány innovatív cucc, például holttérfigyelő. Vagy akármi más. Csak az első ablakemelők automaták, de legalább mindkét irányba.

Motorból sincs nagy választék a Kizashihoz, a Suzuki nálunk csak 2,4 literes egységgel forgalmazza. Ezt kifejezetten a Kizashihoz fejlesztették, blokkja alumíniumból készül. Éppenséggel 178 lóerős teljesítményére sem lehetne panasz, elég erős lenne, ha...

...nem CVT-váltóval párosították volna. Sajnos, ez a kombináció kiöli az életet a motorból, eleve úgy programozták, hogy csúcsteljesítményét csak 6500-as percenkénti fordulatszámnál adja le. Nem éppen hegynyi a nyomaték, 230 Nm a plafon, ráadásul ez is csak 4000-es fordulatszámnál jelentkezik. Új vezérléssel és kézi váltóval mégis szerethető lenne, talán egyszer.

Ahogy a formatervvel, úgy a futómű hangolásával is a sportos vonalon indult el a Suzuki. Feszes, olykor kicsit pattogós a rugózás, de nem lehet rá panasz. Tapasztalatlanabbak számára meglepő lehet, hogy nemcsak sportos, játékos is a hangolás, elsőkerék-hajtás esetén hajlamos dobálni a hátulját a Kizashi.

Összkerékhajtás kapcsolása után semlegessé válik az autó viselkedése, a kanyarok be- és kimeneti ívén is könnyedén kezelhető. Nem faragtak igazi élményautót a Kizashiból, de így is hozza, amit ígér.

Minden pozitív benyomás ellenére is több sebből vérzik a Kizashi. A kormányzás például hasonlóan steril, mint az új Swiftben, a szervózást ugyan a sportosabb hatás érdekében nem vitték túlzásba, az összkép mégsem jó, mert az útról semmilyen visszajelzést nem ad. És ott a CVT-váltó is, amit kár volt betenni az autóba.

Rugalmatlanná, darabossá teszi a Kizashit, padlógázra meg úgy bőgeti a motort, hogy rossz hallgatni. Kézi üzemmódban is használható a váltó, hat fokozatot programoztak be előre, de a vezérlés valami borzalmas: kézi üzemmódban akkor sem vált az elektronika, ha már dadog a motor, ellenben 60-nál is enged 1-esbe kapcsolni. Még véletlenül sem bolondbiztos.

Nem illik össze a CVT és ez a motor, ami jól érződik tempomatozásnál is. A mai modern autóknál a gyorsítás és lassítás (általában) finoman történik, az erőátviteli nehézségek miatt ugyanakkor a Kizashi tempomatos lassításnál úgy viselkedik, mintha egy IFA rántaná meg hátulról. Ez az egész szöges ellentétben áll azzal a minőségérzettel, ami egyébként sugárzik a Kizashiból, kár, hogy erre nem figyeltek oda.

Elöl kényelmes és tágas a Kizashi, nem okoz gondot a ki-beugrálás. Nagyon jók a fékek, a fékerő adagolhatósága példás, ez nagy biztonságérzetet nyújt.

Apróságok rontják az összképet, például az első parkolóradar: olyan érzékeny, hogy forgalomban, piros lámpánál másik autó mögé állva rögtön becsipog. Idegesítő. A csomagtartót feláldozták a formaterv oltárán, meglehetősen szűk a V alakú nyílás, nehezen és kényelmetlenül pakolható. Hasonló a helyzet a hátsó ajtóknál, remekül mutat a kupés tetővonal, de már átlagos magassággal is fennáll beszálláskor a fejbeverés veszélye, bent ücsörögve pedig a fej- és válltér érződik szűkösnek.

Hosszú autópályás utakon nem érződik az első ülések szerény oldaltartása, a hátsók egész kényelmesek. 130 körül csak 2500-at forog a motor, bár ez nem csökkenti jelentősen a menetzajt (sem a fogyasztást).

A menetzajra magyarázat, hogy a szigetelések nem sikerültek a legjobban, illetve a tetőablak felől is csak úgy ömlenek a decibelek az utastérbe. Némi segítséget jelenthet a roló behúzása, bár akkor, ugye, minek van panorámatető? A zaj egyébként valós probléma, országúton már 80-90-es tempónál állítani kell a rádió hangerején, sajnos felfelé.

Tele van légzsákkal a Kizashi, anyag pedig érzésre annyi van benne (trezorként puffannak az ajtók is, Suzukitól valószerűtlenül szokatlanul), hogy nem lehet gond az ötcsillagos törésteszt. Ez még a kis Swifttel is sikerült a Suzukinak, a Kizashi sem fog csalódást okozni.

Kilenc liter alatti átlagfogyasztást ígér a Suzuki, ami a tapasztalatok alapján nehezen teljesíthető. 99 százalékban elsőkerék-hajtással sem állt meg a fogyasztás 11 liter alatt a teszthét alatt, ami a menetteljesítményekhez mérten igencsak túlzó érték, a hidegre és városra tekintettel is. Az öblösebb gázadásoknak, bátrabb gyorsításoknak tizedekben számszerűsíthető hatásuk van, amely a fedélzeti számítógép kijelzőjéről is leolvasható.

Olyan árat sikerült kalkulálni a Suzukihoz, ami mindenkit meglep. De tényleg.

Lássuk csak, a legmerészebb tipp 7,5 millió forintról szól. Ehhez képest mennyibe kerül a Kizashi? 9,3 millió forintba. Sokkoló. Amerikában átszámítva négymillió forint körüli az alapár, biztosan szerényebb felszereltséggel és műszaki tartalommal, de akkor is: ez alapján teljes tévedésnek tűnik az árlistában szereplő összeg. Igaz, hogy a Kizashi felszereltsége fulloshoz közeli, összkerékhajtása is van, de kár ezt ragozni: Suzukit ennyi pénzért nem lehet eladni.

Kilencmillióért jól felszerelt, dízelmotoros, kézi váltós, takarékos riválisokat lehet venni, a Mazda, Opel, Ford, Toyota és Volkswagen megbecsültségét pedig jelenleg össze sem lehet hasonlítani a Kizashiéval. Hiánypótló autó, ismeretlen vevőkörnek, ez a nagy helyzet.

Csak a reakciókból kiindulva a Kizashi megítélése még jó, de ez egyelőre ismeretlenségének köszönhető. Meg annak, hogy az átlagember fejében nincs ott oda-vissza a Suzuki-árlista.

Csak ki kell mondani a Kizashi 9,3 millió forintos alapárát, és máris oda a kezdeti lelkesedés. Lehetne a Kizashiból bármi, de ilyen árazással nincs esélye a hódításra.

Nagyon örülünk neki, hogy a Suzukinak már van középkategóriás autója, egy olyan, amire jó ránézni, amibe jó beleülni. Így kell stílusosan belépni a flottás szegmensbe, így kell életjeleket mutatni, de ennél több jót képtelenség mondani a Kizashiról.

Mert a Suzuki nagyon elkésett vele, nemcsak itthon, egész Európában (mondjuk eleve Amerikának szánták). Magyarországon egy hatalmas fekete lyukban ül a Kizashi, ár-érték arányban messze a riválisok mögött kullog. Sokat elárul a hazai importőr eladási terveiről, hogy a hivatalos honlapon csak az árlistában szerepel a Kizashi, a modellek között nincs feltüntetve. Merthogy (valószínűleg) minek.