Ha megpróbáljuk kívülről, semleges szemlélőként megnézni, mi történt Magyarországon az elmúlt néhány évben az autópiacon, és azon belül az autóhitelezési területen, eláll a lélegzetünk. Gyakorlatilag egy hatalmasra duzzadt luftballonná vált a 2003-ra csúcs eladási darabszámot elérő piac, amelyen belül egy másik lufit is fújtak közben, a hitelezésit. Hogyan lehetett pénzhez jutni 2008-ig?

A bankok elhitették a vevőkkel, hogy szinte minden lehetséges, azaz kezes, extra jó fizetés és önerő nélkül lehet autót venni úgy, hogy a futamidő könnyű szerrel tíz évig kúszhat. Baj, hogy a családnak már van egy hitele? Nem. Probléma, hogy a havi törlesztés akkora, mint a családfő fizetése? Kit érdekel! Körülbelül ezt láthatta mindenki, aki egy kicsit is beleásta magát e terület bugyraiba. Majd jött 2008, s vele a gazdasági válság, s az állam, pontosabban a hitelezési területet is szabályozó pénzügyi felügyelet egy gyengécske lépésre szánta el magát: tavaly januártól nem lehetett hosszabb a futamidő, mint 96 hónap, azaz 8 év. Emellett azt is bevezették, hogy a finanszírozó csak akkor engedhetett meg 20 százaléknál alacsonyabb kezdő befizetést a hiteleinél, ha többlet tőkét raktároz el. Vagyis az állam kvázi bírsággal sújtotta a nem kedve szerint eljáró pénzintézeteket. Ezek nem mondhatók különösebben extra szigornak, hiszen ilyen hosszú időnél és 20 százalékos indulónál is könnyen előfordulhat, hogy az autó értékét meghaladja a tartozás szintje. S talán éppen ez az, amit mindenki szeretett volna megakadályozni (meg persze azt, hogy a lakosság eladósodottsága ne nőjön).

Az már 2009-ben látszott, hogy a bankok és lízingcégek jó erősen megrántották a kéziféket: drasztikusan visszaestek a különlegesen jónak ígérkező hitelezési konstrukciók. Persze az emberek is inkább a készpénzre voksoltak, hiszen míg korábban a vásárlások durván 70-80 százaléka ment hitelre, tavaly körülbelül 20-25. Forintra lefordítva ez annyit tesz, hogy a 2008-as, több mint 550 milliárdos hitelkihelyezéssel szemben 2009-ben 170 milliárdig jutottak a bankok. 2010. pedig ennél is rosszabb lesz, ennek egyik oka a márciustól, majd nyártól életbe lépő szabályváltozás. Aki hagyományos hitelt akar, annak be kell érnie legalább 25 százalékos induló részlettel, de ezt is csak akkor kérheti, ha a forinthitelre szavaz. Ez – kamatvágások ide, a kormány törekvése oda – még mindig a legdrágább. Nemcsak most, eddig is az volt: hiába a svájci frank forinttal szembeni egekig szökő emelkedése, még az sem járt feltétlenül rosszabbul a forintos konstrukciót választó vevőhöz képest, aki a legalacsonyabb frank árfolyamnál (körülbelül 140-150 közöttinél) töltötte ki a szerződését. Az állam viszont nem szereti a mostanában az elképesztő árfolyam ingadozásokat produkáló japán jennel egy kalap alá vett frankot. Hogy elterelje róla az emberek figyelmét, megpróbálja eltűntetni a kínálatból. Ezt úgy éri el, hogy minimum 55 százalékos önrészt ír elő annak, aki frankban akarna eladósodni. Megtűrt devizaként kezelik az eurót, ott 40 százalékos kezdő befizetés is elég. Mindegyik devizánál további 5 százalékot lehet mérsékelni a beugró összegén, ha a járgányt pénzügyi lízing segítségével veszik meg. Ez azért jelent előnyt, mert ilyenkor a gépkocsi a finanszírozó tulajdonában marad, azaz az ügyfél fizetésképtelensége esetén rögvest ráteheti a kezét.

Júniusban további szigorítással nézhetünk szembe. Sokkal komolyabb vizsgálat vár az igénylőre, alaposabban feltérképezik, jövedelme alapján valóban alkalmas-e arra, hogy hitelt kapjon. Osztanak, szoroznak, s végül kapnak egy olyan összeget, amit a kalkulációk alapján elbír a család jövedelme. Ez forintban lehet a legtöbb, ennek 80 százalékát érheti el eurós hitelnél, s 60-at minden más devizánál. Vagyis: ha valakinél 100 ezret állapítanak meg forintban, eurósnál 80, a többi pénznemnél 60 ezer a maximum, amit havonta fizethet. Ha az önrész korlátozást és a havi törlesztési limitet összecsomagoljuk, egyértelműen látszik: drasztikus szigorítást vezetett be a pénzügyi kormányzat. Így vélekedik az autós terület valamennyi érintett szervezete, s egyértelműen túlzónak ítélik a rigorózus szabályokat.

Néhány nappal a módosítások első részének életbe léptetése után még nem látni a közvetlen hatásokat. De ha hiszünk a szakértőknek, tovább esik a hitelezési piac, és nem javulnak az autóeladások, azaz marad a letargia 2010-ben is.