Apró frissítéssel érkezik a modellciklus célegyenesébe a kompakt Seat. Hátulnézetből tűnik fel leginkább az aktuális évjárat újdonsága. Markánsabb, határozottabban húzott hátsó lámpatestek és nagyobb szélvédő jelzi a márkarajongóknak, hogy itt bizony változás történt. Másoknak vélhetően sokadik ránézésre is csak annyi fog feltűnni, hogy ez a Leon valahogy nem pont olyan, mint az eddigiek. Szemből az első lökhárító enyhén módosított rajzolata még nehezebben szúrható ki. Szépnek a régi is szép volt.

A mai napig frissnek ható formatervre nem sok panaszunk lehet.

Bele lehet, és hosszú évek óta próbálják is belemagyarázni a latinos temperamentumot, de a valóság azért nem feltétlenül vérpezsdítő. Az alapok jók, az ötös Golf platformja biztosítja a megfelelő helykínálatot, az üléspozíció klassz, minden tág határok között állítható, senkinek sem kell attól tartania, hogy nem találja meg a helyét. Újak a félautomata klíma kapcsolói, a kormány, annak ellenére, hogy a tesztautóban nem kapott bőr borítást, egész kellemes fogású. Vállalható a gyári hifi, a tempomat a bal bajuszkapcsoló végéről rendkívül egyszerűen kezelhető, a fedélzeti számítógép az ablaktörlőt működtető karról átköltözött a multifunkciós kormány jobb oldali gombcsoportjára.

A műszerfal kialakításán lehetne vitatkozni. Nagy, egybefüggő, komor, fekete és szürkés műanyagok mindenütt, hiába változtattak a szellőzés tekerőgombjain, így is kissé esetlenül állnak a semmi közepén. A digitális klímás kivitelnél legalább erezhetjük azt, hogy szükség van a helyre, annyi a bökkenő, hogy abban az esetben a gombok túl kicsik. A központi zár, a feláras start-stop rendszer és menetstabilizáló berendezés kezelését a két első ülés közötti konzolon végezhetjük. Finoman szólva nem optimális megoldás, mindenképpen oda kell néznünk, hogy biztosan jó gombot nyomjunk. Azért is érthetetlen, mert hely lenne bőven máshol is ezekre. Az anyagminőség egyértelműen a legolcsóbb benyomást kelti a konszern márkái közül. Az első Leonnál még nem spóroltak ennyire, bár ott sem választottak drága megoldást, egyszerűen átvették az akkori A3-as műszerfalát. A maga idejében jóval elegánsabb megoldás volt.

A Good Stuff (jó cucc) csomag 70 ezres felárat jelent a Reference szinthez képest. Széria például a félautomata klíma, a fedélzeti számítógép, a tempomat, a 6 légzsák, az USB és AUX port, a 16 colos alufelni, a ködlámpa kanyarfénnyel, a sötétített üvegezés, a sportülések, a sport felfüggesztés.

Az árról szóló fejezetben lesz pozitív vonatkozás is, itt viszont negtaívumként kell feljegyezni, hogy alapból nem jár ESP, cserébe 257 ezer forintért a menetstabilizálóval diffizárat imitáló elektronikus kipörgésgátlót, fékasszisztenst, visszagurulás-gátlást, keréknyomás-ellenőrzést, továbbá start-stop rendszert is kapunk. Ülésfűtésért, Bluetooth-kihangosítóért is külön kel fizetni. DSG-váltó ehhez a motorhoz nem rendelhető a Seatnál.

A sokat szidott 1.6-os helyére szánják a kisturbós egységet, ami bőven felülteljesíti az egyébként is magas elvárásokat. A Polo és a Fabia tesztjében már ódákat zengtünk a TSI-ről, a legnagyobb meglepetés jelen esetben az, hogy érzetre alig marad el a nagyobb, 1.4-es erőforrás menetteljesítményeitől. Egyrészt csupán 25 Nm különbség van a két motor között, másrészt az 1.2-es valamivel hamarabb adja le maximális nyomatékát, a 175 Nm már 1550-es fordulaton hadra fogható (1.4 TSI 200/1750), turbólyukról tehát nem igazán beszélhetünk, nincs rá más szó, szenzációs. A fogyasztás pedig tényleg lényegesen alacsonyabb, mint az 1.6-os esetében, de erről később.

Nincs kontra, a modern motorépítés gyöngyszeme ez a blokk.

Jó géneket örökölt a Leon, ráadásul kicsit rá is gyúrt a feladatra. Érezhető az igyekezet arra vonatkozóan, hogy még ezzel a viszonylag kis teljesítményű motorral is adjon valami vezetési élményféleséget. A futómű kicsit keményebb, határozottabb hangolást kapott, mint például a hasonló alapokon nyugvó Octavia. A kényelem oltárán pici áldozatot kell csak bemutatni, de az eredmény sem egetrengető. Pont annyival jobb csak kanyarodni vele, mint amennyivel keményebbre vették a rugózást, kötelező feladat letudva, szerepek tisztázva. A fék erős, és nagyon jól adagolható. A váltó tökéletesen a motorhoz hangolt, hatfokozatú, határozottan kapcsolható.

A kormánymű lehetne egy csöppet közvetlenebb, enyhébb szervórásegítés is segítene a márka értékének közvetített sportos vezetési érzet kialakulásában.

Abszolút szerethető, kevésbé komoly, vagy ha úgy tetszik komor autó, mint a német társai. Nem érződik rajtra, hogy leváltás előtt áll.

A normától való eltérésnek vannak bizonyos hátrányai. Kezdettől fogva kritika tárgya a nagyon vaskos, ráadásul lapos szögben álló A-oszlop, amely simán kitakar egy komplett autót, és ezen a kis háromszögablak sem segít sokat. Az ablaktörlőlapátok végállása nem a hagyományos módon, vízszintesen a szélvédő alján van, hanem az első oszlopokban, ami különösen hóeséskor bizonyul előnytelen megoldásnak, ugyanis fellapátolja a havat az oszlopra, megnehezítve visszatérését a végállásba, ezáltal tovább rontva a kilátáson.

A motor kifejezetten halk, autópályatempó mellett is, ereje 150-es sebességig elég, felette már érződik, hogy nem a kínálat legcombosabbja, viszont hazai körülmények között nincs szükség többre. A szélzaj sem feltűnő mértékű, az ülések jól tartanak, a fejtámlák remekül beállíthatóak. A műszerfal vörös világítása eltalált árnyalatú, nem fárasztja a szemet éjszakai autózáskor.

Jól jönne egy könyöklő, tesztautónkban nem volt. Azokban a kivitelekben sem sokkal boldogabb a helyzet, amelyekbe gyárilag került, ugyanis túl mélyen van ahhoz, hogy betöltse funkcióját. Nyugodt cirkálásra nem ezt választanám, nem is arra tervezték.

Városban és autópályán 8, országúton 6 liter körül, vegyes üzemben 7-7,5 litert fogyaszt, a gyári 5,7-es átlag illúzió. És ugye Tél tábornok lecsapott a start-stop rendszerre, ilyen cudar időben nem tudtunk takarékoskodni.

Ezt a mondatot ugyanígy rakhatnánk a másik oldalra is, mindenesetre a Leon 2005-ben négycsillagos eredményt ért el az EuroNCAP töréstesztjén.

A Leon 1.2 TSI Reference Good Stuff listaára 4 647 250 forint, de most egy kis akció van rá, és ez a kedvezmény 4 399 000 forintra csökkenti az árát (az 1.4 TSI Reference is olcsóbb, a plusz 20 lóerőt 100 ezerért mérik). A felszereltség-rovatban említett ESP + start-stop dolog épp kijön az akción "spórolt" összegből, ez a tipikus kecske, káposzta eset.

Az 1.4 Entry 85 lóerős modell 3,5 millióba kerül. A legolcsóbb dízel (1.6 CR TDI 105 LE) 6 M.

A Golf 1.2 TSI Trendline ára 4,9 M (5 fokozatú kézi váltóval), a Skoda Octavia 1.2 TSI Classicé 4,5 millió Ft (6-os váltóval). Az Opel Astra 1.4 Essentia most nagyon akciósan egy "százassal" olcsóbb a Leonnál, de az ő 100 lóereje legfeljebb Európa Liga, ha a TSI a Bajnokok Ligája.

A Leon és a Seat balszerencséje (no meg a teljes ágazaté), hogy mivel alig van vevő, sokan akciózásra kényszerülnek. Négyfélért már 1.6-os Mazda3-at is kapni, jól felszereltet, például. Kia Ceedet, Hyundai i30-at, 1,6-ost négyegyért-négykettőért.

Jó minőségű, sportos és szép autóként azonosítják a vevők.

Mediterrán lendületű autónak túl német, német autónak túl mediterrán. Ami jól működött a Skodánál, az valahogy nem akar a Seatnak összejönni. Részben saját hibájukból - a legutóbbi Toledóra kevés mentséget lehet felhozni -, részben a konszern utasításai, részben a gyökerek hiánya miatt. A Seat évek, évtizedek óta nem tudja levetkőzni magáról a "kreált márka" imázsát.

Ötödik gyártási évében is képes tartani a lépést a konkurenciával, nagy szerep hárul ez ügyben a tökéleteshez közeli teljesítményt nyújtó motorra, amely valóban nagy előrelépés az iszákos elődjéhez képest.

Hiányzik egy erősebben definiált profil a márkához, és mindenekelőtt egy lényegesen fantáziadúsabb, szerethetőbb utastér ahhoz, hogy az utód valóban több legyen, mint színesítő tényező a konszern alsó-középkategóriás palettáján.