Hogy egy ordas képzavarral kezdjük: jó mély gödröt ásott magának a centenáriumi jubileumát tavaly ünneplő Alfa, aztán beleugrott. A létra az öregecske 147-est váltó Giulietta. De nem a Fiat Bravo, s így a Lancia Delta klónjaként, hanem új platformra építve, frissiben.

Egy olyan mezőnyben kell helytállnia, ahol időtlen idők óta a Golf az etalon, s ahová mostanság érkezik a Focus. És van még mondjuk az Astra, az Octavia, Megane, C4, 308 és még vagy tucatnyi, jobbnál jobb alsóközepes kocsi.

Nos, mit tetszik szólni a Giuliettához? Mármint formailag. Dobog az a cuore sportivo? Én a bemutatót követően hümmögtem, magamban. Nem is nagyon foglalkoztam a megjelenésével a tények sorolásán túl, hogy aszongya mitós orr, LED-es lámpák, rejtett hátsó kilincs, házon belüli tervezés.

Voltaképp tetszik. De főleg a QV, a Quadrifoglio Verde (képek a galériában).

Nehéz megfogalmazni, de valami hiányzik. Azt várja az ember, hogy egy új Alfa Romeo feltétlen ledönti a lábáról. Nyilván szubjektív: a 147-es ilyen volt (a régebbiekről nem is beszélve). A 156, a 166 is. A 159 gyönyörű. A MiTo, s most ez a Giulietta más.

A Giulietta persze sokkal tágasabb elődeinél. Magunkra csukva az ajtót a milánóiak újdonságában is azonnal elfog az a tipikus modern masszivitás-érzet - nyilvánvalóan ez is volt a cél. Hatalmas lemez-, minimál üvegfelületek, vaskos oszlopok. Komoly, modoros miliő minőséginek tűnő anyagokkal - németes, ja.

Decens a műszerfalon végighúzódó fémszerű műanyag betét is. Hogy valami azért kilógjon a katonás képből, akad pár billenőkapcsoló, sebaj. A csomagtartó 350 literes, korrekt, könnyen pakolható és bővíthető.

Leheletnyivel jobb ülés kéne bele. Formázottabb, sportosabb tartású. De legalábbis hurkás (van amúgy, csak meg kell fizetni). Az összhatás kicsit ingerszegény. A hátra-oldalra kilátás erősen korlátolt (eh, némi áldozat a forma oltárán).

Háromféle felszereltségi szinten kelleti magát az új Alfa-kompakt: van Progression, Distinctive és Quadrifoglio Verde csomag. Utóbbit most hagyjuk.

Széria a 6 légzsák, az ESP, olaszul VDC menetstabilizáló a szokásos segédletekkel (pl. dombsegéd és Q2 differenciálzár-imitálás), a DNA dinamikus üzemmód-szabályozó, a LED-es hátsó lámpa és a nappali menetfény, az MP3-as hifi, a (manuális) klíma, a két első villanyablak és a start-stop rendszer is, például.

A Distinctive (450 ezres felárért) kivitel 16 colos kereke már könnyűfém, továbbá fedélzeti számítógépet, váltási segédletet, kétzónás automata légkondit, bőr multikormányt, komolyabb hifit, négy (automata) villanyablakot, ködlámpát, tempomatot is ad.

Olyan másutt, számos olcsóbb modellnél alapáras tételekért, mint mondjuk eső- és fényérzékelő, sötétített hátsó üvegezés, elektromosan behajtható tükör, tolatóradar, Bluetooth, USB, stb., külön kell még csengetni. Ha igazán exkluzív Giuliettával szeretnénk mutatkozni, a listaárat érdemes erős kiindulási alapnak tekinteni.

Tesztautónk alapmotoros volt, de mivel a Giulietta-paletta minden tagja turbós, az "alap" kitétel nem annyira jelző-, mint tényszerű. Lökettérfogatra 1.4-es, maximális teljesítménye 120 LE, nyomatékcsúcsa 206 Nm 1750-es fordulaton. Az uszkve 1,3 tonnát jó 9 mp alatt viszi 100-ra, s közel kétszer ennyi a vége.

Ezek a számok. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy az 1.4 TB (Turbo Benzina) legalább olyan jó kis motor, mint a VW-konszern TSi-je, az Opel-féle turbónál pedig elevenebb. Zokszó nélkül elketyeg az alsóbb tartományokban (akár 60-nál kapcsolható a hatodik, sőt kéri is az optimális váltási időre figyelmeztető rendszer...), pörgetni meg úgy 5000-ig kifizetődő.

Kevés a 120 ló? Benzinesként még ott az 1.4 MultiAir 170-nel vagy az 1750 TBi 235-tel, míg rugalmas és takarékos dízelt az 1.6 és a 2.0 JTDm erőforrások közül lehet választani.

A környezetvédelmi normáknak - fogyasztásával és károsanyag-kibocsátásával - úgy felel meg a Giulietta, hogy igenis partner holmi élvezkedésben, és ez nem kis dolog az egyre szomorúbb mai viszonylatokban.

A QV kivételével mindegyik Giulietta start-stopos, ami elvileg remek, csak a tesztautóban például olaszos hanyagsággal, ráérősen működgetett. Mentségére: zimankó volt, s jobbára rövid etapokon nyüstöltük.

A márka egyik fegyvere mindig is a káprázatos futómű volt; nos a modernkori Giuliettáé is egész jó. Ha úgy adja ki, kellően feszes, általában pedig nem keményebb vagy rázósabb a kategóriában szokásosnál (elöl McPherson típusú, hátul többlengőkaros a felfüggesztés). És már nem úgy, nem akkora helyen fordul, mint egy csuklósbusz, szuper. Kormánya a közvetlenebbek közé sorolható.

A DNA üzemmód-szabályozó mézesmadzagnak tűnhet, azonban több annál, a lehető legélesebb reakciókért nem a normál és nem a négyévszakos állást érdemes választani...

Biztos a kocsi úttartása (ellentétben például a kóválygó Bravóéval), a sperrimitáló, hajtottkerék-fékező Q2 differenciálzárat is nyújtó menetstabilizáló csak jótékonykodva veszi ki a gyeplőt a kocsis kezéből.

Pontatlanul, akadozva járt a tesztautó váltója. Direktebb kormánynak is tapsolnánk - igaz, a többségnek fontosabb a könnyedség, no meg a kisebb fordulókör.

A sportosságot kábé felejtsük el, vegyük észre viszont azt az eleganciát, amivel a Giulietta vonul a mindennapokban. Majdnem olyan erős a megjelenése és a kommunikációja, mint az ugye puccosabb Deltának. Ilyen, jó érzés vezetni. Kívül elöl-hátul LED-es füzéreivel, bent masszivitásával éri el a kívánt hatást.

Ha nem is hurkás vagy extra oldaltartást biztosító, de megfelelő kényelmű az ülés, a vezetői pozíció átlagos testalkattal tökéletes. A helykínálat elöl-hátul rendben, rekesz, fiók, pohártartó, minden van. Mutatós a műszerfal (mármint úgy mutatós, éérted), átgondolt az ergonómia, semmi nyöszörgés, nyikorgás, recsegés, csavarodás... (Drukkolunk, hogy minél tovább maradjon ilyen.)

Míg a motor a szürke hétköznapokban is okos társ (rugalmasságával, étvágyával), a pontatlan váltó és a lassú start-stop rendszer bosszantó. Parkoláskor kell a tolatóradar a magas far miatt.

Lássuk csak: a motor elég erős, nagyon sokat nem is fogyaszt. Az autó úttartása jó, hangszigetelése szintén. A hosszú hatodikban pihenő váltó nem akadékoskodik, tempomat (a Distinctive szinten) van, egész kényelmes ülés is. Elöl.

A hátra szoruló utasok gyakrabban akarnak majd pisilni, megállni, kiszállni (a kelleténél rövidebb az ülőlap). A csomagtér lehetne kicsit öblösebb.

Egy benzines olasz kocsi sokat fogyaszt, alap. Pláne, hogy mindig tolják neki. Hát, a 120 lóerős, turbós, start-stopos Giulietta elvileg beéri 6,4 liter üzemanyaggal 100 km-enként. A városi étvágya 8,4 - így a katalógus. Nekünk a vegyes tesztátlagunk lett ennyi, de javarészt Budapesten és hidegben, rövideket autózva.

Az új Giulietta aktív-passzív bizonsága példás, Euro NCAP-töréstesztjén csillagos ötöst kapott.

A kicsi, turbós benzinmotorral szerelt autók szépen szaladnak, és nem muszáj őket szétforgatni a dinamikus haladáshoz. De csak akkor fogyasztanak igazán visszafogottan, ha az ember óvatosan kezeli a gázpedált, hamar elváltogatja a fokozatokat, és legfeljebb eljátszik a gondolattal, hogy hej, milyen remekül is menne az autó, ha.

Miként kitalálója, úgy a start-stop rendszer sem kedveli a mínuszokat, az Alfáé meg kifejezetten gyűlöli.

Az Alfa Romeo Giulietta 1.4 TB bevezető ára 4 995 000 Ft, és ennyi pénzért jó vételnek számít.

A Progression listaára egyébiránt 5,5, a tesztelt Distinctive kivitelé 5,95 M. A legolcsóbb dízel (1.6 JTDm 105 Progression) 6,1 millió forintba kerül. A csúcsverzió (1750 TBi QV) 8,4-be.

Azt azért jegyezzük meg, hogy a Giulietta nem az A3-as Audi és 1-es BMW által uralt ligában focizik. Az Alfa-kompakt vetélytársai ööö, nos az összes többi alsóközepes családi autó, élen a Volkswagennel.

Az ötajtós Golf 1.4 TSi 122 Trendline listára 5,28 M. Akciósan olcsóbb, akárcsak az Opel Astra 1.4 Turbo 140 Essentia (listán különben 5,14 M). Tudjuk, hogy készletről Fiat Bravót is kedvezményesen vehetünk, a Lancia Deltát 1.4 T-Jet 120 Argentóként 5,4 millióért adják.

Más megközelítésből az Alfának senki mást nem kell legyőznie, mint magát, a rosszhírét, meggyőznie meg a potenciális vevőkört, folytköv. egy rovattal lejjebb.

Ott hagytuk abba egy rovattal feljebb, hogy az Alfának senki mást nem kell legyőznie, mint magát, a rosszhírét, meggyőznie meg a potenciális vevőkört. Mert az elfogult Romeókon kívül nagyjából mindenki más úgy gondolja, hogy.

Hogy az Alfa Romeo megbízhatósága legalábbis kérdőjeles. Minek, kinek vegyen az ember Alfát, a szerelőknek? És csörög-zörög, nyikorog, durva illesztési hibák, hanyag összeszerelés, elektronikai gondok, stb.

Az új Giuliettára (is) hatalmas feladat vár: be kell bizonyítania, hogy az Alfa igenis képes jó, mai viszonylatban tartós, megbízható, merev, masszív személygépkocsit gyártani. Szurkoljunk együtt!

Sajátos, megosztó, stílusos formaterv; igényesnek, minőséginek tetsző utastér; megfelelő helykínálat; korrekt csomagtartó; erős, takarékoskodni is képes motor; agilis menettulajdonságok, határozott futómű; jó felszereltség; biztonság; versenyképes bevezető ár.

Lassabban dobogó cuore sportivo, elnémetesedés; akadozó váltó; lassú start-stop rendszer; (rossz)híréhez képest magas árfekvés.