Van élet a plázán túl. A Navarával párhuzamosan, mértékkel, a szokásos köröket futva frissített Pathfinder nem az a tündibündi, műkörmös, szilikonos divatmodell, hanem egy szögletes, macsó, tagbaszakadt romboló a klasszik terepjárós alapokon - imádnivaló. Míg a Land Cruiser, na meg hát az X5, Q7, stb. szabadidő-autók - méretük mellett - egyre femininebb, de legalábbis uniszex vonásokkal vadásszák a hatást, a Nissan hobbiterepjárója üdítő kivétel: egy koptatott bőrdzsekis Belmondo, egy borostás-kalapos Chuck Norris, de Seagal "mestert" is látom belőle kiszállni, hogy aztán egymaga lekaratéjozza a gonosz ellent, mert ő jó, s az igazat, csakis az igazat, a színtiszta igazat védelmezi fenemód.

Azért sem jár a 10 pont, mert a hátsója nem elég erős. Sebaj, itt minden a markáns arcélről szól - kit érdekel a szőrös tarkó?

Jókora, kényelmes fotelek - elöl. Egész sok helyet kínáló üléssor - középen. Variálhatóság, hétszemélyesség (két kis lóca nyerhető a csomagtartóból könnyen elővarázsolva - gyerekeknek, esetleg rövidebb távra és átlagos magasságig felnőtteknek, akik imádnak a térdükkel szemezni).

Bőr, s amerre a kéz tapickol, viszonylag puha műanyag. Pohártartó, tárolórekesz mindenütt. Klímaszabályzás, légbefúvás hátul is. A hangulaton sokat dob a napfénytető. A csomagtartó hétülésesen swiftnyi, "normálban" octaviányi, bővítve irdatlan. A hátsó ablak külön is nyitható, praktikus.

A leghátulról/leghátulra ki/beszállás lurkóknak nyilván remek móka, nagyobbaknak macerás. Langaléták a középső sorban sem mosolyognak. A beltér minőségérzetben elmarad a kategóriatársakétól. A kormányoszlop tengelyirányban fix.

A V6-os Pathfinder csakis az LE, vagyis csúcsfelszereltséggel választható, s ebben nagyjából minden megvan, ami mostanság adott és elvárt az aktív-passzív biztonsági arzenáltól a kényelmi-kinézeti extrákig.

A csak függőlegesen állítható kormányról már volt szó, de hasonlóan bosszantó, hogy csupán a vezetőoldali ablakemelő automata. Ha Nissan Connect Premium + Bose cuccra (prémium hifire, merevlemezes zenetárra, DVD-re, "nagynavira", tolatókamerára, Bluetooth-kihangosítóra) is fáj a fog, mindez csomagban még plusz egy misi.

Nem mintha a 190 lovasra húzott kettőfeles gyenge lenne, csak hát az négyhengeres. Kevésbé kultúrált a járása, csúnya, teherautós a hangja. Szerintem aki Pathfindert vásárolna a közeljövőben, ezt a V6-ost vegye. A hat henger az hat henger. A dízelmotorral is csodát tesz. Renault-Nissan fejlesztés, morajlik az Infinitiben is.

231 LE, 550 Nm már 1750-es fordulattól, 9 mp alatti gyorsulás 100-ra. Ez utóbbi a durva - érzetre - a jócskán több mint 2 tonnás vasban, a magasban, a forgalom fölött. S amilyen orgánuma, atmoszférája van... Fogyasztása sem vészes, még automatán sem (részletek lejjebb).

Három dolog töri le a féktelen lelkesedést, de egyik sem egetrengető. Az első, hogy ebben a kategóriában (vagy árkategóriában) a hathengeres dízel, illetve ez a teljesítmény mondhatni alap (nem a japánoknál, a németeknél). A második, hogy jó sok pénzt kell költeni az élvezkedésre. A harmadik, hogy akkor is a V8 uralkodik, ja, persze benzinesben...

Jut eszembe, a Muranóban épp most debütál a 2.5 dCi motor. Tehát az a négyhengeres, amelynek kárára a V6-ot ajnározzuk. Ki is próbáltuk, fel is húztuk a szemöldökünket (nem minden a downsizing, az alacsony CO2). Tesztje hamarosan.

A Pathfinderben tehénkedve kábé úgy van az ember az autóján kívüli világgal, hogy tökmindegy - nekimegy, eltolja, lezúzza. Aszfalt vagy murva, sár, hó vagy jég kvázi egyre megy. Szuper az összkerékhajtás: állandó, nem úgy mint az alapból hátulhajtott Navara esetében. A forgókapcsolóval automata, fix és felező mód között válogathat az ember a terepviszonyokhoz igazodva.

És a terepviszony lehet ijesztő, a Pathfinder nem egy ijedős fajta. Megvan a kellő tudása (a már említetteken kívül lejtmenet-vezérlés, aktív fékes, korlátozottan önzáró hátsó differenciálzár), hasmagassága (216 mm), kapaszkodó képessége (39 fok), oldaldőlése (48,7 fok), terepszögei (első 30, hátsó 26, rámpa 24 fok).

Ami akadályozhatja, az az oldalfellépő és az utcai gumi, de nem valószínű, hogy gazdája sokszor vinné úttalan utakra. Milyen betonon? Jókora, 18 colos kerekein és elöl-hátul független felfüggesztésével komfortosan rugózik, fölényesen vonul, s bár tempósabb kanyarokban jelentős a karosszéria oldaldőlésede, van olyan stabil, hogy ne hozza a frászt az utasokra. Fekvőrendőr, kátyú, padka? Bagatell.

A kormányról és a váltóról sajnos itt kell beszámolnunk: előbbi nem lehet elég közvetlen, hiszen nem egyszerű méretekkel és tömeggel van dolga (muszáj is bőszen tekergetni), utóbbinak pedig - kiváltképp az első pár fokozatban - esze ágában nincs minél hamarabb kapcsolni a következő sebességet.

Megszoktuk, hogy a modern automaták hihetetlen alacsony fordulaton elváltogatnak - nos a csúcs-Pathfinder 7 gangos szerkezete komótosan és csak 2000 körül lép. Ahol mondjuk egy német prémium robot már vagy hatodikban ketyeg, ő még erősen gondolkodik az ötödiken. Nincs ez jó hatással sem a zaj, sem a fogyasztás szempontjából.

A sokkal hosszabb Navarához képest jóval gondtalanabbak vele a nagyvárosi mindennapok, csupán a magassága okozhat problémát (bizonyos parkolóházakban vagy mosókban - utóbbit felejtsük is el, irány a minőségi kézi). Persze remek a rálátás a forgalomra, s ha nem sietünk, a "folyós" ülés oldaltartását sem keveselljük. Pazar zene, jó navi, ülésfűtés, tolatókamera, napfénytető, összkerékhajtás, brutális, egyben nyugodt erő - történhet bármi, a Pathfinder sofőrje egész biztosan kiválóan érzi magát. S ha úgy alakul, befér a kispályás focicsapat is - egy cserével.

Finomabb anyagokat, modernebb, megnyerőbb dizájnt, nívósabb, hangulatosabb összbenyomást ad a konkurencia. A nem valami szerencsésen programozott automata és a szupernehézsúly együttese csúnya városi fogyasztást eredményezhet.

Ideális esetben a gazdi bepakolja a famíliát háromgenerációstul, kutyástul, hűtőládástul és horgászfelszerelésestül, terepjárója mögé akaszt egy utánfutót rajta vitorlással, oszt nyomás az Adriára (vagy a Balatonra).

Jól elvan a Pathfinder autópályán - nem túl hangos, szépen elringat, zenéje zseniális, tempomat, navigáció, minden van.

Határozottabb tartású ülés, jobb anyagminőség, alacsonyabb fogyasztás, még kevesebb menetzaj kéne.

Azt jegyeztük meg korábban, a motorról szóló fejezetben, hogy fogyasztása sem vészes. Nos tényleg nem az, ha ritkán használjuk ki őserejét, illetve hát kerüljük a nagyvárosi dugótkat és nem sűrűn autópályázunk. Jobbára békésen hajózgatva a Pathfinder beéri úgy 10-11 liter gázolajjal (gyári átlaga 9,3 l/100 km).

Mi viszont sajnos inkább siettünk, rövideket autóztunk, terepeztünk is vele, s így közel 14-et evett. Mások hasonló tudással és tömeggel 1-2 literrel spórolósabbak, károsanyag-kibocsátásuk is alacsonyabb.

A Pathfinder töréstesztje - még 2006-ban - négycsillagosra sikeredett.

A csúcsfelszerelt, V6-os Pathfinder listára 16 780 000 forint, ebből mostanság másfél milliót elenged a Nissan, így 15,3 M az annyi. Sok? Az. Pláne a prémium hifi + navi + kamera kombóval, ami még eggyel megfejeli, de legalább ad is érte rendesen.

És a Toyota Land Cruiser drágább. Négy hengerrel, minden jóval 18,7 millióba kerül, V8-asan még húzósabb. A Mitsubishi Pajero ára fullosan 16 M, viszont szintén csak négy hengerrel. A Volvo is ennyit kér az XC90-ért. Lexus? Németek? Fölextrázva más liga. És nem is olyan jó terepjárók. Ha az összkerékhajtás csak biztonságérzetileg kell, a méret és a kraft a lényeg, akkor a Hyundai ix55 a nyerő 14 millióért.

15-16 millióért édeskevesen vesznek Nissant még akkor is, ha durván néz ki, durva a hangja, durván megy és durva jó a felszereltsége. Folytköv. egy rovattal lejjebb.

A Qashqai népszerű, és a jó ár-értékű Micrát és Note-ot is kedvelik a népek. Ők a Nissan volumenmodelljei. Meg a Navara.

Pathfinderből elvétve látni a magyar utakon, ami nem feltétlen a modell, illetve a Nissan sara. Sokkal inkább arról van szó, hogy ennyi pénzért prémium nagyautót vásárol az, aki megteheti. A terepjárási képesség és a macsó stílus nem annyira fontos.

Unikumszerű a Pathfinder megjelenésével, de most már V6-os dízelmotorjával is - szeretjük, mert szeretnivaló. A frissítéssel picit frissebb lett kívül-belül, finomabban rugózik, kiváló a felszereltsége, versenyképes az ára.

Határozottabb üléssel, hátul több hellyel, minőségibb anyagokkal, gyorsabb, modernebb váltóval, alacsonyabb fogyasztással és árral még jobban szeretnénk.