Frissnek hat a formaterv, nem is erőlködtek különösebben a módosításokkal. A 2-es jópofa, játékos, imádnivaló, erőltetett trendiség nélkül. Színtől függően éppúgy állhat jól fiatal srácnak, utolsó divat szerint öltözködő egyetemista lánynak vagy negyvenes anyukának. Volt itt még valami, ami megkülönbözteti a korábbi évjáratoktól... Ja, igen, mielőtt elfelejteném, változott a hűtőmaszk. Kicsit olyan, mintha MPS-sé alakították volna a legkisebb Mazdát, pedig erről szó sincs.

Oldalról és hátulról ember meg nem mondja, frissítés előtti vagy utáni darabbal van dolga. A tesztautó furcsa kék színe kevesek ízlésvilágát tükrözi. Nem a 2-es hibája (de nem is a 3-asé).

Kiválóan értenek a Mazdánál ahhoz, hogy minimális ráfordítással is kifejezetten bizalomgerjesztő minőségérzetet produkáljanak bármelyik termékük esetében. A márka palettája hangsúlyozottan nem prémium. A 2-esben is viszonylag egyszerű anyagokat találunk, a megmunkálás minősége mégis példás, semmi sem tűnik olcsónak annak ellenére, hogy nyoma sincs a széles körben elterjedt soft lakk alkalmazásának, vagy éppen habos, puha műanyagos műszerfalborításnak. A bőrborítású kormány kellemes tapintású; a baloldali küllőről, hüvelykujjal állíthatjuk a rádiót, illetve a fedélzeti számítógépet. Egyszerű kialakításúak az ajtókárpitok is, a kerek szellőzőrostélyok itt is szépek. A helykínálat elöl rendben, hátul a lábtér az autó méreteihez képest jó, a fejtér szűkös.

A műszerezettséget nem vitték túlzásba. Nem tartom jó ötletnek a vízhőfokmérő kispórolását, a kéken világító, hideg motorra figyelmeztető lámpácska sovány vigasz. A fűtés ugyan erős, de a ventilátor levegőszállító kapacitása kissé aluldimenzionált. Az ülésfűtés csak egyállású. Örültem volna egy könyöklőnek még akkor is, ha alapvetően nem hosszú utakra szánták a kis Mazdát. Helyenként, az ajtózsebek szélein sorjás műanyaggal találkozni.

A 84 lóerős Mazda2 TE vagy TE Plus felszereltséggel vásárolható meg. Előbbiben széria a 6 légzsák, a ködlámpa, elektromosan állítható, behajtható és fűthető a tükör, villanyablakból kettő van, bőrös a multikormány, digitklíma, hifi és fedélzeti is dukál. A TE Plus - 300 ezer forintért - például menetstabilizálóval, alufelnivel, esőérzékelővel, ülésfűtéssel és még két villanyablakkal több.

Tempomat is kéne? Az 1.5 102 LE GTA kiváltsága. Az ablakemelők közül csak a balos automata. A kormány csupán magasságában állítható.

A még egész jó árú 1.3 75 LE CE verzió bizony igen fapadoska. Árakról lejjebb.

Az agyonburkolt, kilúgozott, ellelketlenített Euro5-ös motorok korában felüdülés a csöppnyi benzines egység. Régen ültem olyan autóban, ahol a mechanikus zajok ilyen élvezetesen szűrődtek a motor felől az utastérbe. Igényes konstrukció változó szelepvezérléssel, papíron 84 lóerővel, pörgetve eleven viselkedéssel.

Háromezres fordulatig lusta. Negyedikből nem ritkán két fokozatot kell visszaváltani ahhoz, hogy érdemben történjen valami. Példáként a hasonló teljesítményű, VW-konszernes 1.2 TSI lényegesen élettelibb, de említhetnénk a kisebb, mégis virgoncabb 1.2-es Jazz-motort is.

Itt jön el a 2-es ideje. Ezért szerettem meg első találkozásunkkor, ez tetszett most is, ezért tartom az egyik legjobb kisautónak a mai modellek közül. Gokartszerű vezethetőség, hála a sarkokba tolt kerekeknek és az elődnél kisebb súlynak. Igen, jól olvasták, a Mazda ebben a kategóriában is hű maradt elveihez, és az elődmodellnél könnyebb autót dobott piacra. Nem csupán az irányíthatóságra, hanem a fogyasztásra is jótékony hatással van a felesleges kilók leadása. A váltóval élvezet dolgozni, ergonómiailag tökéletes helyen van, ultrarövid úton, lézerpontosan jár. Informatív, érzékeny, cseppet sem túlszervózott kormánymű kerekíti az összképet. Ismét bizonyították a japánok, hogy nem kell sem milliókat költeni, sem sok száz lóerőt csatasorba állítani egy kis örömautózáshoz.

A modellfrissítés során feszesebbre hangolták a futóművet. Szerintem semmi szükség nem volt rá, az úttartással eddig sem volt gond, a rugózási komforton viszont reszelhettek volna még egy kicsit.

Szerencsére maradt még olyan márka, amelyik nem felejtette el, hogy miért hívják a kisautókat kisautóknak. Nincs mindenkinek szüksége hatalmasra nőtt Grande Puntókra vagy Polókra. A 2-es városban kezes, könnyen átlátható, nehézségek nélkül parkolható, fordulékony. Jó érzés, hogy sem pénztárcánkat, sem környezetünket nem terheljük felesleges mázsák kocsikáztatásával.

Értékelhető hangon szóló rádió és csomagér-világítás áll legelöl a kívánságlistámon.

Ha már fordulaton van, jól húz a motor, az autópályatempó négy személlyel sem jelent gondot.

Kár mellébeszélni, nem arra van kitalálva a 2-es, hogy sok száz kilométert töltsünk benne egyszerre. A gördülési zaj zavaró mértékű már kis sebességnél is, az ülések nem nyújtanak kellő oldaltámaszt, az ülőlap nagyon rövid. Nem ártana a hatodik fokozat sztrádán, és egy tempomatot is értékeltem volna.

Anno ötcsillagosra törték, jól felszerelten aktív-passzív biztonsága remek. Fogyasztása és károsanyag-kibocsátása elvileg kiváló (5,1 l/100 km és 119 g/km).

Az 5,1 nekünk is majdnem, egy tized híján összejött, viszont városon kívüli üzemmódban. A tesztátlag egy literrel több lett, sebaj.

Szép kis summát el kell költeni ahhoz, hogy elmondhassuk: tényleg überbiztonságos Mazda2-ben ülünk. A mind szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak pedig muszáj megfelelni, jaj, közeleg az idő, amikor a zoom-zoomból is züm-züm lesz.

Az alapmodell 1.3 75 CE ára 3 369 900 forint. A 84 lovas TE már 3 899 900-ba kerül. A tesztelt TE Plus kivitel 4,2 M. Na, ehhez viszonyítva az 1.5 102 GTA 230 ezres felára nem is vészes.

Eddig sem volt olcsó a Mazda kisautója, most sem az. Ennyi pénzt (mondjuk 4,2 milliót) kevesen adnak ezért a kategóriáért, legalábbis mifelénk és manapság (hiszen kijön belőle egy kompakt kombi akár).

Az új Swiftet például drágálljuk? Igen. Nos, 200 ezerrel olcsóbb hasonló konfigurációban.

A praktikus, de rút és nem túl sikeres elődhöz képest kifejezetten sikeres az aktuális széria. A többi Mazda modellhez hasonlóan köztudottan élvezet vezetni, jól tartja az árát és híresen megbízható. A japánok az átlagosnál márkahűbb ügyfelekkel rendelkeznek.

Egy Yaris vagy éppen egy Jazz általában hamarabb ugrik be a kisautót keresőknek, mint a 2-es. A régi típus szinte láthatatlan volt, a kis Mazda kevésbe beágyazott a köztudatba, mint az említett riválisok.

Könnyű építés, élvezetes vezethetőség, felesleges dolgok elhagyása, jó minőség, könnyű használhatóság, remek értéktartás, csekély szervizigény. Ezek kellenek ahhoz, hogy jónak számítson egy kicsik között induló autó. Miközben a gyártók zöme tökéletes mindenest igyekszik faragni belépőmodelljeiből is, ennek minden előnyével és hátrányával, a Mazda "csak" egy remek kisautót kínál. Szimpatikus.

Jobb ülésekkel és emészthetőbb árral sokkal sikeresebb lehetne.