Döntéshozók tanakodnak:
- Hogy nézzen ki?
- Az attól függ, hogy Magyarországon mennyit adtak el belőle...
- Sokat. Még többet.
- Hogy a magyarok a sajátjuknak érzik-e...
- Az ő autójuk, nem igaz?
- Végül, hogy mi lesz a neve.
- Új Swift, mi más?
- Akkor túlbeszéltük.

És pont. A Swift, amelynek előző két generációja (tehát a másodiktól kezdve) a magyar utcakép és a hazai háztartások jelentős részében meghatározó tényező volt (főleg ötajtósként), külsejét tekintve az elődhöz képest alig változott. Olyannyira nem rugaszkodtak el a rajzolók, hogy (nagyon helyesen) meghagyták a fekete oszlopokat. Nem így a beltartalom, de erről majd később. Szóval, a Swift formáján tulajdonképpen nem, részletein csak minimálisan változtattak. A fényszórók és lámpák nagyobbak, jobban belemarnak a sárvédőkbe: mintha Liptai Claudia vadabb sminket tett volna föl. Fogytak a párhuzamos vonalak, az ívek kevésbé iskolásak, egyenesen merészek. Elölről kevésbé macis, hátul jobban pucsít, oldalról pedig az eleve 15-ös kerekek tűnnek fel: sportosabb összképet generálnak. A lényeg az összbenyomás, nem egy vadonatúj külsőt, hanem friss, jól eltalált hangulatot kaptunk, és ez még elég is lehet. Ezért Pro.

Még a hátsó ködlámpa sem költözött el. Ez tulajdonképpen lényegtelen kérdés, épp csak ódivatú a megoldás. Az új generáció mellé oda kell tenni egy régit, hogy jól lássuk a különbségeket, de egy-két itinert mi is adunk. Ha az antenna hátul van, akkor új. Ha a hátsó lámpában van átlátszó rész, akkor is új. És végül, a Swift átlépett az autóipar exkluzívabb gyártóinak sorába: a hátsó ablaktörlő már nem balról jobbra, hanem jobbról balra töröl. Ez önmagában nem kontra, de mégis, a sofőr mögötti rész később lesz tiszta, na. A formázott fenéken egyébként rögtön látszik, hogy a hátsó ajtó kisebb lett, vagyis szűkebb nyíláson át pakolhatunk.

Teljesen más. Erről beszéltek sokat a Suzukinál, tehát, hogy ez egy új fejlesztés a ruha alatt. A középkonzol lépcsőzetes blokkjai hangsúlyos formatervet adnak, és a kívül tapasztalt merészebb, divatosabb vonalvezetés bent is visszaköszön. Meghatározó a minőségi összeszerelés, a kellemes kinézet, a jófajta anyagok és a sötét tónus a jól elhelyezett fémszínű betétekkel. A műszerek és kijelzők modern külsővel, kevesebb piros fénnyel dolgoznak, és nincsenek már miniatűr gombok a középkonzolon. Jó fogású a kormány, kényelmes az ülés, tágasságérzettel megtoldva. Hátul a magasak is elférnek, és a jobb oldalon be lehet ide ugrani, akkora a nyílás az előretolt ülés mögött. Sok apró rekesszel, pohártartóval rendelkezünk, ha Swiftünk van.

Hátul szinte egybeöntötték a kopogós burkolatot. A sofőr ülése nem csúszik előre a támladöntéssel együtt, mintha kizárólag a túloldalon javasolná a hátraszállást. A vezetői helyzet magasaknak nem tökéletes, de leheletnyire van attól: vagy a kormány lesz közel, vagy a pedálok messze. A csomagtartó maradt 211 liter. És helló, a váltógomb is ugyanolyan, mint régen!

A tesztautó egy GS-nek kinéző GLX volt: Bluetooth, tempomat, ülésfűtés, nyomógombos indítás például csak az előbbiben van. De a háromajtós 1.2-es GS-sel nem kapható, innen tudom, hogy GLX. Lényeg, hogy a felszereltség nem a biztonságon spórol. Minden új Swift ugyanolyan jó ebben, mint egy másik új Swift. ESP, EBD szériában van. Passzív oldalon hét légzsák (a vezetőnek térdnél is), Isofix-pontok és biztonsági pedálok gondoskodnak az utasokról. Elektromos ablak és légkondi minden Swiftben található, a GS-ben automata a klíma. A GLX egyébként a javasolt minimum is, mert az alap GC biztonságos ugyan, de nincs benne napellenző, utastér-világítás, központizár, fordulatszámmérő (!) és rádió.

Meglövöm a GS-t is: a 7 (8-9?) lépésben beállítható Bluetooth-on elbuktam, az ülésfűtés vagy éget, vagy nem fűt, az automata klímát menet közben nehéz fokonként állítani, mert nagyon érzékeny a forgókapcsoló. A japános "felszereltség - csak csomagban" nem szimpatikus vonás, én nagyon szeretném a GLX-et néhány jól használható opcióval (tempomat, felhasználóbarát Bluetooth) kiegészíteni, természetesen pluszpénzért, de még mindig négymillió alatt. Igen, merthogy van Swift fölötte is (és nem az előd 1.6 Sport az, naná).

Az új "kisebb benzines" 1242 köbcentis, de szívó- és kipufogó oldalon is változó vezérlésű. Erősebb, mint az 1.3-as, Euro5-re visszafogva is megfelelő dinamikával megy. Nyomatékban, teljesítményben picit jobb, mint az 1.3-as, de ez a "pici" magasabb fordulaton éled, tehát pörgetős a játék. Városban, országúton elég. Két-háromezer között már van élet, alatta meg nyugodt, kímélő autózásban van részünk.

Nem produkál kiugróan erős sávot, persze ezt lehet folyamatosan leadott erőnek is mondani. Kétezres fordulat fölött egyenletesen, de visszafogottan gyorsul. 100 km/óráról nehezen szedi össze magát újra 130-ra.

Kényelmes. Kanyarban, úthibán nem pattog el nagyon a hátulja. Kicsi a tengelytávja, de még ez sem megy nagyon a menetkomfort rovására. Érdekes volt, hogy szűkebb íven kevésbé tűnt orrtolósnak, mint elnyújtott kanyarban. A kormányzás városban nagyon könnyű, nagy sebességen megfelelően felkeményedik. A váltókar közepes erővel kapcsolgatható, szinte magától ugrik a helyére, néha már túlságosan is magától, mintha egy dombon esne át. Érdekes érzés, de nem kellemetlen.

Az előd sprődebb viselkedésével férfiasabb érzetet keltett. Keménységnek nyoma sincs, a sofőrhöz eljutó visszajelzések tompábbak.

Egy-négy személynek megfelelően tágas, a rádió hangzása sínyli meg legjobban a kisautóságot. Városban elsőrangú, mert kis helyet foglal, de elég mozgékony. Majdnem 500 kg a terhelhetősége! Keveset fogyaszt, és 69 kilowattal még épp a középső kgfb-sávban marad. Egyébként van valakinek épkézláb ötlete a Swift gyökeres átrajzolására?

Háromajtósként résmodell. Valójában, ha utaznánk vele, maximum kétszemélyes. A 211 literes csomagtartó kisautónál is kevés, ráadásul az elődénél magasabb lett a lökhárító küszöbe, és a kalaptartót még most sem emeli maga után az ajtó. Második mozdulattal felemelhetem, hogy bekattanjon, és akkor megáll, de én azt nevezem új generációnak, ahol az ilyen, nyilvánvaló hiányosságokat kijavítják. A külső tükrökkel vigyázni kell, mert nem úgy mutatják a közeli járműveket, ahogy megszoktuk. Nagyítanak, vagy mi. A klíma három személy páráját már nem veszi le az ablakról, ha kizárjuk a külső levegőt.

Autópályán a kormányzás finomsága jól észrevehető, a sebbességhatárolóval pedig nagyon felhasználóbarát módon dirigálható az autó. Országúti tempóig nagyon csendes, de...

... de autópályán felhangosodik, billegni kezd a szélben, és nekiáll zabálni. A tempomat gombnyomásra egységnyit gyorsít, tehát elengedés után még egy picit. Ezt a tempomatozók kedvéért le kellett szögeznem, nehogy rosszul lőjék be a követésit a gombbal.

Városban, télen 5,5-6 litert, országúton féllel többet evett. A vegyes átlagot pályázás nélkül képes is hozni. Könnyebb, mint az elődje, és kisebb az emissziója. A dízel felára durva becsléssel százezer kilométer alatt térül meg, ez elég jó érv a benzines mellett. Biztonság terén hoz minden elvárható minimumot (öt csillag).

Autópályán kétarcú, de inkább iszákos. Talán a szélnek köszönhető, de 8,5-tel mentünk odafele, 6,7-tel értünk vissza ugyanazon az úton, nagyjából ugyanolyan tempóval, ugyanolyan hőmérsékleten. Kellene egy hatodik fokozat, nem luxusból, hanem ésszerűségből. Ütközési próbán az oldalsó oszloptesztnél kapott nagyot a bábu, de még elfogadható volt a terhelés.

Az 1.2 GLX AC ESP ára közelíti a 3,6 millió forintot. A Mazda2, a VW Polo 150-200 ezerrel drágább, a Renault Clio legalább ennyivel olcsóbb nála. Meglepődtem rajta, de a GLX szintjére hozott Opel Corsa az összesnél drágább, igaz, 1.4-es motorral.

Önmagában véve 3,7 millió sok egy ekkora autóért. Metálfénnyel, három ajtóval, kicsi csomagtartóval. Mondom még: Kia Venga 1.4 CVVT LX P1, egyenértékű a GLX-szel, akciósan csak 3,5. A legolcsóbb metál-Swift (GC AC ESP) ára is 3,25 millió. De legalább biztonságos, és nem izzaszt.

Kiváló minőség, bőséges felszereltség, divatosabb külső, alacsony fenntartási költségek szerettethetik meg velünk újra a Swiftet.

Csak az idő adja meg a választ, hogy kitörhet-e a suzukis, lesajnálós magyar kisautós képből. Szerintem nem fog, bár megérdemelné. Magunkra vessünk, lásd a mellette szóló érveket. Igazából az tűnik fel, hogy a fapados Swift korábban igazi belépőmodell volt, belépőárral. Most ilyen nincs, bár örüljünk, hogy a biztonságban nincs kompromisszum.

Jó autót kaptunk. Ugyan nem vitték túlzásba az új generáció formatervezését, de úgy látszik, a járt út filozófiáját érvényesítették, belül pedig előreléptek. Kisautó a javából!

Kicsit fáj, hogy kívülről azért mégis csak egy ráncfelvarrásról beszélünk, és nem lett nagyobb a hely. Ahogy telnek az évek, lesz majd millió ebből a Swiftből, meg sokmillió a régi Swiftből, amelyek kopottabban néznek ki és gyengébben felszereltek – mi lesz így a használt árakkal? Hogy alakul az új Swift értéktartása? Pedig még a régi is kisautó a javából, és versenyezni kell vele.