ST=Sport Tourer, azaz a sportosnak titulált Seat márka legújabb kiskombijának nevébe is becsempészett némi emocionális töltetet. Az egy dolog, hogy a forma messze nem versenypályára épített kocsit idéző, az meg egy másik, hogy a hétköznapi praktikum, illetve a stopper és a riválisok elleni harc köszönőviszonyban sincsenek egymással. Javasolnám, hogy a továbbiakban az ST kitételt fogjuk fel úgy, mint Sok Táska, és akkor abszolút helyén kezeljük az ügyet.

Azt az ügyet, mely meglepően keveseket foglalkoztat az össznépi "teremtsünk minél több kategóriát, tömjünk be nem létező lukakat, hitessük el jól az emberekkel, hogy magasépítésű valamikre van szükségük (SUV), ha már az is uncsi, keresztezzünk (crossover), de minek az a rengeteg ajtó (crossover kupé), a kupénak bezzeg kevés a két ajtó (négyajtós kupé) és a lehetőségek tárháza voltaképp végtelen" című történetben.

A Seat Ibiza ST egy olyan aprócska osztályba iratkozott be, ahová rajta kívül eddig csak a konszerntestvér Skoda Fabia kombi, a Renault Clio Grandtour és a Peugeot 207 SW járt. Mert a B-szegmensben is más, divatosabb, egyterűs szelek fújnak manapság (a Honda Jazz nyomdokain lásd Kia Venga, Hyundai ix20, Opel Meriva).

A nehéz időket élő spanyolok mégis úgy döntöttek, hogy abból főznek, amijük van: megtoldották a negyedik generációs Ibizát, s emígy lészen egy új modell, az ST. Hátha ráharap a piac. Az előző Ibizából nem volt kombi. A másodikból igen, félig-meddig: őt Cordoba Variónak hívták.

Minden szögből kvázi semleges alakot nyert a ferdehátúnál (hátsó túlnyúlásával) 18 centivel hosszabb ST: arca morcos, mint az Ibizáé alapból, fara gömbölyded, sallangmentes, sziluettje emelkedő övvonalról, lejtős tetőről, csapott ötödik ajtóról, azért némi dizájnolásról csak-csak árulkodó. Nem kelt heveny szívdobogást. A kis tetőszpojler sem.

Az utaskabin elsősorban helykínálatával győz meg - elöl és hátul is viszonylag tágas és kényelmes az Ibiza ST. A vezetői pozíció széles tartományban állítható, jó, miként - érzetre - az általános összeszerelés is az. A kemény tömésű ülés átlagosan komfortos. Az ergonómia megfelelő. Tárolórekesz, pohártartó szép számmal. A korrekt kialakítású csomagtartó 430 literes, bővítve közel 1,2 köbméternyi tér áll rendelkezésre (francia konkurenseinél jobb, a Fabiánál gyengébb). A rakodóperem alacsonyan van, könnyű a pakolás.

A hátsó ülőlap, majd a támla előrehajtása után lépcsős marad a csomagtartó padlója. Az utastér anyagminősége - szemre, tapintásra - legfeljebb közepes, a dizájn erősen visszafogott.

Alap (Reference) a manuális klíma, a 4 légzsák, az első elektromos ablakemelő, a négy irányban állítható kormány, az osztottan dönthető hátsó üléstámla, a CD-s, MP3-as hifi, a távirányítású központi zár, a (fekete) tetősín, például.

A Style szint alig valamivel drágábban kanyarfényként is funkcionáló ködlámpát, fedélzeti számítógépet, bőrkormányt, tempomatot is ad. A Sport kivitelt nyilván főleg sport(os) üléseiért érdemes választani.

Jó hír, hogy ESP-től (billenthető) panorámatetőig, automata légkonditól automata (DSG) váltóig minden kapható az Ibiza ST-hez is.

Nem annyira jó hír, hogy a kipörgésgátlóval, elektronikus fékasszisztenssel, guminyomás-ellenőrzéssel és dombsegéddel is járó menetstabilizálóért 121 ezer forintos felárat szab meg a Seat, és a további csomagok és extrák is alaposan drágítják az autót.

(Tesztautónk egy 2010-es összeállítású Comfort változat volt elektromos mozgatású, fűtött tükrökkel, tempomattal és kanyarfényes ködlámpával akciós áron.)

A jó öreg 1.4-es szívómotor (85 LE) a középső a benzines palettán, van "sima" és feltöltött 1.2-es is 69 és 105 lóerővel. Utóbbi lehet a legjobb, más modellekben ugyanis nagyon szerettük. Dízelből 1.2-es vagy 1.6-os választható 75-105 lóerővel.

Ez az egynégyes alul kissé vérszegény, cserébe halk és szerény étvágyú. Összességében átlagos dinamizmussal mozgatja az 1,2 tonnás autót.

Húzatva, magas fordulaton megjön az ereje, viszont ekkor meg már bömböl, kevésbé harmonikus, fogyasztása is megugrik.

Könnyű kormány, könnyű váltó, a ballonos (185/60 R15) kerekeken megfelelő rugózási komfort, egész felnőttes viselkedés kanyarban - ilyesmit kínál a Seat kiskombija. Semmiben sem kiemelkedő, igazából észrevétlenül teszi a dolgát. Ezt fogjuk fel dicséretként.

A kisujjal pörgethető volánon át sok infót nem tudni meg az útról, a vajpuha váltóval kapcsolgatni minden, csak nem élvezet. Oké, ezzel az Ibizával is be lehet esni egy túltempózott fordulóba, majd onnan kievickélni tapadásért könyörgő, síró gumikon, csak ugye minek. Az autó, de az autósport sem erről szól.

Kiscsaládosok ideális autója lehet az Ibiza ST, mert utastere és csomagtartója is kellően tágas. Gyerekülésekbe gyömöszölt csemetékkel, nagybevásárlással, néhány lapraszerelt bútorral is elboldogul, a forgalomban vagy parkoláskor nem túlméretes, könnyű vezetni, motorja elég erős a mindennapokban. A kárpitok tartósnak látszanak. A hátsó ajtó szélesebbre tárul - gondtalan a ki/beszállás.

Nem feltétlen sportszerű így belekötni egy helyváltoztatásra hivatott személygépjárműbe (az előző kontra-rovatban sem volt az), de csak kikívánkozik az emberből, hogy az Ibiza ST túl "szürke", túl halvérű, túl fantáziaszegény ahhoz, hogy sikeres legyen.

Jó, mert jó a helykínálat, elég kényelmesek az ülések, a sofőr legyen akámilyen testalkatú, valószínűleg tökéletes vezetői pozíciót talál, a tempomat pihentető, a menetzaj elviselhető, az úttartás remek.

Megpakolva harmatos dinamika, megugró fogyasztás.

Szuper, hogy kábé valóban annyit fogyaszt az 1.4-es Ibiza ST, mint amennyivel a gyár kecsegtet (5,9 l/100 km) - ritkaság a javából. Ha nem forgatjuk a motort, ha nem akarunk mindenáron sportos menettulajdonságokat előcsalogatni (úgysem sikerül), ha szépen, időben elváltogatjuk a fokozatokat és keveset dugózunk no meg autópályázunk, 6 liter környékén eszik.

Az EuroNCAP még 2008-ban végzett töréstesztet az Ibizával, és meglett az 5 csillag.

A TSI motorok még kellemesebb fogyasztásúak, a dízelekről nem is beszélve. Kár, hogy mind drágább. Lehetne széria az ESP.

Komoly ütőkártyája lehetne az Ibiza ST-nek, ha szerény megjelenését és - ezzel a motorral - menetdinamikáját vonzó vételárral ellensúlyozná, ám a helyzet az, hogy viszonylag olcsónak csupán a háromhengeres, 1.2-es blokkal szerelt változat nevezhető (2,9 M), azt pedig őszintén csak a keveset és mindenképp ráérősen autózóknak javasolnánk.

Ahogy az a felszereltségről szóló rovatban is olvasható, tesztautónk "Comfort" kivitel volt 3,5 milliós akciós áron. Az importőrtől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy készletről még elérhető a kocsi, és ennyiért nem rossz vétel.

Listaáron 3 878 500 Ft az 1.4 Reference ára. A Style alig egy "százassal" kerül többe.

Azért sincs egyszerű helyzetben - itthon - a Seat, mert egy Renault Clio Grandtour 1.2-es, 100 lovas turbómotorral jóval olcsóbb, de kevesebbet kérnek a Peugeot 207 SW-ért (1.4 VTi 98 LE) és a Skoda Fabia Combiért is. Utóbbi egyébként 85 lóerős TSi-vel is rendelhető.

És még valami: 3,6 millióért mondjuk Hyundai i30 SW-t is kapni... Nagyobb, motorja is jobb.

A többség tudja, hogy a Seat is VW-konszernes termék, a többség tudja, hogy az Ibiza majdnem ugyanaz, mint a népszerű Polo és a Fabia.

Kiscsaládosok ideális autója lehetne egy ilyen megfizethető és nem túl nagy, mégis elég teret kínáló praktikus kombi, csak hát a reflektor fényében mostanság a kiválóan variálható, magas, szintén tágas egyterűek fürdőznek. Ismét csak kemény dió a Seat magyarországi importőrének. A márka különben sem tartozik a legkedveltebbek közé.

Jó kis autó, jó kisautó nagy puttonnyal amúgy a Seat Ibiza ST, racionális választás kiscsaládosoknak, kombipártiaknak. Mellette szól helykínálata, könnyű vezethetősége, takarékos motorja.

Ellentábora a következőket zúdíthatja rá: semmilyen kívül, semmilyen belül, ez az 1.4-es motor már idejétmúlt, no és az ára, az bizony nem valami vonzó.