A turbódízel és a szívó benzines után már csak a sorminta kedvéért is turbós-benzinesként kellett, hogy kipróbáljuk a J Astrát, s miután szomorú kötelességünknek eleget téve rögzítjük, hogy nem, szívódízel nem lesz, mert nincs (hej, azok a "jó" öreg Isuzu-kályhák), nézzük, milyen a jelenlegi legsportosabb verzió.

Mert a háromajtós, azaz a GTC, s annak GTI, sőt (akár 280 lóerős) OPC változata csak az év második felében jön. És bár időközben befutott az ST, a Sports Tourer, egy kombi még kevésbé sportos, mint az alap ferdehátú. Tesztautónk csöpp ültetéssel, kiegészítő spoilercsomaggal, 17 colos alufelnivel, no meg nappali menetfényes prémium fényszórójával tűnik ki a tömegből.

Jól néz ki? Jól (pláne egy nyári, peres, 19-es überkerékkel). Elegáns? Az. Összevetve mondjuk a nemrég próbált, ugyancsak piros Alfa Giuliettával? Nos, ízlések és pofonok.

Amellett, hogy úgy tapasztaltuk, az utca népének valóban bejön ez a forma, továbbá az örök konkurens, konzervatív, kategória-etalon Golfnál feltétlen izgalmasabb, joggal jut az ember eszébe pár ilyesmi jelző: elhízott, becsapós, hatásvadász. Részletek lejjebb.

Az előző két Astra-tesztben már ajnároztuk eleget a belteret. Tény, hogy nagyságrendekkel finomabb, minőségibb és prémiumabb hatású egyrészt a "proli" elődökhöz, másrészt a rivális kompaktok többségéhez képest. Más kérdés, hogy egy ilyen mondat megfogalmazódásához nem árt csúcsmodellben korrumpálódni (bőrrel, extra üléssel és gazdag felszereltséggel).

Amilyen méretes szemre (és papíron) az Astra, annyira közepes/átlagos hátsó helykínálatban és csomagtartóban. Maradjunk annyiban, hogy a B oszlopig kvázi nagyautós, onnan pedig mezei kompaktos.

Rengeteg a (kicsi) gomb, túlzsúfolt a középkonzol - tanulni, szokni kell, mi, hol, hogy. Lehetne kisebb a kormány, öblösebb az ajtózseb és a kesztyűtartó. Vaskos oszlopok nehezítik a kilátást.

Jó, hogy széria az ESP, a (manuális) klíma és a hifi, de ha valamennyire is korhű felszereltségű Astrát szeretne a polgár, Essentia helyett legalább Enjoyt, még inkább Sportot vagy Cosmót kell választania. És akkor megkapja a szokásos biztonsági-kényelmi-kinézeti extra tételeket. Ha meg fussa rá a - nyilván céges - kasszából, különleges, pazar darab állítható össze bőröstül, Opel Eye táblafelismerő rendszerestül és sávelhagyásra figyelmeztetésestül, prémium fényszóróstul, FlexRide futóművestül, sportülésestül, navistul, mindenestül.

Sokat, nagyon sokat muszáj még költeni, ha a tesztautóéhoz hasonló ellátmányú Opel-kompakt után sóhajtozik az ügyfél.

Jelen cikk apropója igazából az volt, hogy benzines turbómotorral is vizsgáztassuk az Astrát. Mert a korábban vezetett 1,7-es dízel, illetve 1,6-os szívó benzines blokkok egyike sem győzött meg minket. Az 1.4 Turbónak létezik 120 és 140 lóerős változata is - a Merivában már megismerhettük teszten, illetve menetpróbán.

Tehát 1.4 Turbo Ecotec 140 lóerővel és 200 Nm-rel. A nyomatéka a kisebb, 120 lovasnak is ennyi, csak nem 4900-ig, hanem 4200-as fordulatszámig tudja 1850-től. Gyorsulásban uszkve 1 mp van köztük (9,9 kontra 11), a kevésbé fontos végsebességben pedig egy 10-es (202 vs. 192 km/h). Fogyasztásuk azonos (5,9 l/100 km).

Amiért nyilván a maximális teljesítményét leheletnyivel magasabban (4900 kontra 4200) leadó 140-est érdemes választani, hogy alig 38 ezer forinttal méri drágábban az Opel. S ha már itt tartunk, az 1,6-os szívónál 210 ezerrel kerül többe.

S hogy milyen a gyakorlatban? Kiegyensúlyozott. Nem fuldokol lent, átlagos vehemenciával gyorsít a közepes tartományban, s úgy 5500-ig érdemes forgatni. Nem présel az ülésbe, nem csavarja ki a kormányt a kézből, cserébe - halkan - kellő erőt biztosít előzésekhez, s a mindennapi helyzetekben.

A combosabb GTI és OPC változatok érkeztéig a 180 lóerős 1.6 Turbo a csúcs, főhősünk tehát a benzines palettán fentről a második az ötből (1.4 szívó 100, 1.6 szívó 115 és a többiek). A bibi csak az, hogy ezzel a motorral sem meggyőző az Astra. Ott virít a hátulján a Turbo felirat, de ez a Turbo nem azt jelenti, hogy valami odaverős kocsival van dolgunk, hanem egy korszerű, viszonylag izmos, ám inkább nyomatékosan takarékos egységgel.

Viszont csakis akkor takarékos, ha korán elváltogatjuk a fokozatokat. Ha meg sportolnánk vele, arra jutunk, hogy nincs elég kraft. És még valami: a VW-konszern TSi-je sem erősebb, valamiért mégis jobb. Ó, megvan, hogy miért: némiképp elevenebb és kevésbé torkos. És az Astra nagy, ergó nehéz is, súlya sofőröstül közel 1,4 tonna.

A feláras FlexRide futómű igényes, hipermodern, bolondbiztos és szeretnivaló. Remek, hogy Sport módban változtatható a motor, a lengéscsillapítás és a kormányzás karakterisztikája - csúcs-Astránk egyszerre partner holmi kanyarvadászatban (feszes, stabil, közvetlen), de a monoton kilométerfalásban is. Érzetre ez a szerkezet röhögve elbír majd a 280 lóerővel is.

A tesztautó váltója nem kedvelte a gyors(nak szánt) kapcsolásokat főleg kettesbe, karja hosszú utakon jár, nem tökéletes.

Kellemes, mert így szétextrázva mindent tud és mindent, majdnem mindent jól. A kamerás táblafelismerés-cucc elvileg hasznos lehet, viszont sokszor hülyeséget jelzett, összezavarodott, félreinformált. A sávelhagyásra figyelmeztető rendszer pedig túl diszkrét. Amúgy jó dolgok, ahogy a prémium hifi, az állítható combtámaszos sportülés, a navigáció, az elektronikus kézifék is az. Elöl szuperkényelmes az Astra, hátul - átlagos testalkattal - jó, csomagtartója is egész tágas, praktikus-rekeszes no és könnyen bővíthető.

A dolgos hétköznapokban meg-megakadó váltójával és szomjas motorjával okoz bosszúságot. Már ha a dolgos hétköznapokat mondjuk Budapesten vészeli át az ember.

A vaskos oszlopok nehezítik a kilátást, parkolni izzasztó és drága lehet radar nélkül.

Kiváló úttartás, középkategóriás rugózási komfort, hosszú hatodik, csendes, szépen szigetelt üzem, elöl parádés ülések, normális hátsó helykínálat és átlagos csomagtartó, nyomatékos motor, tempomat, klassz hifi a szokásos csatlakozási lehetőségekkel.

Sokat utazik, nagy a család, tetszik az Astra? Vegyen kombit (200 ezer forint a felára). És talán dízelt, ha úgy számolja, hogy megéri, mert ez a turbós benzinmotor (is) bekapja a magáét.

Példás aktív-passzív biztonság, öt csillag, papíron alacsony fogyasztás és károsanyag-kibocsátás, hurrá.

A gyár által ígért 5,9 l/100 km biztosan reprodukálható. Valahogy. Alattunk hidegben, városban 11 liternél is többet zabált, nagy átlagban pedig 9 körül, és az sok. És nem is megy olyan jól, hogy nyomja, nyomni akarja az ember. A dízel lenne a megoldás? Folytatás egy rovattal alább.

Örömhír, hogy mostanság olcsóbbak az Astrák, mint tavaly - az importőr 525 ezer forintos kedvezménnyel árulja a készleten lévő autóit. A dizájnos és tágas Opel-kompakt (1,4-es, 100 lóerős szívó benzinmotorral, klímával) így már 4,1 millió forinttól hazagurítható. Versenyképes ajánlat.

Azt is jó tudni (ismétlem, mert már említettem), hogy a két 1.4 Turbo modell közül a 140 lóerős többletköltsége mindössze 38 ezer forint a 120-ashoz viszonyítva.

Automata váltóval kéne? Plusz 350 ezer. Minek a 140 ló, minek a turbó? Egy Astra legyen egyhatos? 210 ezret spórolhat. Évi 30-50-x ezer km-t robog? Akkor érdemes dízelt vennie (az 1,3-as úgy 400, az 1,7-es 500 ezerrel drágább tesztalanyunknál).

Versenyképes ajánlat, de olcsónak ezzel együtt sem nevezhető az Astra. Főleg, ha azt vesszük, hogy a képeken látható, gazdagon felextrázott 1.4 Turbo 140 Sport kivitel ára majdnem 8 millió forint.

A gyakorlati árak és a listárak közti kölönbségek miatt csakis általánosságban szólva a helyzetről az van, hogy az Astra minimálisan olcsóbb a Golfnál, de amennyiért megkapni, azért a pénzért bármi más is elérhető Alfától Omegáig Toyotáig.

A forma nyerő, a J Astra tetszik az embereknek. Hölgyeknek, férfiúknak, fiatalnak, idősebbeknek egyaránt. Látni rajta, hogy nőtt, hogy nagy, látni, hogy puccos, modern, tuti jó is. Tuti jó azért is, mert Opel - Magyarországon az Opel Astra intézmény.

Bemegy az illető a szalonba, lecserélné "szőrbe" régebbi Astráját a legújabbra, meghallja, mennyi az annyi, és levegőért kapkod. Na ja, ez az Astra már nem az az Astra, ez az Opel már nem az az Opel. Ez az Astra és ez az Opel fölfelé kacsintgat, a Volkswagen - és vevőköre -, meg a többi prémiumos felé. Idővel kiderül, jó döntés volt-e váltani.

Jó az új Astra, jobb elődjénél és jobb sok konkurensénél. Jobb a turbómotor a szívónál, nyomatékosabb, kellemesebb. Jó a forma, a tudás (főleg ami a futóművet és a kormányzást illeti), jó a helykínálat (főleg elöl).

Jó, jobb a korábban próbáltaknál ez az 1.4 Turbo változat, de nem az igazi. Hiányzik belőle a lendület, az "élet". Ha meg nem tolja neki az ember, fogyaszthatna kevesebbet, sokkal. Ára akciósan, normál felszereltséggel elfogadható, különben magas, már-már prémiumos. Divatozó feltörekvők divatozó, feltörekvő autója. Megelőlegezem: kombiként, Sports Tourerként inkább kéne, csak fogalmam nincs, milyen, melyik motorral. Talán a kisdízellel? Tényleg nem tudom. Keresem, keressük tovább az ideális Astrát.