Mindinkább szeretem a Peugeot-t, már elnézést a vallomásért. Mert végre jó kocsikat gyárt PSA-konszerntestvérével, a Citroennel együtt. Az 508-ast kis túlzással remegve várom. Közben évek óta ráncolom a homlokom, mert bár a 207 RC ügyes és gyors kis gép, benne sem láttam a versenysport utcai megjelenítését. Holott a márka esztendőkön keresztül uralta a ralivébét (a 206 WRC-vel). Most meg a 207 S2000 a sláger. Le Mans is a franciák oroszlánjáról (plusz az Audiról) szól.

Nem mintha ez az RCZ féktelen száguldozásra, centizett féktávokra, gumifüstölésre és benzinégetésre csábítana, de mégiscsak sportosnak néz ki - széles, lapos, viszonylag alacsony verda. Sebességet ígér, adrenalint. Hogy megadja-e, arról később, lejjebb.

Tömör, elegáns, krómos. Hatalmas a szája, hatalmasak a kerekei (18 vagy 19 collosak, a tesztautóra persze a nagyobbat csavarozták). Itt domborodik, ott éles vonalakkal határolt. Hátul dupla kipufogóvég, diffúzorszerűség és amit nem mindig látunk, egy kis légterelő szárnyacska. A kupola íve és maga a "horpadt, púpos, buborékos" tető anyaga, fénye is különböző lehet, parádé.

A 308-alapú kétajtós, Grazban, a Magna Steyr üzemében összeszerelt RCZ bemutatásáig az Audi TT volt a kategória eminense. Voltaképp ő jelentette a kategóriát, hiszen a BMW Z4, a Mercedes SLK, a Porsche Boxster vagy a Nissan 370Z eltérő karakter. A Volkswagen Scirocco is. Mazda RX-8, Alfa Brera? Laguna kupé? Mások.

Szóval TT. Ami félig ugye magyar, és hát a Peugeot formatervező részlegében bizonyára nem egyéb, mint egy Audi-poszter lógott a falon. Sebaj, így vagy úgy, gyönyörű műtárgyat alkottak és becsülendő tempóban, mert két és fél évvel tanulmánykénti bemutatása után tokkal-vonóval el is készült az RCZ.

Bár sportosnak szánt stílusjegyekkel a keret nélküli ajtón túljutva is találkozni (lapított kormány, alupedálok, kagylósított ülés integrált fejtámlával), az RCZ bent is inkább elegáns, hangulatos. Bunkerhangulatos, mert kellően mély az vezetői pozíció, az övvonal magas, az ablak kevés.

A műszerfalat is bőr borítja, króm van, zongoralakk van, pazar minőségérzet és megfelelő ergonómia. A befolyásoltság itt is teTTenérhető, de, hogy mégis meglegyen az egyediség, a márka több modelljéből is ismerős középkonzol tetején egy mutatós óra figyel. Mint analóg is mutatós.

A csomagtartó lapos, de terebélyes, alapból 321, rekeszestül, pótkerék nélkül 384 literes, a hátsó üléstámlát előredöntve bővíthető.

Az RCZ 2+2 személyes, de pluszkettőből egy senki ne akarjon lenni. A hátulról/hátra ki/beszállás, pakolás sem leányálom. De a simán előrekászálódást, s az onnét fejbeverés nélküli kikecmergést is szokni/tanulni/tűrni kell - na ja, a szépségért szenvedés alap.

Széria a kikapcsolható ESP a szokásos egyéb hárombetűssel és funkcióval, az elsőkön túl oldallégzsák, a kétzónás automata klíma, a tempomat, a tolatóradar, a Bluetooth-kihangosító, az USB-csatlakozó, az MP3-at is játszó hifi, a 200 lovas motorhoz a Sport csomag (kisebb kormány és váltókar, spéci műszeregység, Sound System rezonátor), a sportülés, a varrott, puha műszerfalborítás, a 18 collos alufelni, a ködlámpa például.

Persze az RCZ igazán izgalmassá tételét, felcicomázását is meg kell fizetni (19-es kerék, karbontető akár, bőrbelső ülésfűtéssel, elektromos állítással, navigáció, merevlemez, JBL erősítő, fény- és esőszenzor, első parkradar, Xenon, keréknyomás-ellenőrzés, stb.), vagy legalábbis megérheti.

A Peugeot azt mondja, hogy saját fejlesztése a motor, de tudjuk, hogy a PSA és a BMW együttműködik, na mindegy. Vegyük úgy, hogy hasonló blokk dolgozik - legnagyobb örömünkre - a DS3-tól a Cooper S-ig, sőt ilyesmi erőforrást használ 2011-től a WRC (rali), a WTCC (túra), egyhatos lesz nemsoká a Forma-1 is.

Tehát ez a THP motor 1,6 literes, közvetlen befecskendezéses, szívó- és kipufogóoldalon is változó szelepvezérléses, turbója kettős beömlésű. Kérhető az RCZ-be 156 lóerősként, automata váltóval is, de így az igazi: kerek 200 lóval és manuálisan. A gyorsulás ugyan nem egetrengető (sem papíron, lásd 7,5 mp, sem érzetre), de annyi kraft mindig rendelkezésre áll, hogy sose szomorkodjon a sofőr.

Szeret pörögni, rugalmas és kultúrált járású, fogyasztása sem vészes, sőt. És ami a hab a tortán, egyben ötletes átverés, az a Sound System. Ő egy membrán, s egy rezonátorcső a motortérből az utasfülkébe. Gázadásra vérpezsdítő dallamokat játszik, miközben az utca népe csak egy diszkréten susogó ufót lát elsuhanni.

Ha már átverés, ha már vezetési élményt fokozó akusztikum, akkor - hangsúlyozom: szerintem - lehetne teltebb, durvább a közvetített hang. Az se volna baj, ha választhatna az ember mondjuk négyhengeresen üveg-, sorhatosan fémes, V8-asan bugyborékoló szólam közül. Továbbmegyek és kérnék még egy öthengeres Volvo- (Focus ST, RS) vagy Audi-hangot, 12-es Ferrarit - rendben, befejeztem.

Ami fontosabb, hogy egy leheletnyivel mozoghatna frissebben az autó. Nem a motor hibája. Hogy az üres tömeg 1,3 tonna, ez az egyik, a kényszerű környezetvédelmi megfelelés a másik.

A modell gyors elkészültét és viszonylagos olcsóságát az is eredményezte, hogy egy, már meglévő platformra húzták. A hátsó csatolt lengőkaros felfüggesztést nyilván megerősítették, egy "mezei" 308-as Peugeot így nem fordul, az tuti. Meg nem is ilyen merev.

Viszont a kormány - ismét csak szerintem és egy csöppet - szolgálhatna több információval, a váltó pedig lehetne még pontosabb. Ezzel együtt manuális váltó Peugeot típusú személygépjárműben még sosem volt ilyen jó.

Az alacsony súlypont ellenére a némileg orrnehéz és elsőkerekes RCZ "természetes" alulkormányzottsággal viselkedik a húzós fordulókban. Az ESP enged holmi játszadozást, de ki is iktatható, remek. A fékrendszer teljesítménye bőven elég.

A feszes hangolás és a malomkerék rossz úton, azaz Magyarországon általában ráz, de nem vészesen.

Élvezetes, mert erő van, egész jó váltó, egész pontos kormány, pazar vezetői pozíció, némi oldaltartást is nyújtó kényelmes ülés is. Izgalmas kis menetekre csábít hát az RCZ, ha meg a vilantás a cél a haverok, a barát(nő), a szomszéd, a mindenki lenyűgözésére, a Peugeot-kupénál alkalmasabb eszköz kevés akad széles e világon (ennyi pénzért). Oké, nem nyílik a teteje, arra ott a 308 CC.

Kellemesen szól amúgy a hifi külső adathordozóról, saját merevlemezéről, bárhonnan, az ülésfűtés gyors, de kell is (nyáron hiányzik majd a szellőztetés...), pohártartó, egyéb rekesz, minden van.

A mély üléspozíció sportoláskor örömforrás, hétköznap, a dugóban, parkoláskor szívás (nem mintha ne lehetne feljebb húzni); kilátni nem könnyű, takar az A-oszlop, a tükör is. Hátra-oldalra sem panorámás a dolog.

Oh, és ami nekem pl. eszembe sem jutott a tesztidőszak alatt: ha fokoznánk a vagánykodást, mondjuk a lámpánál állva-várva a kézifék mellől kézzel is előcsalogatható a különben kétállású, tempófüggő hátsó légterelő. A Peugeot ebben a műsorszámban sem akart lemaradni az Auditól.

Újabb bárdolatlan szubjektum és egy bűnbánás: szerintem szárnyaszegetten szebb az RCZ feneke. El is felejtettem úgy lefotózni, hogy. Bocsánat. Ilyen, ha kibújt. De ilyen is lehet.

Két embernek teljesen rendben van. Ők elférnek, a csomagok is. Az ülés kényelmes. Az autó csendes (csak gyorsításkor membránol). A sebességhatárolós tempomat klassz. Úttartás, rugózás? Jó úton jó. Fogyasztás? Nem gáz.

Ha Peugeot-fanatikus, kupéimádó és gazdag lennék, aki a lehető legritkábban akar tankolni, dízel RCZ-vel falnám a kilométereket. Mit sorakoztassak fel még ellene (muszájból)? Kevésbé praktikus, hátul szűk, blabla.

Aktív-passzív biztonsága rendben - törésteszten még nem járt, de a Peugeot reményei szerint öt lesz a csillag. Gázoláskor egy pirotechnikai töltet 55 mm-rel megemeli az alumínium géptetőt - a gyalogosvédelemre is gondoltak.

A 200 lóerős, turbómotoros RCZ gyári átlagfogyasztása 6,9 l/100 km. Nálunk vegyesben 8-at, városban 10-et evett. Hidegben, nem spórolva.

Vegyen dízelt, aki ezt sokallja. Vagy várjon még egy kicsit, lesz ugye dízelhibrid Peugeot is hamarost. Vagy vegyen elektromos Iont, bicajozzon, sétáljon, nem erőszak a tortaevés, szabad a vásár, stb.

Az 1.6 THP 200 ára 8,8 millió forint, a 156 lóerősé 7,8, a kétliteres dízelé 8,6 M. Az Audi TT-ért minimum 10,1-et kérnek, és az még csak az 1.8 TFSI 160 lóval.

Jutányosnak akkor sem nevezhető az RCZ ára, hiszen becsülettel fölextrázott tesztautónk már bőven túlhaladt a 10-esen. Olcsón az oroszlán sem adja a bőrét.

A PSA egyre jobb termékekkel rukkol elő. Minőségi, klassz autó a Peugeot, de úgy, hogy mit sem veszített legendás kényelméből. Ár/értéke rendben, megbízhatóságára remélhetőleg igenlő választ adnak a következő évek. Az RCZ bizonyos értelemben márkafüggetlennek is tekinthető, annyira különleges a kinézete (noha orra kiköpött, illetve ledöngölt 308). Biztosan sokakban kelt birtoklási vágyat.

A francia kocsik leszarozása még sokáig népsport lesz. Hírük, értéktartásuk nyilván nehezen változik pozitíve. Egy ilyen rétegmodell, mint az RCZ kicsit persze mindig más - meglátjuk, mennyi fogy belőle és megkedveli-e a piac. Átpártolnak-e a TT-szimpatizánsok, elhalász-e pár kuncsaftot a Peugeot az Audi elől.

Le a kalappal a Peugeot illetékesei előtt, mert jó gyorsan, időre, a márka 2010-es jubileumára elkészültek az RCZ-vel, és nem végeztek félmunkát. Elegáns, vonzó külső illő belsővel, remek motor, egész jó váltó és futómű, élményfokozó rezonátor, kényelem, felszereltség, versenyképes ár, minőség, jogos a taps.

Lehetne picit agilisabb, élettelibb és még izgalmasabb. Mondanám, hogy a komfort és a környezetvédelem rovására, de akkor egyrészt nagyon nem lennék trendi, másrészt meg az emberek kényelmesen trendik. Az RCZ is az.