Tavaly az autókereskedők nem elhanyagolható hányada a csőd szélén táncolt, nem nagyon volt vevő. Az össz forgalombahelyezés 47 ezer valahányszázra jött ki, ami 28 százalékos mínusz a 2009-es, szintén pocsék évhez képest. Ez persze már a gödör alja - ismétlik esztendők óta az autósok, és az elkövetkezendő néhány évet szépen emelkedő grafikonnal jellemzik. S ha valaki nem hinne nekik, tessék megnézni a januári adatokat: 24 százalékos emelkedés! Azt a mindenit! A semmit megemeltük parányival...

Legyen mindenki optimista, lesz Magyarországon még 100 ezer feletti eladás - mondják őszinte reménnyel. Nos, én marhára nem hiszem ezt. Autósként nem kívánom, hogy Magyarország még parányibb piaccá változzon, de tessék már egy kicsit realistán gondolkodni! A magyar átlagkereset 131 ezer forint, a magyar autóárak éppen azon a szinten vannak, mint az osztrák vagy a német. Egy puritán Golf 4,6, egy Swift 3,3, de még egy nyamvadt Chevy Spark is 2,2 millió forint!

131 ezerből? Ha valaki 300 ezret is keres (per család), de fenntart egy lakást, etet két lurkót, hogy a fenébe lesz egyszer az életben 3 vagy 4 milliója új autóra? Ha félre tud tenni havonta 50 ezret (az már nagy szó!), 5 évig gyűjthet a 3 milliós verdára.

És ugye lehetne hitel, ha lenne. De most éppen olyan időket élünk, amikor az ember fenekébe is bevilágítanak, hogy megnézzék: alkalmas-e arra, hogy törlesszen... Az is biztos: aki az elmúlt években már megégette magát egy-egy főnyereménynek is beillő frankos ámokfutással, háromszor is meggondolja, szeretne-e megint végrehajtóval álmodni!

Szóval én nem hiszek a fellendülésben. Lassan persze növekedünk majd (évente néhány ezres plusszal), de hogy ki és mi tartja majd el a már így is teljesen leamortizálódott márkakereskedői hálózatokat, az számomra rejtély...

Vollner Károly